Titok

Sziasztok!
Na, eljutottam idáig is. Remélem, örültök neki. 18+-os karika érvényben, szóval kiskorúak ne nagyon olvassátok a saját érdeketekben, mert megmondták az okosok, hogy nem ajánlatos a lelki világotok fejlődése miatt (bár nem hiszem, hogy ez bárkit is visszatart, de rajtam nem múlt a dolog). Én szóltam.
Komikkal alakulunk hölgyek esetleg urak, már nem 5-öt írtok, hanem 9-et, de ezt is lehetne még fokozni. Igazam van vagy igazam van? Szerintem igazam van! Na, szóval kapjátok picit össze magatokat, mert össze fogjuk akasztani a bajszunk. 49 rendszeres olvasó mellett ez édes keves azt kell, mondjam. Mi pedig akkor vagyunk nagyon, nagyon lelkesek, ha látjuk, hogy ti is azok vagytok. Komoly ösztönző erő, hogy írtok, ezt higgyétek el nekem.
Amúgy még mindig várjuk azokat a lelkes amatőröket vagy profikat, akik hozzáadnának valamit a mi kis fantazmagóriánkhoz. E-mailben lehet bátran jelentkezni (kesha420@gmail.com) nem eszünk embert és tényleg szabad kezet kaptok szóval, ha van kedvetek írni, akkor semmi nem gátol titeket maximum a fantáziátok! Ha szükséges segítünk stb.
Na, ennyit a hegyi beszédből. Jó olvasást mindenkinek!
Csóközön:
Kesha
****

Rob

A vágyaim már most az egeket korbácsolták. Pedig szinte hozzá se értem. De a látványa megdobogtatta a szívem, a pulzusom a fellegekig szökött a lélegzetem pedig kapkodóvá vált. A nadrágom fájdalmasan szűknek bizonyult. Rach mosolyogva simította a tenyerét a mellkasomra, amitől minden izmom görcsbe rándult. Egyszerűen álltam ott, mint egy kőszobor és néztem az előttem álló lányt. Még egy cseppet sem látszott rajta, hogy kisbabát vár, az alakja egyszerűen… Leírhatatlanul tökéletes.
Idegőrlő tempóban gombolgatta ki az ingem. Még kettő volt hátra mikor nem bírtam tovább és kihasználva, hogy a testembe visszatért az élet - az egyik testrészembe túlságosan is - letéptem magamról az átkozott anyagot. Rach szélesen mosolygott rám én viszont már nem bírtam kontrolálni magam. Szégyen nem szégyen neki estem. Persze csak óvatosan hisz az agyam valami távoli halk kis hangja figyelmeztetett, hogy óvatosan kell vele bánnom hisz a gyerekemet várja. Mégis faltam az ajkit. A csókja különleges afrodiziákum volt a számomra. Már csak arra eszméltem, hogy az ölembe ugrik én pedig az utolsó lépést teszem, vele az ágy felé majd egyszerre dőlünk a matracra. A fehérnemű, amit külön erre az alakalomra húzott a kedvemért nem volt hosszú életű. A finom anyag hangos reccsenéssel adta meg magát az akaratomnak. Rach ujjai az övemet bontogatták majd egyszerűen a hátamra fordított és lecibálta rólam az alsómmal együtt. Végre valahára meztelenül simultunk össze. Minden egyes négyzetcentiméternyi bőrfelületet beborítottam a csókjaimmal. Nem tudtam betelni vele. A mellei sokkal érzékenyebben reagáltak most a nyelvem és az ujjaim játékára én pedig élveztem, hogy az alattam lévő lány zihálva veszi, a levegőt néha pedig felsikít a gyönyörtől, amit én, egyes egyedül én okozok neki. Semmi nem volt ehhez fogható. Azaz akkor még azt hittem. A hasán át eljutottam a nőiességéig Az arcát néztem miközben az ujjaimmal simogatni kezdtem a gyönyöre középpontját. Annyira érzelem és élvezet suhant át a vonásain, amit eddig még soha nem láttam rajta. Még nagyobb élvezetben akartam részesíteni így nem törődve a halk könyörgéssel, hogy ne várassam, tovább tegyem végre a magamévá a nyelvem küldtem édes csatába. Az íze elbódított a halk nyöszörgése az őrületbe kergetett. A körmei a vállam és a hajam szántották. Két ujjaim is gond nélkül el tudtam tüntetni a teste mélyén, de amint ezt megtettem levegő után kezdett kapkodni majd a teste ívbe feszült és megéreztem a rejtett izmai akaratlan összehúzódásait. Elégedettséggel töltött el a tudat, hogy még mindig ki tudom elégíteni, hogy így reagál az érintéseimre. Tovább kényeztettem egészen eddig, míg fel nem rántott magához és nem részesített egy olyan csókban, amitől azt hittem, hogy halott vagyok és a mennyországba kerültem. És ez még semmi nem volt tőle. Lassan szakadt el a számtól, hogy az állam vonalát és a nyakam részesítse finom csókokkal. Csillagokat láttam a gyönyörtől. Komoly önuralomról tettem tanúbizonyságot azzal, hogy nem sültem el azonnal mikor az ujjait a férfiasságom köré kulcsolta. Ugyan ebben a percben finoman beleharapott a mellkasomba. Felszisszentem, de nem a fájdalomtól, hanem az élvezettől, amit ezzel okozott. Őrület mire képes, hogy meddig tudja feszíteni a húrt. A nyelve lassan siklott egyre lejjebb. Játékosan csókolt bele a köldökömbe majd a hasamon keresztbe kasul kalandoztak az ujjai és az ajkai, de a lényeget csak az ujjaival kényeztette csak egyelőre. Egyre kevesebbe levegő jutott a tüdőmbe, ahogy játszadozott rajtam. De mikor az ajkai fogságába estem tényleg leállt a légzésem és a szívverésem is. Megdermedve próbáltam összekapni magam, hogy ne élvezzek el azon nyomban. Nem volt egyszerű. A nyelve le felsiklott merev testemen én pedig végleg elvesztettem a fejem. Egyszerűen lerántottam magamról és fölé kerekedve egyetlen mozdulattal hatoltam a teste mélyére, hogy aztán megálljak. Olyan régen nem éreztem, hogy egyek vagyunk, hogy az enyém, hogy a forró nedvesség körbeölel, hogy alatta, fekszik, zihál és a szíve majdnem átszakítja a bordáit, hogy most minden pillanatot ki akartam élvezni.
- Rob… - nyöszörögte miközben végigsimította a gerincem vonalán és a fenekembe markolva próbált mozgásra ösztönözni.
- Szeretlek - ziháltam a szemébe nézve.
Tényleg így éreztem. Szerettem mindennél és mindenkinél jobban. Cseppet sem bántam meg, hogy komoly kapcsolatba bonyolódtam vele. Hogy odabent a pocakjában növekszik a kapcsoltunk édes pici gyümölcse.
- Én is szeretlek - suttogta halkan miközben a nyakamba kapaszkodva húzta fel magát és édes csókot lehet a számra.
Eddig tartott a nem mozdulok, kiélvezem a pillanatot elhatározás. Egyre gyorsabban hajtottam mindkettőnket a gyönyör felé. Rachel simogatásait és csókjait mindenhol éreztem és ez még tovább tüzelte az amúgy is őrülten perzselő vágyaim. Egyszerre értük el a mennyország kapuját. Mindketten remegtünk az élvezettől. Az izzadt testét a mellkasomra vontam miközben össze-vissza puszilgattam az arcát.
- Ez már hiányzott - kuncogta a nyakamba mire én is felnevettem.
- Nekem is. De jól vagy? - Simítottam a tenyerem a hasára.
- Soha jobban - bólogatott vigyorogva. Mint egy teljesen elégedett, jóllakott kiscica úgy bújt hozzám. Aztán hirtelen megdermedt a karomban és durcásan nézett rám. El nem tudtam képzelni mit követtem el - Máskor bánhatnál finomabban a fehérneműmmel - bökött a fejével a földön heverő szétszakadt anyagdarabok felé - aztán az előbbinél is szélesebb vigyor terült szét az arcán. Apró csókkal jutalmaztam a színészi teljesítményét.
- Nem ígérem meg, így legalább mindig kapok meglepit - suttogtam a fülébe.
- Szeretlek - hallottam meg a halk vallomást, ami ismét megdobogtatta a szívem.
- Én is szeretlek. Na meg a törpét is - mosolyodtam el.
A tudat, hogy apa leszek belülről melengette a szívem. Félelmetes és csodás érzés volt. Egy kisember, akiért felelős vagyok, akit nekem kell nevelnem, felkészítenem az életre. Tudtam, hogy a karomban tartott nővel együtt képes leszek rá, bár még mi is csak felelőtlen kölkök voltunk. De volt kilenc hónapunk arra, hogy felnőjünk a feladathoz. Azt tudtam, hogy imádom már most azt a kis törpéikét, aki odabent növekszik.
- Rob… - hallottam meg szerelmem halk hangját.
- Mondd csak szívem.
- Megígéred, hogy nem leszel olyan, mint Leonardo? - Kérdezte halkan. Mostanában csak így emlegette. Nem tudta kimondani, hogy apa.
- Mindenre esküszöm, ami szent - vágtam rá azonnal mire Rach elmosolyodott egy apró sóhaj után.
Így is gondoltam. A munkám soha nem fog elválasztani a gyerekemtől. Ha kell, otthagyom a színészetet vagy majd egy színházba játszom, mit tudom én, de részt fogok venni a törpike életében az egyszer biztos. Nincs az az Isten, aki elválaszthatna tőlük. Soha nem akarom, hogy a gyerekem ne apának hívjon hanem Robnak vagy még rosszabb esetben Robertnek. Azt már nem. Én leszek a világon a legeslegjobb apuka. Imádni fogom és erről, ő is tudni fog. A pénzre meg magasról teszek. Így is kerestem annyit, hogy életem végéig elé legyen nekem és a családomnak. És ha meg mégse lenne elég akkor a szüleim is felneveltek engem és a nővéreim, egyszerű emberekként. Dolgoztak és slussz. Mindenünk megvolt. Majd én is elmegyek, biztosítási ügynöknek vagy autószerelőnek fene se tudja. Bár nem hiszem, hogy erre szükség lesz.
Rach ujjai ismét a testem kezdték becézgetni. Nem haboztam egy percig se, hogy a mindkettőnkben újraéledő vágyat kielégítsem. Hajnalban aludtunk el. Ugyan nem sok értelme volt hisz pár óra múlva kelhettem is, de cseppet sem bántam, hogy nem tudtam sokat aludni az éjszaka hisz sokkal izgalmasabb elfoglaltságaim voltak.

Reggel Rachel ismét kávéval várt. Viszont a zuhany közbeni gyors együttlétünk még a koffeinnél is jobb hatással volt rám, már ami az ébrenlétet élteti.
Még volt pár percem az indulásig így a kanapén ücsörögve simogattam a kismanót Rach pocakján keresztül. Szerelemem vigyorogva figyelte mikor a kanapé melléé térdelve apró puszikat nyomtam a hasára.
- Szeretlek törppicúr míg nem leszek itt vigyázz a mamára jó? - Magyaráztam a hasának mire Rachel halkan felnevetett és a hajam kezdte simogatni. - Téged is szeretlek anyuci - térdeltem fel, hogy egy csókot nyomjak a szájára.
- Jól van apuci, de ideje menni, dolgozni én pedig nekiállok rajzolni - somolygott.
- Tudom, hogy mennem kell, de nem akarok - nyüszítettem, mint az ovisok.
- Vigyázok rá, ne aggódj - simította ő is a hasára a tenyerét.
- Tudom.
Még egy puszit nyomtam a hasára, de ebben a percben kicsapódott az ajtó. Azonnal arra kaptam a fejem.
- Mi a fenét csinálsz Rob? - Ráncolta össze a homlokát Jay.
- Öhmmm… - Na, erre most mit mondjak? Rachellel azt beszéltük meg, hogy nem szólunk a babáról senkinek, amíg nem muszáj.
- Te terhes vagy - rakta össze a kirakót Jackson miközben Rachelre nézett.
- Ki terhes? - Jelent meg hirtelen Kellan is.
Ó a francba. Már csak ez hiányzott. Kérdőn néztem Rachelre aki szintén tanácstalanul pislogott rám. Most mi a fenét csináljunk?
- Rachel - mutogatott szerelmem felé az a kotnyeles barom.
- Kitől? - Kerekedtek ki Kellan szemei is.
- Tőlem te idióta - csapta tarkón Jackson. - Szerinted ha Rob puszilgatja a hasát és vele van, akkor kitől?
- Hát mit tudom én - vont vállat durcásan Kellan.
- Észlény - forgatta meg Jay a szemeit miközben beljebb jött és Rachelt felkapva a kanéról pörgetni kezdte a levegőben. Tátott szájjal bámultam a kitörését.
- Hűűű…. Gratulálok - nyomott egy puszit az arcára mire Rach felnevetett.
- Köszi - ölelte meg. Ácsi mikor lettek ők ilyen jóban? A féltékenység azonnal eluralkodott rajtam így kitéptem Rachelt Jackson karjaiból és magam mellé húztam.
- Apuka leszel… Ezt nem néztem ki belőled - lépett mellénk Kellan is vigyorogva majd alaposan hátbaveregetett aztán Rachel is bordaropogtató ölelésben részesített.
- Hé, óvatosabban még összetöröd nekem - szóltam Kellanre akinek a karjai közt nem is látszódott a hozzá képest pöttöm leányzó.
- Vigyázok, rá ne aggódj - mosolygott rám miközben elengedte. - De ti miért nem mondtátok el? - Nézett ránk sértődötten.
- Titokban akartuk, azaz akarjuk tartani, amíg lehet - adta meg Rachel az egyszerű választ miközben a karomba bújt.
- Értem. De előttünk lebuktatok - mutogatott Jay önelégülten vigyorogva magára és Kellanre.
- Nyugi lakat a szánkon - vigyorodott el Kellan miközben elmutogatta, hogy dobja el a kulcsot, ami a száján lévő lakatot nyitja.
- Jaja, tőlünk senki nem tudja meg, hogy gyereket vársz Robtól - vigyorgott tovább Jackson.
Jól esett, hogy ennyire örülnek annak a hírnek, hogy szülők leszünk. És az, hogy nem szivárogtatják ki a kis titkunk, amíg mi úgy nem döntünk, hogy elmondjuk a többieknek szintén rendes volt tőlük. Egy dologgal nem számoltam….
- Mocskos kis cafka - hallottam meg az ajtóból egy dühös hangot. Mire észhez tértem már előttünk is állt és Rachel felé lendített a tenyerét, de szerencsére időben elkaptam a kezét a csuklójánál fogva.
- Ne merészeld - sziszegtem a dühöngő nőszemély felé.
- Biztos vagy benne, hogy tőled van? - Kérdezte gonosz mosolyt villantva.
- Igen - vágtam rá gondolkodás nélkül. Tudtam, hogy így van. Hisz Rachel hosszú idő óta csak velem volt. Kétségem se volt a felől, hogy a pici akit a szíve alatt hord az én gyerekem. Viszont Kristenre egyre dühösebb lettem amiért ilyesmiket mondd. Hogy lehet ennyire… Á, nem is tudom kifejezni szavakkal mit gondolok.
- Utolsó kis ribanc vagy - köpte Rachel felé a szavakat. - Felcsináltattad magad, hogy megtartsd mi?
- Nekem nincs szükségem ilyen trükkre - vigyorodott el Rachel.
- Kristen, menjünk jó? - Nézett rá Kellan.
- Erről Leonardo tudni fog, tudom, hogy égre földre téged keres. Hát most tudni fogja hova is bújtál el. Majd ő gondoskodik róla, hogy eltakarodj innen - mutogatott Kris mire Rachel teljesen lesápadt.
- Ne merészeld - suttogta erőtlenül. Láttam, hogy a szemébe könnyek gyűlnek majd egész testében remegni kezdett.
- Rach, kicsim, nyugodj meg jó? - Nyúltam az álla alá, hogy a szemébe nézhessek. A fény, a csillogás az élet amit annyira imádtam mindig a tekintetében, teljesen kihunyt a csodaszép kék szemekből. Mintha egy élettelen baba lenne úgy pislogott rám majd lassan lecsukta a szemeit és elernyedt a teste…