Rachel vs. Kristen

Sziasztok!
Megígértem, hogy ma frissítek így hát tessék itt is van az új rész. Remélem tetszeni fog és nagyon örülnék neki ha ismét előtörne a lelkesedésetek megjegyzések terén hisz mikor belekezdtünk jó sokan írtatok most meg pangás van, aminek nem nagyon örülünk... Tudjátok itt is kell a motiváció, hogy gyorsan hozzunk új részt és ez ennél a történetnél is csak rajtatok múlik szóval hajrá. Na nem szaporítom tovább a szőt. Jó szórakozást.
puszi:
Kesha
****

*Rachel*

Persze, én is hülye vagyok és beveszem, hogy beszélgetni akar velem a szobájába. Ha beszélgetni akarna, akkor a bárba vinne, nem a szobájába. Na nem mintha ellenemre lenne egy újabb menet. A mosdós eset ellenére se tudtam betelni vele és kívántam őt újra. Amint kinyílt a szoba ajtaja azonnal nekiestem. Hisz az illata minden érzékem elvarázsolta. Forró csókban egyesültünk, de amint Rob az ajtónak döntött hangos torokköszörülésre lettünk figyelmesek. Még mindig Robhoz simulva váltam el az ajkaitól. Kellannel, Ashleyvel és Kristennel találtam szembe magam. Ash csak döbbenten nézett ránk, ahogy egymásba gabalyodva pislogunk rájuk. Kellan perverz vigyort villantott, Kristen viszont úgy nézett ki, hogy azt hittem mindjárt felrobban. Láttam, ahogy vörösödik a méregtől, majd elképzeltem, hogy a fülén fog kijönni némi gőz perceken belül, aztán szétrobban az a buta feje az idegtől. Elkuncogtam magam a gondolataimon, majd elengedtem Robot egy arcára adott puszi után és végigsimítottam a ruhámon.

-Sziasztok! - köszöntem, hogy végre megszüntessem a kissé kínossá váló csendet.
-Hello! - köszönt Kellan és Ashley egyszerre, majd Ash közelebb táncolt és megölelgetett két puszi kíséretében. Kicsit meghökkentem, hogy úgy üdvözölt, mintha évek óta ismernénk egymást, de mosolyogva viszonoztam a gesztust.
-Csinibaba! - vigyorgott rám Kellan, majd ő is adott két puszit. - Jól nézel ki. Nincs kedved átjönni hozzám is? Ott nincs ekkora tumultus. - kacsintott rám, mire elvigyorogtam magam.
-Kösz de kihagyom.
Robra néztem, aki sóbálvány módjára állt mellettem és Kristennel nézett farkasszemet. Aztán Kristen rám kapta a tekintetét és undorodva nézett végig rajtam.
-Miért is nem mész át Kellenhez? Legalább ő is megdugna.
-Rob most jobban izgatja a fantáziám. - vontam meg a vállam, majd lehuppantam a kanapéra. - És tapasztalatból mondom, hogy nem véletlenül! - villantottam egy gonosz vigyort felé.
-Menj innen! - sziszegte.
-Te nem mondod meg nekem, hogy mit csináljak! Majd ha akarok, elmegyek. Amúgy nem vetted észre, hogy zavarsz? - Kérdeztem gúnyosan, miközben előhalásztam egy cigit a táskámból és rágyújtottam.
-Itt te vagy felesleges. - mondta.
-Hmmm... Ez Rob szobája tudtommal. És engem ő invitált meg. Te viszont… -mutattam rá a cigimmel-
csak bejöttél hívatlanul.
-Nekem nem kell az engedélye, hogy bejöhessek! - szinte köpte a szavakat, én pedig már beteges módon élveztem a vele vívott csatát.
-Ha ilyen szempontból nézzük, akkor mivel ez az apám szállodája nekem se kell engedély, hogy bejöhessek ide, hisz ez az egész kóceráj az én tulajdonomban is áll. Akár a te szobád is birtokba vehetem, ha olyanom van! - mosolyogtam tovább.
-Rob, küldd ki innen! - visította Kristen. Rob persze csak állt némán, majd mosolyra húzta az ajkait és beletúrt a hajába. Szinte lélegzetvisszafojtva vártam a válaszát.
-Azt hiszem jobb lenne, ha inkább te mennél el Kris! - mondta.
-Hogy mi van??? - Kerekedtek ki a szemei a csajnak. - Ezt a kis ribancot választod helyettem? - Kiabálta. Erre a mondatra felment bennem a pumpa.
-Ne merj még egyszer lekurvázni! - sziszegtem fenyegetően, mire gúnyosan felnevetett.
-Miért is ne? Hisz nem vagy több, csak egy olcsó kis kurva. Aki mindenkivel összefekszik. Egy senki vagy! - kiabálta. - Egy ostoba kis ribanc, aki egyedül még a fenekét se tudja kitörölni.
Itt szakadt el nálam a cérna. Hirtelen pattantam fel.
-Fogalmad sincs, ki vagyok! – mondtam, majd a telefonhoz sétáltam, és tárcsáztam apám irodáját. Amint felvette a titkárnője azonnal kértem aput. - Szia! Lenne egy kis problémám, fel tudnál jönni Rob szobájába?
-Persze. - válaszolta apu.
-Köszönöm! - vigyorodtam el, majd leraktam a telefont. - Én a helyedben aranyom, visszamennék a szobámba és elkezdenék csomagolni. - vigyorogtam Kristenre.
-Hogy mi van? - Nézett rám értetlenül.
-Tudod, apu nem szereti, ha lekurvázzák az egyetlen lányát.
-És? - Kérdezte tovább.
-És akármit megad nekem. Most pedig egyetlen kívánságom lesz. Méghozzá, hogy téged tegyen ki a szállodából.
-Ezt úgyse fogja megtenni, hisz rontana az üzletén, ha nem nála szállnák meg. Te meg nem vagy olyan bátor, hogy ezt kérd! - vonta meg a vállát.
-Ne fogadj erre! - vigyorogtam rá, majd hallottam ahogy kopognak az ajtón.
-Ne merészeld, mert kitekerem a nyakad! - sziszegte Kristen fenyegetően összeszűkült szemekkel. Persze nem bírt rámijeszteni. Rob is megpróbálta már és még mindig élek és virulok. Gonosz vigyort villantottam felé, majd rendeztem az arcvonásaim, hisz Rob lassan kinyitotta az ajtót. Apu két biztonsági emberrel csörtetett be, majd végignézett mindenkin egyesével.
-Mi a baj Rach? - Lépett mellém, mire belekezdtem a hattyú halálába. A szám legörbítettem, majd sírós hangon szólaltam meg.
-Lekurvázott és megfenyegetett… - mutattam Kristenre és szipogni kezdtem, miközben apu mellkasához bújtam, mint egy ártatlan kislány. Minden színészi tehetségem összeszedtem, hogy az előadásom a lehető leghitelesebb legyen. Persze semmi bajom nem volt, de muszáj volt bevetnem a titkos fegyverem, hogy elérjem amit akarok. Apu nem bírta elviselni, ha szomorú vagyok. Így tudtam, hogy ha előadok egy kis műsírást, azonnal kivágja Kristent, sőt megkockáztatom, hogy többé be se teheti egyik szállodánkba se a lábát.
-Miért? - Kérdezte.
-Mert Robbal feljöttünk és csókolóztunk. Ő meg féltékeny és nem bírja elviselni, hogy nem őt választotta. - tettem tovább a sírást. - Azt mondta, kitekeri a nyakam. - szipogtam tovább.
-Ez nem igaz! - tiltakozott Kristen kiabálva, de apu nem is foglakozott vele, hanem engem próbált nyugtatni. A nevetésem alig bírtam visszafogni, de muszáj volt. Most nem bukhattam le. Szerencsémre tényleg kibuggyantak a könnyeim, de nem azért, mert Kris a lelkembe gázolt hanem, mert annyira jól mulattam a helyzeten. Apu is megérezte a könnycseppjeim az ingjén, így kissé eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Ash, tényleg lekurvázta Kristen a lányom? - Kérdezte apu.
-Hát öhmmm… - dadogta Ashley. - Végülis igen. - bökte ki.
-Kellan te is hallottad, hogy megfenyegette Kristen Rachelt?
-Igen. – suttogta, mire majdnem győzelemittasan felkacagtam. Hisz tényleg nem hazudtam. Ezt mind Kristen mondta, ők pedig tudtam, hogy nem fognak hazudni. Apu feje elvörösödött.
-Kristen, szeretném, ha most azonnal elhagynád a szállodám és soha többé nem tennéd be a lábad ide. Világos?
-Na de Leonardo! Ez nem is igaz! - hebegte.
-Szóval Kellan és Ashley hazudnak? – Kérdezte, miközben szúrós pillantást vetett a lány felé.
-Nem de... - kezdett bele, de apu leintette. Kristen szemei kikerekedtek és láttam, hogy mindjárt megint felrobban a méregtől.
-Semmi de. Nem mondom el még egyszer! Csomagolj össze. Kitiltalak a szállodából. Soha többé nem teheted be semelyik hotelembe a lábad. Remélem világosan fogalmaztam.
-De csak színészkedik! - mutogatott rám, miközben kiabált. - Csak megjátssza magát. Eltervezte az egészet.
-David, Sam! Kísérjétek a kisasszonyt a szobájába és amint végzett a csomagolással, tegyétek ki a hotelből. Senkinek nem tűröm el, hogy megfenyegesse vagy lekurvázza Rachelt, legyen akármekkora sztár. Rob, Kellan, Ashley ti természetesen maradhattok.
-Ezt nem teheted Leonardo! - kiabált Kristen.
-Én itt bármit megtehetek, hisz a szálloda az enyém. Fél órád van eltűnni innen, mert ha nem, kidobatlak és nem fog érdekelni hány újságíró látja majd. Kicsim! - fordult felém. - Ha bármi baj van, csak szólj! - adott egy puszit a homlokomra, majd végigsimított az arcomon. - Most vissza kell mennem dolgozni. Szeretlek! – suttogta, majd a kijárat felé vette az irányt. Amint a döbbent Kristen mellé ért megtorpant és undorodva nézett végig rajta. - Még mindig itt vagy? Én a helyedben már rég a szobámban csomagolnék vagy nem mondtam még, hogy az óra elindult? Még 28 perced van. A soha viszont nem látásra Ms. Stewart! – mondta, majd kisietett a szobából. Az egyik biztonsági ember megszólalt:
-Indulhatunk kisasszony? - Kérdezte Kristentől. A hangjában semmi tisztelet nem volt, jéghideg hangot ütött meg, mire Kristen még jobban lesápadt. Végre nem volt itt apu, így elnevettem magam. Alig kaptam levegőt, annyira kacagtam mire Kristen gyilkos pillantással nézett végig rajtam.
-Ezt még nagyon megbánod!
-Hiszem, ha látom! - hahotáztam tovább az arcát látva.
-Gyűlöllek! – rikácsolta, majd Daviddel és Sammel a sarkában kicsörtetett a szobából. Nevetve vettem a bárszekrény felé az irányt, majd töltöttem egy pohár konyakot magamnak.
-Kértek ti is? - Kérdeztem levegő után kapkodva Robtól, Kellantól és Ahleytől. Mindegyikük döbbenten pislogott rám.
-Nem lennék az ellenséged! - motyogta Kellan, majd ő is elkezdett nevetni. - Ez isteni volt. Sose tett még ilyet vele senki. Tuti, hogy felrobbant már! - röhögött a hasát fogva. - Láttátok az arcát? Azt hittem, hogy összeesik az idegtől. – hahotázott, mire én megint nevetni kezdtem. Végül Ashley is elmosolyogta magát. Rob viszont továbbra is csak döbbenten meredt rám. Lehúztam az italom majd az órára néztem.
-Megbocsátotok egy percre? Mindjárt jövök, ígérem. Csak el kell intéznem valamit.
-Menj csak. - kacagott Kellan továbbra is. Mosolyogva léptem ki a szobából majd tárcsáztam a két mackómat.
-Luke lennél olyan kedves és feljönnél Georggal az 1232-es szobához? - Kérdeztem.
-Egy perc és ott vagyunk. – válaszolta, majd le is rakta a telefont. És egy percen belül tényleg ott is voltak.
-Baj van kislány? - Kérdezte George.
-Még nincs, de ha végigviszem, amit elterveztem lehet, hogy szükségem lesz rátok. - vigyorogtam majd egy ajtóval arrébb mentem. Oda, ahol Kristen lakott. - Mennyi az idő? - Kérdeztem a fiúktól. Amint megkaptam a választ, elvigyorogtam magam és benyitottam Kristen szobájába. David és Sam álltak a nappaliban és figyelték, ahogy Kristen csomagol. 5 perce volt még hátra.
-Szia! - táncoltam be a szobába miközben olyan angyalian mosolyogtam, ahogy csak tudtam. - Még 5 perc! - néztem rá.
-Takarodj innen! – rikácsolta, majd fújtatva megindult felém, de Luke és George útját állták még mielőtt túl közel jött volna.
-Ejnye bejnye! - vigyorogtam. - Ugye eszedbe se jutott bántani? Én megmondtam, hogy mindig elérem, amit akarok! - somolyogtam. A hangom maró gúny volt és magamban iszonyatosan jót mulattam Kristenen.
-Rob sosem lesz a tiéd! - mosolyodott el. Kiléptem a két medvém mögül, majd elé sétáltam és mélyen a szemébe néztem.
-Kristen, fogalmad sincs, mire vagyok képes. Ez csak egy kis ízelítő volt. És Rob már az enyém. Vesztettél! – suttogtam, majd az órára néztem. - Lejárt az időd. Sam, David, azt hiszem a kisasszonynak távoznia kell apám utasítása szerint! - fordultam a biztonsági őrök felé, mire Sam összehúzta Kris bőröndjén a cipzárt és megemelte a csomagot.
-De még nem végeztem! - mondta elhűlve.
-Sajnálom! - rántotta meg a vállát David, majd az ajtót szélesre tárta Kristen előtt. – Induljon! - szólt rá határozottan. - A maradék cuccát majd maga után küldjük, ha telefonon közli, hova is vigyük a csomagjait.
-Addig nem megyek el, míg össze nem pakoltam rendesen! - kiabálta Kristen, majd a karjait összefonta a mellkasa előtt és lecövekelt.
-Kérem, ne kényszerítsen! - szólalt meg David.
-Miért mit tesz? Kiráncigál? - Nevetett gúnyosan. David nagyot sóhajtott, majd megszólalt.
-Pontosan. – mondta, majd Kristen mellé lépett és a karjánál fogva kicibálta a szobából. Hangosan nevettem rajta, ahogy tajtékzik a dühtől. A szabad kezével az ajtófélfába kapaszkodott és úgy kiabált. David hirtelen kapta a vállára, majd a lift felé indult Sammel a sarkában, aki a csaj cuccait vitte. Lukekal és Georggal én is követtem őket. Semmi pénzért nem hagytam volna ki ezt a műsort, és pokolian élveztem, ami Kristennel történik. A hallban mindenki minket bámult. Tényleg vicces látvány lehetett, ahogy Kristen az egyik biztonsági ember vállán lógva kiabál és püföli a hátát. Persze David meg se érezte az egészet, és egyenesen kifelé vitte. Sam szorosan a sarkában ment, majd én masíroztam utánuk hahotázva a medvéimmel. Amint kiléptünk az üvegajtón egy rakás fotós kezdte kattogtatni a gépét. David lerakta Kristent, majd Sam mellétette a bőröndjét. Nevetve álltam mellé.
-Viszlát Kristen! – mondtam, majd intettem egyet fotósoknak és visszamentem a hotelba. Megköszöntem Davidnek és Samnek a segítséget, és némi pénzt csúsztattam mindkettejük kezébe egy-egy puszi és ölelés kíséretében. Visszamentem Rob szobájába, ahol teljes csend honolt. Nem értettem hová tűnhetett mindenki. Aztán megláttam Robot a teraszon cigizni így kimentem hozzá.

-Hová lettek a többiek? – Kérdeztem, mire szembefordult velem. Tetőtől talpig végigmért majd elpöckölte a cigijét és elém sétált.
-Elmentek vacsorázni. – suttogta, majd magához ölelt. - Nem tudtam, hogy ilyen bestia vagy és azt se, hogy ilyen jó színésznő. De ez már túlzás volt. Kristen nem érdemelte meg ezt a megaláztatást!
Kiszakítottam magam a karjai közül és döbbenten meredtem rá. Nem bírtam elhinni, hogy most tényleg őt védi, miközben még a vita elején ő kérte Kristentől, hogy menjen el. Azt hittem, velem akar lenni, és nem érdekli mi lesz azzal a kis cafkával. Erre tessék.

Vadóc

Sziasztok!
Ezt a fejit Vyvy írta és én nagyon büszke vagyok rá:) Ahhoz képest mennyit tiltakozott ellene szerintem zseniális lett főleg, hogy ilyen téren ő is szűz volt még akárcsak Ancsa pár résszel ezelőttig, hisz sose írt még fanficit:) De szerencsére megrontottam és némi segítséggel ugyan de megszülte ezt a fejezetet. Tessék ezt sok-sok kommenttel értékelni, mert megérdemli.
Rob szemszögét olvashatjátok ismét. A 18+ megint érvényben van szóval kiskorúaknak ejnye bejnye ha végigolvassák:)
puszi:
Kesha
*****

Körülbelül egy órát aludtam mégis kipihentem keltem. Rachel még mindig csendesen szuszogott mellettem. Én meg csak bámultam őt. Alaposan tanulmányoztam az arca minden egyes négyzetcentiméterét és meg kellett állapítanom, hogy varázslatos. Tényleg olyan, mint valami baba. Csak néztem és gondolkodtam. Ki ez a lány? Nem tudom válaszoltam meg magamnak a kérdést. Ugyan már két napja szinte ki se mozdultam vele az ágyból de a nevén és azon kívül, hogy apuci pénzén él nem tudok róla semmit. Vajon ő tényleg ilyen beképzelt picsa? És tényleg olyan buta ahogy hiszem? Egyáltalán jár iskolába? Mi érdekli? Mit szeret? Tényleg az akinek mutatja magát, vagy ő is olyan, mint én és csak eljátssza a szerepet amit rákényszerítenek? Magam elé képzeltem a szemét mikor az ajtóhoz vágtam. Nem félt mégis mintha valami mást mutatott volna meg magából. Abban a pillanatban tényleg olyan volt, mint egy porcelánbaba egy törékeny lány akit egyetlen mozdulattal darabokra tudnék zúzni. Nem volt benne semmi gőgösség, semmi fellengzősség, semmi nagyképűség. És talán tévedek vele kapcsolatban. És amit Kristennek mondott... Az emléken elmosolyogtam magam. Meg kell valljam felvágták a nyelvét a kicsikének. Kristennek nem mernek sokan ilyet mondani de ő mégis megtette úgy, hogy még csak közönséges se volt, de egy mondatával földbe döngölte és megszégyenítette ráadásul előttünk a "barátai" előtt. Igazából egész sok következtetést le tudok róla vonni. Bár lehet, hogy mind téves.... De amit az ágyban képes velem művelni, na az őrület. Gőzöm nincs honnan tanulta, de minden elismerésem. Soha nem volt még senkivel ilyen jó a szex. Még Sarahval sem pedig ott érzelmek is játszottak. Úgy döntöttem ideje kimennem rágyújtani. Nem akartam felébreszteni így csendben lopóztam ki a teraszra. El kéne vinnem vacsorázni fogalmazódott meg a gondolat a fejemben mikor rágyújtottam. Ennyit talán megérdemel és talán egy vacsora alkalmával minden kétségem eloszlana. Talán kiderülne ki is ő. Gyorsan elszívtam a cigim és bementem a nappaliba valami harapnivalót rendelni. Most vágytam egy kis nasira. De még mielőtt a telefonhoz léphettem volna Rachel is előkerült. Teljesen fel volt öltözve és olyan volt mintha dühös lenne de amint meglátott a szemei inkább meglepődöttséget tükröztek. Kicsit kómásan nézett rám így elmosolyogtam magam.
- Jó reggelt, vagyis inkább délutánt csipkerózsika.
- Neked is. Hány óra van? - Kérdezte.
- Öt körül-válaszoltam majd összeszedtem magam és felvetettem az ötletem, ami az erkélyen fogalmazódott meg bennem. - Figyelj arra gondoltam, hogy mi lenne, ha elvinnélek vacsorázni? De nem itt a szállodában, hanem valahová máshová. Van kedved?- Kérdeztem. Nem véletlenül nem akartam, hogy a szállodában legyünk. Ez neki hazai terep. Szerettem volna, ha annak mutatja magát aki valójában ha tényleg csak szerepet játszik. Itt viszont mindenki ismeri, aki él és mozog.
- Rendben! Hova megyünk? – próbált elég lazán válaszolni, hangjában mégis érzékeltem egy kis bizonytalanságot.
- Foglalok asztalt a Starsban, ha neked is jó, és akkor nyolckor lent találkozunk a halban?- kérdeztem, és bármennyire furcsa, de nagyon reménykedtem, hogy elfogadja az ajánlatom!
- Jó lesz, most viszont akkor megyek átöltözni. – zavarban volt, ami annyira jól állt neki, és ezzel nem kicsit fényezte az egómat, hogy ezt azért mégis csak én váltottam ki belőle, de végül a búcsúzkodást megoldottam egy kis csókkal. Istenem milyen édes a csókja, de jó lenne minden percben egy ilyen csókot lopni tőle! Rob, neked elment az eszed, még csak nem is ismered igazán, lehet hogy tényleg egy buta liba, aki apuci pénzét nagy előszeretettel költi! Higgadj le ember! Miután elment, úgy gondoltam jobb lesz, ha veszek egy hideg zuhanyt, majd elmentem keresni valami göncöt, ami ideális egy ilyen „ismerkedős” vacsihoz! Nem akartam túlzásba vinni, és igazából nagyon nem is szeretem a puccparádét így egy fekete nadrágot, egy sötétkék zakót na meg egy szürke inget vettem fel. Megnéztem az órám és már fél nyolc volt. Gyorsan leszaladtam a halba, de még nem volt itt. Vajon meggondolta magát, és felültetett? Persze hisz neki mindent szabad mi? Rob, már megint hülye vagy még csak fél nyolc, és egy nőre várni kell, hisz általában mindig késnek! Oké, nyugi! Nem kellett sok idő, hallottam, hogy nyílik az ajtó, és miután felnéztem, egy csodát pillantottam meg. A szemeim azonnal tágra nyíltak, hogy e látványt magukba fogadhassák, és miután láttam közeledni, még egy féloldalas mosolyt is megejtettem!
- Gyönyörű vagy!- mondtam neki, majd minden szerényesség nélkül megcsókoltam. – Akkor indulhatunk?- kérdeztem miután elváltam ajkaitól. Ő csak bólintott majd kézen fogtam és elvittem a kocsimhoz! Az út csendesen telt, egyikünk se szólalt meg, de a szememet muszáj volt félig mindig rajta tartanom, hisz megkövetelte a látványa. Ezt ő is észrevette, és tudomásul véve csodálatomat kinézete iránt, felnevetett.
- Rob az utat figyeld, különben elütünk valakit - mondta még mindíg mosolyogva – Ígérem, ha épségben túlélem melletted ezt az estét, akkor lesz még részed a látványomban, akár egy kicsit kevesebbet takarva is! – súgta fülembe, majd végigsimított combomon. Ezek után tényleg csak előre figyeltem, és teljesen a gázra tapostam, hisz minél hamarabb érünk oda, annál hamarabb végzünk a vacsival, és még annál is hamarabb vehetem újra birtokba gyönyörű testét. Már a gondolat is észvesztő! Miután odaértünk a Starshoz, míg én kiszálltam a kocsiból, addig Rachelnek kinyitotta az ajtót a parkolós srác. Miközben Rachel kiszállt, a pasas szeme kidülledve figyelte a mozdulatát. De mégis ezt hogy képzeli? Rachelt egyedül én bámulhatom meg senki más! Megkocogtatva a srác vállát rögtön rám figyelt, odaadtam neki a kocsikulcsot, és Rachel derekát szorosan magamhoz ölelve mentünk be.
- Jó estét! Miben segíthetek önöknek? – kérdezte a recepciós.
- Jó estét! Foglaltam egy kétszemélyes asztalt Pattinson névre.
- Áh, megvan, kérem fáradjanak utánam! – miután asztalunkhoz kísértek, kihúztam Rachelnek a széket, majd miután leült, én is helyet foglaltam.
- Mit szeretnél enni? – kérdeztem miközben már egy jó minőségű bor rendelését már le is adtam.
- Egy adag grillezett csirkemellett kérnék, burgonyával, és egy kis salátával! – majd miután leadtam még Rachel és az én rendelésemet is, hozzá fordultam.
- Mesélj magadról valamit! Eddig nem igazán tudtam meg rólad semmit! – kérdeztem, és reméltem nem kezd majd el nekem beszélni a legújabb divatról.
- Mit szeretnél tudni? Nem is gondoltam volna, hogy ilyen kíváncsi Mr. Pattinson! – mosolygott.
- Például jársz suliba? Mi az ami igazáén érdekel? – tettem fel neki pár kérdést, és reménykedtem ez majd ad neki egy kis löketet, és a választ nem nekem kell szájába rágnom.
- Művészeti egyetemre járok, rajz szakon. Igazából ez ami lefoglalja minden időmet, ha nem kell megjelennem mindenféle eseményen apa jóvoltából – na csak van valami esze a csajnak, ha egyetemre jár.
- Miért pont a rajz?
- Igazából már kiskorom óta nagyon szeretek rajzolni. Annak idején anyukám rengeteg festő képeit mutatta meg nekem, és együtt rajzolgattunk. – mosolyodott el az emléken - Anyukámhoz sokkal jobban kötődtem, mint apuhoz, hisz aput szinte soha nem láttam, csak mikor valami ajándékot adott át, mindegyik utazása után. Azt hitte ezzel meg tudja venni a szeretetemet. – fintorgott – Aztán miután anya meghalt, apa felkarolt, és mindenféle rendezvényen csillogott velem, hogy én vagyok a pici lánya, de bezzeg azt senki nem tudja, hogy addig szart rám magas ívből!
- Huh, hát igazad van ez a külvilágnak teljesen másképp jön át! – tehát neki sem lehet könnyű, legalább nekem a gazdagság mellett, megmaradt a családom szeretet is. – És aztán úgy gondoltad, elég annyi hogy anyukáddal foglalkoztatok a rajzzal és megbirkózol vele, vagy van kedvenced aki motivál? Tudod olyan példaképszerűség akinek a stílusa a legjobban bejön. – tettem fel az újabb kérdést, mert láttam rajta, hogy azért mert elmondta a családi sztorit, még nem igazán akar róla beszélni. Reméltem, hogy a festészet iránti szenvedélyéről szívesebben oszt meg velem információkat. Közben megérkezett a vacsoránk is, majd miután megköszöntük, elkezdtük fogyasztani, de válaszát nem tartogatta későbbre.
- Igazából rengeteg festőtől nézegettem képeket, anyuval különböző múzeumokba meg kiállításokon ez volt a hétvégi program, és lett egy kedvencem is, méghozzá Salvador Dali. – na ez jól kezdődik, vajon tudja, hogy én már játszottam egy filmben Daliként? – Úgy vettem észre, hogy Dali minden érzését le tudta festeni, és igazából minden tiszteletem az övé, hogy ezáltal szinte teljesen kitárulkozott a világban, mégis megmaradt egy titokzatos embernek. Végül is csak a festményei által tudunk róla bármit is. Így gondoltam, hogy ha már nem tudok senkivel sem beszélni az érzéseimről, mivel apámat egyáltalán nem érdekli, a barátnőim, már akiket lehet annak nevezni, meg csak a csillogás, és apám milliárdjai miatt érdeklőnek utánam, megpróbálkozom azzal, mint Dali, és vászonra vetem érzéseimet. Eddig úgy néz ki egész jól megy, hisz még mindig nem rúgtak ki az egyetemről! – nevetett fel, bár azért láttam némi keserűséget a szemében. Ettől függetlenül úgy beszélt a dologról, mint egy kislány. Szóval a festészet az élete. Olyan rajongással beszél róla, mint én annó a színészetről. Legalább van egy közös vonásunk... Mind a ketten művészlelkek vagyunk.
- Salvador Dalit én is kedvelem, hisz mint mondtad minden festménye tükrözi a saját érzéseit, énjét, ami igazán elragadó! Készült vele kapcsolatban egy film is, nem láttad még? – na most ugrik a majom a vízbe.
- Nem, de jó hogy mondod, utána nézek, furcsa hogy még nem hallottam róla! – mondta, miközben elgondolkodott. Hát ezek szerint nem is hülye ez a lány. Én meg teljesen félreismertem!
- Talán azért, mert nem igazán lett jó a szereplő beosztás. Aki Dalit játssza, szerintem nem igazán érett még meg a szerepre, úgyhogy nem ajánlom a filmet. – lehet, teljesen lelombozódna velem kapcsolatban, ha látná milyen szörnyű lett az alakításom abban a filmben. És valószínű ha végignézni megutálna végleg, mert rosszul alakítottam a kedvencét.
- Nem baj azért én megnézem. Igazából minden érdekel vele kapcsolatban, legyen az jó vagy rossz. – Hát ez menthetetlen ügy. Kellet nekem felhozni.... – De most mesélj te magadról! Milyen a hollywoodi szépfiúk élete? – na tessék, amint kezd megváltozni a véleményem róla, rögtön visszaveszi a flegma stílust.
- Nem tudom milyen a hollywoodi szépfiúk élete, mivel én nem tartozom közéjük!
- Na ne viccelj már, minden lány a lábaid előtt hever, hogy legalább egy fecnit alá írj nekik, ódákat zengenek rólad, mosolyogva csillogsz a vörös szőnyeges díjátadókon, romantikus tini horrorokban szívod mások vérét, amiért még fizetnek is, ráadásul előszeretettel csinálod. Azon sem csodálkoznék, ha kihasználnád a rajongóid lelkesedését, és némelyik csinosabb darabot olyan sorsa juttatnád mint engem, bár nem tagadom, jól végzed a dolgod, nem panaszkodhatok. És legalább kiderült, hogy pénz nélkül is feláll, aminek kell. Hát nem ilyen egy felszínes szépfiú élete? – hát ezt nem hiszem el, ilyen pofátlan azok után, hogy még ő vásárolt meg, persze nem tagadom, hogy az én fejemben is megfordult egy egyéjszakás kaland, de csak elhívtam vacsizni nem? Azt hittem lehet vele normálisan beszélgetni, de úgy látom tévedtem.
- Azt hiszed élvezem ezt az egész felhajtást? Egyáltalán tudod, hogy mit jelent ez? Rosszul vagyok, amikor lányok ezrei futnak utánam az utcán, vagy minden lépésemet a paparazzik figyelik, még enni sem tudok úgy, hogy valaki ne tudjon róla! – mondtam neki idegesen. – Nem csodálkoznék, ha már most fenn lenne a neten a mostani vacsoránk összes pillanata. És mindez azzal jár, hogy dolgozom, mert nem mindenki apja vezet egy egész szállodaláncot, és hullik az ölébe a lé. Nagyon fenn hordod az orrod, és nem tudom, hogy ez egy álca, hogy távolt tartsd magad annak a kockázatától, hogy becsapjanak, de biztos vagyok benne, hogy pofára fogsz esni. És ha most nem haragszol ki kell mennem a mosdóba még mielőtt olyat teszek amit megbánok – majd felálltam válaszra lehetőséget sem adva neki, és elindultam a mosdóba. Miután beértem a helyiségbe, odamentem a kézmosóhoz, hogy lehűtsem az arcom egy kicsit. Mit képzel ez magáról, hogy mindenkivel úgy beszél, akár egy kapcaronggyal, mert az apja milliárdos? És mi az, hogy egy felszínes hollywoodi szépfiú? Nem ismer engem egyáltalán, és ahogy a beszédstílusából kivettem nem is akar! Miért hittem, hogy a szexnél többet akar tőlem? Hát úgy tűnik nem igazán. Miközben hűtöttem magam, ajtónyitódást hallottam, mire felnéztem és Rachelt láttam ott, amint éppen bezárja.
- Mit csinálsz itt Rachel? Ez a férfimosdó. És minek csuktad be az ajtót? – kérdeztem, de ő csak mosolyogva, és kihívóan közeledett felém.
- Nyugi, ne húzd fel még jobban magad. Ne haragudj amiért úgy letámadtalak, csak kicsit nyűgős vagyok mostanság, és sajnos pont nálad ürült ki a bili. De van egy ötletem hogyan engeszteljelek ki! Ígértem neked valamit a kocsiban, de szerintem teljesíthetem most is, nem igazán kell várni míg visszamegyünk a szállóba! – suttogta a fülembe az utolsó két mondatot. Hát persze, megint csak a szex, de rendben, tőlem megkapja amit akar. Hirtelen megcsókoltam, majd rögtön nyelvemmel is bebocsátást kértem a szájába, amit készségesen engedélyezett is. Olyan vadul csókoltam, amennyire csak tudtam. Semmi óvatosság nem vezérelt, csak a vágy fűtött, és ahogy éreztem Rachel is ugyanezen az állásponton volt. Megragadtam fenekénél fogva , míg ő csípőm köré fonta kecses lábaid, majd rögtön rá is ültettem a mosdó peremére, hogy könnyebben tudjam tartani, de lábaival még mindig nem engedett el, sőt egyre közelebb húzott magához. Eközben ő harapdálta alsó ajkamat, ami által nálam elszabadult a pokol. Rögtön lejjebb csúsztattam ruhájának felső részét, még szerencse, hogy nem volt pántja, különben ma anélkül kellene haza mennie. Kezeim közé vettem melleit, míg szájától haladva, a nyakán keresztül a kulcscsontjáig végig csókoltam. Ennek hatására nyögdécselni kezdett, amivel csak még jobban felkorbácsolta vágyaimat. Az ő keze sem tétlenkedett, letolta zakómat vállamon, majd ingem gombjaival kezdett foglalatoskodni. Miután végzett a kigombolással lesimogatta az ingem, végigsimítva vállamon, majd továbbhúzva ujjait a gerincemen belecsókolt a vállamba. Én tovább csókoltam kulcscsontját, majd lejjebb haladva megízleltem melleit is, és fogaim közé véve megkeményedett mellbimbóit kezdtem harapdálni. Kezemmel feljebb toltam ruháját, és míg szám a mellein időzött el, addig kezem combját simogatta. Egyre gyorsabban vette a levegőt, majd övemhez nyúlt, és pillanatok alatt megszabadított nadrágomtól. Kezemmel a lába közé csúszva kényeztettem tovább, amíg ő végigsimítva már igencsak készenlétben álló férfiasságomon feszítette határaimat. Lehúztam bugyiját, amin szerintem hevességem miatt egy pár csipke elszakadt, de ezzel nem igazán foglalatoskodva elkezdtem egy ujjal izgatni, amire hangosabb nyögéssel reagál. Miközben már két ujjal kényesztettem, vadul megcsókoltam, hogy sikolyait tompítsam. Kezeivel hátamba karmolt, amin azt hiszem eléggé sok vörös csík ékeskedik már, majd már három ujjal biztosítottam nedvességét, hogy kellőképpen befogadó állapotba kerüljön, miközben hüvelykujjammal legérzekényebb pontját simogattam. Egyszer csak megremegett karjaimban. Hangos sikolyát egy csókkal tompítottam miközben elélvezett. Két gyorsabb levegővétel után máris kezelésbe vett, és gyorsan letolva bokszeremet kézbevette férfiaságom, majd eszeveszett tempóban kezdett keze fel-le mozogni rajta. Azt hittem ott a vég, hisz olyan profi mozdulatokkal kezdett dolgozni rajtam, ami következtében medvéket megszégyenítő morgás szakadt fel torkomból, amit vállába temetkezve próbáltam halkítani. Nem akartam, hogy a csúcsig vezessen, ezért kezét a háta mögé kulcsolva, lábait teljesen szétfeszítve csípőmmel beléhatoltam, majd először lassan mozogni kezdtem benne. Nem igazán bírta ezt a lassú tempót, mivel csípője mozgatásával egyre gyorsabb iramot követelt, amit én készségesen biztosítottam is neki. Miután már az egész mosdó az ő kiáltásaitól, és az én morgásomtól volt hangos, egy utolsót lökve repítettem mindkettőnket a csúcsra. Lihegve bújtunk egymás nyakába, majd miután kicsusszantam belőle, adtam egy szenvedélyes csókot neki, és nekiálltam öltözködni. Ő is ugyanígy tett, de mindketten inkább a másik mozdulatait, mintsem sajátjainkat figyeltük. Miután mindketten elfogadható kinézetet öltöttünk, visszamentünk a helyünkre, kifizettem a számlát, és elindultunk a kocsi kulcsaiért. Várakozásunk során sem szóltunk egymáshoz, de szemem sarkából újra és újra végignéztem rajta, hisz még mindig hihetetlen volt, hogy az előbb egy férfi mosdóban vitte el az eszünket a vágy. Bár gondolhattam volna, hogy egy vadóc, de hogy ennyire bevállalós legyen!? Én meg persze nem bírtam nemet mondani neki. Hogy is lenne képes akárki visszautasítani egy ilyen nőt? Szerintem még a melegek is meggondolnák magukat miatta. Miután kihozták a kocsit, kinyitottam neki az ajtót, majd miután beült én is beszálltam a vezető oldali ülésre beindítottam a motort. A visszafelé vezető út is csöndben telt, bár észrevettem, hogy Rachel folyamatosan az ablakon bámul ki, és valószínűleg gondolkodik. Tehát neki is jár az agya, mint az enyém, és valamiért úgy érzem ezzel a felszabadító akciódús szex-szel nem igazán oldottuk meg a problémákat, és egy elég hosszú beszélgetés vár még ránk. Meg akartam mutatni neki, hogy téved velem kapcsolatban. Tudatni vele, hogy nem csak egy átlagos színészecske vagyok aki bárkivel lefekszik és akit már csak a pénz érdekel és nem a színészet iránti szeretet. Titkon bíztam benne, hogy ő sem az akinek mutatja magát de ehhez beszélgetnünk kell. Ki akartam deríteni, hogy tényleg csak hülyék vagyunk-e és megjátszunk a másik előtt valami olyat ami nem is hozzánk tartozik vagy csak én vagyok-e ezzel így és ő olyan amilyen. Amint megérkeztünk a szállodához, leállítottam a motort. Miután kiszálltam, kisegítettem őt, majd beérve a hallba hozzáfordultam.
- Nincs kedved feljönni hozzám? Beszélgethetnénk még egy kicsit! – kérdeztem annak reményében, hogy sikerül tisztáznunk a dolgokat. Elmosolyogta magát, majd kacéran válaszolt.
- Miért ne? Beszélgessünk! – mondta huncutul, bár második mondatát inkább kérdésnek véltem, mint ténymegállapításnak. Beszálltunk a liftbe, majd csendben végig várva a „néhány” emeletet kémleltük továbbra is a másikat. Beérve a szobámba viszont azonnal letámadott és olyan szenvedéllyel csókolt meg, hogy azt hittem azonnal a padlón kötünk ki, és úgy éreztem megadom magam. Mindent elfeledtetett velem egyetlen csókja még azt is, hogy mi volt az eredeti célom mikor magamhoz invitáltam. Hülyeség az egész. Utána is dumálhatunk majd... De mielőtt még komolyabban is elmerültünk volna egymásban, torokköszörülésre lettünk figyelmesek, amire hirtelen elváltunk egymástól és a hang irányába fordultunk. Azt se tudtam mit kezdjek magammal, hisz Kellan, Kristen és Ashley fogadott minket. Valószínűleg ugyanolyan meglepett arcot vághattunk, mint a hármas, de miután kezdték felismerni a helyzet valóságát, Kristen füstös fejet míg Kellan kaján vigyort ragasztott a képére. Ebben a pillanatban úgy éreztem nem fogjuk tudni megbeszélni a dolgokat, sőt „izgatottan” vártam Kellan milyen oltári poénnal lep meg minket, Kristen dühkitörése mellett.

Aki lenni akarok

Sziasztok!
Ezt a fejezetet Linsy írta! Szerette volna kipróbálni magát, és állítom, hogy nagyon jó lett!:)
Nagyon várja a komikat! És köszönjük, hogy olvastok!
Puszi!!


**Rachel**

Egy dühös, ismerős, kék szempár nézett rám, majd végig rajtam, és fagyos hangon megszólalt:
-Elmondanád mégis mi a fene történt itt tegnap ebben a szobában?

Csodás!- gondoltam magamban. Apám kérdéséből nem volt nehéz egy pillanat alatt leszűrnöm, hogy elég erősen sejti mi is történt itt. Erre mit is mondjak? Ja apa tudod pénzt adtál rá, hogy 24 órán keresztül állati jó szexben legyen részem egy hírességgel. Na ezt nem mondhattam.
- Mire gondolsz? – s közben félreálltam az útból. Belépett majd vizslató szemeivel a szobát pásztázta.
- Jaj kislányom, ne tettesd itt az ártatlant! Épp az imént futottam össze a reggeliző Robert Pattinsonnal. Tudod, akit tegnap megvettél 40 ezer dollárért. – na itt megállt bennem az ütő. Az a szemét beárult apámnál? Persze színész, nem szokott komoly agymunkát végezni, de azért annyi sütnivalója lehetett volna, hogy befogja a száját. Bár… És itt beugrott, én megaláztam őt, amit nem sűrűn kell elviselnie, így most bosszút állt.
- Apuci! – vetettem be a titkos fegyverem – Kicsit többet ittam a kelleténél, ráadásul ez egy elég nehéz este volt és hát… valahogy… le kellett vezetni a feszültséget. – mondjuk feszültség az volt bőven az elmúlt egy napban.
- Mi volt olyan nehéz? Hogy részt kellett venned a város egyik legnívósabb partiján? Vagy hogy beszélgethettél a barátaiddal?
- Ők a te barátaid, nem az enyémek. – csúszott ki a számon, miközben még mindig a lakosztály nappalijának közepén álltam szemtől szemben, a nem épp túl nyugodt apámmal.
- Na ide figyelj édes jó lányom! Én mindent megadok neked, amit csak megkívánsz…- itt elcsuklott a hangja, biztos eszébe jutott mire kértem legutoljára pénzt tőle -… fizetem az egyetemed, ahol művészetet tanulhatsz, igaz ebből soha nem fogsz megélni, de ezért vagyok én. A bankkártyádon lévő összeg egy átlagos család több évi bevétele, cserébe csak annyit kérek, hogy viselkedj tisztességesen, és támogasd a munkámat az elit előtt. Ez olyan nagy kérés? – minden egyes szó kiejtésével egyre dühösebb lett, míg végül már kiabált.
- Nem. – hangom erőtlenségét egy újszülött veréb is megirigyelhetné.
- Én is így gondolom. Ha nem szeretnéd, hogy a pletykalapok címlapja a fotóiddal legyen tele, legyél szíves normalizálni a viselkedésedet.
- Persze. – válaszoltam még mindig megszeppenten. Leonardo Knight, a milliárdos szállodatulajdonos, akinek szinte soha nem mondanak nemet, megindult az ajtó felé. Már fél lábbal elhagyta „bűneim” tetthelyét, amikor még visszafordult.
- Délben közös ebéden veszünk részt, ahol kötelező a megjelenésed. – majd becsapta maga mögött az ajtót.

Az, hogy ideges voltam enyhe kifejezés a bennem tomboló szélviharra. Hogy tehette ezt az a kis szemét? Jó, tudom én is játszottam vele, megsértettem nem is kicsit, de mit várt, hogy majd eltűröm a sértéseit? Ő ki akart használni engem, én pedig egyszerűen védekeztem. Olyan kicsi voltam még, amikor Anyu meghalt, így a „Hogyan is bánjunk a férfiakkal?” beszélgetés kimaradt az életünkből. Mindent, amit tudok a témában Caranak köszönhetek, de ő sem profi benne, szegényt annyiszor verték már át. Nem kezeltem tökéletesen a helyzetet Roberttel, de nem is volt annyira elbaltázott a dolog, lehet ezen még javítani, csak akarni kell. Innentől kezdve majd jobban csinálnom. De miért is akarom jobban csinálni? Talán, mert szégyellem, amit tettem, nem kellett volna a végén az a borravalós poén. De a többit teljesen megérdemelte. Attól még, hogy én vagyok apuci kicsi lánya, ahogy ő nevez, még nem kellett volna így viselkednie velem. Főleg nem kellett volna fojtogatnia. Erős késztetést éreztem, hogy elmondjam apának, de jobban jártunk így mind a ketten, hogy nem tudja. A tudatlanság néha áldás.

Előttem volt még az egész délelőtt. Tanakodtam egy ideig, hogy mit is csináljak, persze teljesen ötlettelen voltam, ez az egész veszekedés, na meg a Rob féle kis affér totál elvette a kedvem mindentől. Végül úgy döntöttem, hogy keresek valami filmet a DVD sarokban. Na igen, apám tudta, hogy mi kell az én lakosztályomba, művészfilmek tömkelegét vette meg nekem, hogy minél kényelmesebben érezzem magam itt. Bár ha jobban belegondolunk, ez jár nekem azok után, hogy az év nagy részében nem is látom. Persze ez nem pótolja őt, az együtt töltött időt, a szeretetet, de ezt én hiába is mondanám neki. Amikor Anya meghalt ő elfelejtette, hogyan is kell igazán, szívből szeretni. Én pedig ezt képtelen vagyok megtanítani neki.

Végül a Frida című filmre esett a választásom, a kedvencemre. Már ezerszer láttam, de minden egyes alkalommal új élményt nyújtott. Egy nő, egy csodálatos festőnő, aki önálló volt, mégis egész életében egy férfitól függött. De nem is igazán a férfitól, inkább a szerelmétől. Annyi mindent megbocsátott a férjének, pedig az annyiszor törte össze a szívét. De ilyen a szerelem, mindegy, hogy mit hoz a holnap kitartanak egymás mellett, mert igazán szeretik egymást. 25 évig tartott ki Diegó mellett.
Bármikor megnéztem, mindig elhatároztam, én is ilyen akarok lenni, egy olyan nő, aki nem függ semmitől, büszke, öntudatos, és mégsem fél átadni magát a szerelemnek. Persze ez nálam kizárt, hogy valóban megvalósulhasson. Amíg apám fizet mindent, én tőle függök. Mindig is vágytam Frida és Diegó szerelmére, s talán egyszer majd én is megtapasztalhatom az igaz szerelem csodáját.

Két óra alatt kibújt belőlem a művész, az érzékeny nő, aki a hercegre vár, de ahogy lenyomtam a STOP gombot megint magamra húztam az álcámat. Nem tehetem meg, hogy bárki mögé lásson, akkor végem.
Az egyetlen tulajdonság, ami bennem is megvolt Fridaból, az öntudatosság.

Valami kényelmes, de igazán szexi és figyelemfelhívó szettet akartam összeállítani, így egy sötétkék farmert vettem elő hozzá pedig egy mélyen dekoltált fehér felsőt. A cipőválogatásnál vacilláltam, de végül sikerült egy igen szép darabra böknöm, egy fekete topánkát kaptam elő, aminek fém sarka volt. Kettő az egyben, kényelmes, de a kopogással felhívja a figyelmet az érkezésemre. Feldobtam némi sminket, majd késznek nyilvánítottam magam.

12 előtt öt perccel lementem az étterembe, majd apám mellett helyet foglaltam. Két percen belül a Twilightos bagázs is megérkezett, így nekiláttunk végre az ebédnek. Ezt most kellőképpen értékelni is tudtam, mivel ma a reggeli kimaradt, pedig én elég nagy étvágyú vagyok, ami szerencsére az alakomon nem látszik meg. Hát így van ez, ha az ember jó géneket örököl. Én anyukámra hasonlítottam, ő mindig is gyönyörű volt, és karcsú.

Hiába gyűlt össze jó társaság, tobzódott a jókedv, rám mégsem ragadt át. Talán, mert akárhányszor Robertre tévedt a pillantásom, goromba tekintetekkel kellett szembetalálnom magam. Láttam, hogy jókedvű, de amint összenéztünk, felvette a komorság tökéletes ábrázatát. Csodás. - gondoltam magamban. Szégyelltem magam apám előtt, na meg egy kicsit előtte is, de már a történteken nem lehetett változtatni. Persze nem is akartam mindenen, hisz kiderült, hogy ő sokkal jobb az ágyban, mint amilyen színész. Így a komor tekintetekre a szokásos büszke álarcomat vette magamra. Ha ő így, akkor én is.

Mire már a főétel végén jártunk, mindketten rájöttünk, hogy ez a „ki néz csúnyábban” játék elég gyerekes két felnőtthöz képest, s végül elnevettük magunkat. Hát előfordul. Persze elég belenézni azokba a csodás szemekbe anélkül, hogy ne olvadnék a bugyimba, de végül sikerült ezt is megoldanom. Ami viszont az egész ebéd alatt idegesítet, s végül már majd falra másztam tőle, az kedvenc ágytornászom balján ülő Kristen Stewart volt. Állandóan beszélt Robhoz, szóval tartotta, próbált vele viccelődni, és a törődő barátnőt adni. Ezt persze bebukta, mivel olyan átlátszó volt, hogy az már félelmetes, plusz, ha hihetek nekik, akkor nem a barátnője. Szívás kisanyám.

A desszert utáni szokásos beszélgetésről három üdvöske is lelépett, Rob és Jackson, na meg az előbbi utánfutója, Kristen is. Még ki sem értek a teraszra, de már vették is elő a cigijüket. A kis függők, bár nem mintha én nem lennék az.
- Elnézést, egy pillanat és jövök. – azzal már meg is léptem az unalmas társaságtól. Kellan hiába viccelődött az asztal másik végén, apám és kedvenc üzlettársa már egy újabb befektetésről tárgyaltak. Erre a beszélgetésre nekem viszont nincs szükségem. Apám azt várja, hogy támogassam, de hogyan csináljam szívből, mikor a munkája miatt még kevesebb időt tölt velem.

Megcéloztam a kinti társaságot. Felsőm, vagyis inkább dekoltázsom láttán előző napi szobatársam arcát hatalmas kaján vigyor borította el. Na igen, tudtam én, hogy jó választás. Persze mint aki észre sem vette, hogy figyelik odaálltam Jackson mellé.
- Hogy tetszik a kilátás? – kérdeztem, bár már tudtam a választ. A látvány, ami elénk tárult elképesztő volt, a csodálatos szó nem elég ennek a kifejezésére.
- Gyönyörű! Gondolom sokat vagy itt! – fordult felém.
- Nem… Van házunk a „kertvárosban”. – mondtam, s közben idézőjeleket rajzoltam. Hiába volt egy saját lakosztályom, az otthoni rejtett padlásszoba mindig hazacsalogatott. Ráadásul apám szállodáiban nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy ezek a helyek veszik el tőlem őt.
- Jah, ahol mindened megvan mi? – vágta be Kristen. Na itt felment bennem a pumpa.
- Meg. De nem értem ezeket a Twilightos emberkéket. Mi a fasz bajotok van azzal, hogy valakinek van pénze? Neked is van. – mutattam rá. És még finoman fogalmaztam ahhoz képest, amit a fejéhez akartam vágni.
- Van, de én keresem meg. Míg te…- na igen, megdolgozik. Ebben nem kételkedem, hisz egy-két szerepért igen sokat kellett térdelnie, mivel nem olyan jó színésznő, mint ahogy azt hiszi magáról.
- Na igen. – mondtam. Igazi szívből jövő kacagás kerített hatalmába, olyan amire csak ritkán van példa. – De legalább apu felfogadott nekem egy saját nőcit, aki majdhogynem öltöztet, hogy ne úgy nézzek ki, mint te! – végigmutattam rajta. Kinézetére nem találtam szavakat. A szakadt Converse, a fekete kopott miniszoknya és a libafos színű póló nem a legjobb összeállítás. Itt határoztam el, hogy ezt a picsát kiütöm a helyéről.
Dobtam egy puszit Robertnek, majd bementem vissza az asztaltársasághoz.

- Apa ne haragudj, de fáj a fejem, felmegyek ledőlök.
- Jól van. Pihenj csak. – mondta. Tudtam, hogy még mérges, de a látszatot tartani kell. Ebbe nőttem fel, tudom milyen ez.
Felmentem, de eszem huszadik ágában sem volt pihenni, na persze a fejem sem fájt. Bár ha sokáig ott maradok, az sem késlekedett volna.

Azért van annak előnye, ha a tulaj lányának születünk. A recepciós nő pillanatok alatt kibökte, melyik szobában lakik az általam keresett emberke. A folyosó végén vártam, és nem is sokáig. Kristen bevágta maga után az ajtót, én pedig lecsaptam.
- Beárultál apámnak! – a hangom ettől nyugodtabb már nem is lehetett volna. Pont, ahogy terveztem.
- Kérdezte, hogy mit csináltunk, én meg nem hazudtam. Nem mondtad, hogy ne mondjam neki! – előkapta a lányok megolvasztására használatos mosolyát, ami elég jól működött, de nem nálam. Kedves voltam, mert az akartam lenni.
- Mondjuk úgy, hogy azt hittem van annyi eszed. De nincs. – csipkelődtem, és kivételesen ezt nem sértésnek szántam.
- Vagy… Csak leszarom, hogy apuci lecseszett.
Nem volt hajlandó kiereszteni a kezéből a vezetést. Tegnap megtette és be is bukta, ezt a luxust még egyszer nem engedhette meg magának, tudtam jól, de azért reménykedtem.
- Kedves…- kivételesen nem bántott meg, de erről nem feltétlen kell tudnia. Lehet, csak akkor érzi jól magát, ha a lelkembe tiporhat. Ki tudja? Ezeknél a színészpalántáknál nem lehet tudni. Bezzeg ilyen gondom soha nem volt Braddal vagy Mellel, ők tisztán játszottak még akkor is, ha az aktuális párjukat csalták meg velem.
- Mit akarsz Rach?
Elegem volt a játszadozásból, így elég nyíltan válaszoltam:
- Kielégülésre vágyom… Fizessek, vagy anélkül is menni fog? – ha már ő szeret belém gázolni, én miért ne tegyem. Habár volt egy olyan sejtésem, hogy ezt most nem fogja magára venni. Jó volt tegnap neki is, és tudta, hogy ha ő is jól játszik megint megkaphat.
- Ezért ma már egyszer majdnem kitekertem a nyakad! – és igen, nem sértődött meg, bár azért figyelmeztetett mit mondhatok. Ettől viszont totál beindultam, pedig alapjáraton nem szeretem ezt a hangnemet. Talán csak tőle viselem el.
- Így visszagondolva, inkább felizgat, mint megrémít!

Berántott az ajtón, majd belekezdett a szokásos vad előjátékba. Már elég rendesen belemerültünk a dologba. Mézédes ajkai végigjárták a már megszokott útjukat, nyelvével eljátszadozott melleimnél, majd finoman meg is harapta azt. Közben én levadásztam róla a pólóját, és izmos mellkasát simogattam. Ekkor mélyen a szemembe nézett. Észrevette, hogy mire vágyom és meg is adta. Tudta, hogy most jobban vágyom a gyengédségre, mint az állatias szexre, amiben le kell szögeznem, nagyon is jól teljesített előző nap. De most nem azt akartam.
Gyengéden bánt velem, olyan együttlétben részesített, mintha szerelmesek lennénk. Kedves volt, figyelmes és igazán érzéki. Lassan csókolóztunk, majd ölbe vett is az ágyig meg sem állt. Finoman letett, majd minden teketóriázás nélkül a felsőmmel együtt a melltartómtól is megszabadított.
Ujjaival legérzékenyebb pontomat kényeztette. Míg én egyre többet akartam, ő egyre többet nyújtott.
- Érezni akarlak! – alig bírtam kimondani két nyögés között. Sóhajaimtól volt hangos a szoba, de nem érdekelt, ilyen jó még soha nem volt senkivel.
- Robert! – csúszott ki a számon már sokadjára.
Végtelenül gyengéd és lassú volt, pedig én már rég gyorsítani akartam a tempót. Végre engedte, hogy remegő kezeimmel és némi segítséggel megszabadítsam nadrágjától. Na ettől sem kellett több, kezembe vettem férfiasságát, és már tettem is a dolgomat. Amikor már ő sem bírta tovább végre egyesültünk. Először nem mozdult, majd lassan munkának látott. Jó volt… Kurva jó. Azt akartam, hogy neki is ilyen jó legyen. Nagy nehézségek árán, hangos nyögések közepette lábaimat nyakába küzdöttem, így ő még mélyebbre hatolhatott bennem. Tudtam, hogy ez teszik neki. Eddig is elég hangos volt Rob, de ezután már az én sóhaj és nyögéskoncertemet is felülmúlta.
Egy idő után késztetést éreztem, hogy megöleljem, még közelebb tudjam magamhoz. Minden hang, ami torkomat elhagyta az ő fülében ért véget. Egyre gyorsabban mozgott, s végül együtt értünk el a csúcsra.
Még mindig szorosan öleltem, nem akartam elengedni, még nem, így az ő karjai is körém fonódtak. Mélyen a szemembe nézett, de nem tudom mit láthatott, mivel nagyon meglepődött.
Közelebb hajoltam, hogy ha akar, megcsókolhasson. Elmosolyodott, így olyan volt, mint egy ártatlan kisfiú, majd gyengéden összeforrasztotta ajkainkat. Szorosan hozzábújtam, a karjaiban aludtam el, ott, ahol az én igazi helyem volt.

Mikor felkeltem, már egyedül voltam az ágyban. Magamra hagyott. Szóval megint csak játszadozni fogunk?- gondoltam magamban. Csendesen összeszedtem a ruháimat, bár elég dühös voltam. Valahogy azt hittem ezek után másképp lesz. De miből hittem? Mert nem vad és állatias szexben részesített, hanem igazi nőként kezelt és tisztelt? Igen, ezért. Mindegy, megint koppantam. Nem szabad megnyílnom soha senkinek, abból csak baj lesz. Ahogy a szobát elhagytam jött velem a mérgem is.

A nappaliban aztán meglepetés ért.
- Jó reggelt, vagyis inkább délutánt, csipkerózsika. – mosolygott rám kedvesen.
- Neked is. – a mérgem egy pillanat alatt elszállt, már csak egy csepp maradt belőle. – Hány óra van?
- Öt körül. Figyelj, arra gondoltam mi lenne, ha elvinnélek vacsorázni? De nem itt a szállodában, hanem valahova máshova. Van kedved?
Mintha némi reménykedést véltem volna felfedezni meseszép szemeiben, de igazán nem voltam benne biztos. Eddig apuci kicsi lányaként kezelt, mi változott?
- Rendben. – mondtam, bár elég bizonytalan voltam. – Hova megyünk?
- Foglalok asztalt a Starsban, ha neked is jó, és akkor nyolckor lent találkozunk a halban?
- Jó lesz, most viszont akkor megyek átöltözni. – zavarban voltam, nem tudtam, hogy köszönjek el, de ő ezt is megoldotta. Egy apró csókot adott.

Átmentem a saját lakosztályomba, de miután az egész gardróbot felforgattam és nem találtam megfelelő ruhát, fogtam a kulcsom és haza mentem. Van még időm alapon. Persze végül rohanás lett az egész. Fürödtem, sminkeltem, kerestem egy elég dögös ruhát. Egy vérvörös színű enyhén dekoltált ruhát választottam, aminek nem volt pántja és térd felettig ért. Egy ugyanilyen színű magas sarkúval és táskával vettem fel. A hajamra már nem volt időm, így csak kifésültem, ezért csak néhány hullám bolondította meg. Úgy éreztem, elég jól nézek ki, s reméltem Rob is így fogja gondolni.

Bepattantam a Ferrarimba, tövig nyomtam a gázt. Még jó, hogy nem volt itt Cara, utálta a vezetési stílusomat. Szerinte a három pedál közül csak azt ismertem, ami jobbszélen volt. A fékkel haragban vagyok, a kuplungot pedig csak megtűröm. Épp nyolcra odaértem.
Rob már a halban volt. Amikor meglátott a szemei kipattantak, a pupillája kétszeresére tágult, arcán pedig megjelent az a mosoly, amiért bármelyik lány ölni tudna.
- Gyönyörű vagy! – s már meg is csókolt.

Gondolatok

Sziasztok!
Ez Robert szemszög! Mint majd olvashatjátok! Kicsit haladtam előrébb a töriben...
Meglátjuk kinek hogy fog tetszeni!
Van benne egy kis 18+ rész! :)
Köszönjük a 17 rendszeres olvasót, és mindenkinek akik olvasnak és komiznak!
Élvezzétek!
Puszi!
Amy


**Robert**

Beszálltam a liftbe, s farkasszemet nézve Rachel testőrével megnyomtam a huszonötös gombot. Nem is tudja szerintem, hogy ebben a szállodában lakom.
Bár ez a csaj a szexen kívül nem nagyon tudhat semmit, de ahhoz nagyon ért.
Már az első pillanatban kinéztem magamnak, de erre az éjszakára nem számítottam. Eszembe sem jutott, hogy megpróbál majd megvásárolni. Bár nem kellett volna elmondanom neki, hogy Victoria fog megvenni. Akkor talán nem jutott volna eszébe ez a terv.

Kiszálltam a liftből, mikor meghallottam a csengőt, mely jelezte, hogy megérkeztem. Lassan sétáltam a szobám felé. 1230, 1231, 1232 ez az! Végighúztam a kártyát a biztonsági záron, s belöktem az ajtót. A szoba gyönyörű volt, tágas, külön nappali, és háló, hatalmas fürdő és terasz. Világos színű falak, és bútorok.
Minden szálloda, ahol elszállásolnak hasonlóan elegáns, de most valahogy kifejezetten undorodtam ettől a helytől.

Amit emiatt a kis liba miatt műveltem, az valószínűleg anyukám halálát okozná, és rögvest szívinfarktust kapna. Nem is tudom mi ütött belém. Annyira tetszik nekem, és olyan jó lenne, ha nem egy üresfejű cicababa lenne, de hát apuci kicsi lánya nem hiszem, hogy IQ zseni.
A teste kifogástalan, amire nem csak én figyeltem fel, és az ágyban eszméletlen jó, de hogy nézne már ki, ha hazavinném, mint a barátnőmet, és csak a ruhákról, és rúzsokról tudna fecsegni?

Elindultam zuhanyozni, mert habár férfi vagyok egész mocskosnak érzem magam. Ahogy mondta, mint a prostituáltak. Magamban felhorkantottam, hogy azt hiszi elbánt velem, pedig nem így van. Pontosan úgy van, ahogy mondta, csak mindketten megkaptuk, amit akartunk.
A forró víz érintése a bőrömön üdítőleg hatott rám, habár még éjszaka van, de akkor is. Hajnali három körül úgy döntöttem befekszem az ágyba, miután megnéztem valami gyenge horror filmet.

Ki a franc akar ide betörni? – Suhant át a kérdés az agyamon. Ránéztem a telefonom kijelzőjére, és reggel nyolcat mutatott. Ahh…Bárki vagy, húzz a picsába! – gondoltam.
De az illető nem akarta abbahagyni az ajtómon való dörömbölést, így egy szál alsónadrágban lépkedtem el odáig, majd kinyitottam.

- Hű, haver! – ámuldozott Kellan. – Úgy nézel ki, mint aki nem sokat aludt. Megdolgoztatott a kicsike? – kérdezte, miközben belépett a szobába, s levágta magát egy fotelbe.
- Ha tudnád! – vigyorogtam rá.
- Részletek?
- Nem mondok semmit… Na jó talán annyit, hogy mivel rettentően gazdag, azt hiszi övé a világ. – mondtam, s leültem mellé.
- Ó, akkor biztos jól elláttad a baját! Tudom, hogy utálod az ilyen nőket!
- De még mennyire rühellem.

Nem beszélgettünk tovább, mert Kellan csak szólni jött, hogy délben le kell mennünk az étterembe, és megbeszélni, hogy mekkora összeget sikerült összeszednünk.
Nem volt kedvem visszafeküdni, s miközben öltözködtem, hálát adtam az Istennek, hogy Kellan nem kérdezősködött tovább. Bár ő pontosan tudja, hogy az olyan nőkkel, mint Rach hogy szoktam bánni. Teljesen levetem magamról azt a fiút, akit neveltek belőlem, és felveszem azt a férfit, aki megadja ezeknek, ami jár.

Nem tiszteletlen akarok lenni, egyszerűen csak nem tudom megállni, hogy az ilyen nőket ne skatulyázzam be. És talán ha Rachel, nem egyből a szexre tért volna, hanem mondjuk megejt egy vacsorát, és beszélgetünk… Nem hiszem, hogy az derült volna ki, hogy hű de okos, de mégis…
Ha valakit szeretek, azt nagyon tudom szeretni, és mindent megadok neki. Persze ilyen utoljára tizenhat éves koromban volt, azóta sem találtam Sarahoz hasonlót.
Kristen sem az, akinek hiszi magát. Ő úgy van vele, hogy én nem tudok nélküle élni. Persze azért mert ezt mutatom neki. De hát mit tegyek, ha ő mindig ugrik, mikor unatkozom.
De néha úgy tesz, mintha birtokolni akarna, pedig ő volt az, aki azt mondta, hogy csak szex, mert ’milyen jó vagyok benne’…

A lifthez lassan sétáltam, s szálltam be, majd az étteremig, ami az elsőn volt, meg sem álltam. Valami jó kis reggelire vágytam, tekintve, hogy napok óta nem ettem. Beültem az egyik kisebb boxba, s rendeltem egy bögre kakaót, bár biztosra veszem, hogy anyunál jobban senki sem készíti, rántottát, és zöldségeket.
A reggeli nagyon fimon volt, s már csak a kakaómat szürcsölgettem, mikor valaki rám köszönt:

- Jó reggelt Robert! – ahogy felemeltem a fejem megpillantottam Rachel apját.
- Jó reggelt Leonardo! – mosolyogtam, pedig belül semmi érdeklődést nem éreztem iránta.
- Leülhetek?
- Természetesen! – válaszoltam, mégis mit mondhattam volna a szálloda tulajának.
- Remélem jól érzed magad nálunk – még tegnap éjjel maradtunk a tegeződésnél, tekintve, hogy vagyok aki… Szánalmas. Tudom, honnan tanult a lánya…
- Nagyon jól, köszönöm!
- Remélem Rachellel jól érezted magad! – mondta, s kicsit zavarban volt.
- Igen, Rach eléggé… jó… lány. – nem is tudtam, mit nyögjek ki. Belül már röhögtem ezen a képtelen helyzeten.
- És mi jót csináltatok? – érdeklődött, én pedig elgondolkoztam, hogy mi a fenét mondjak, aztán úgy gondoltam nem hazudok.
- Ki sem mozdultunk a szobájából. – mosolyogtam.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy Rachel és te…
- Hát, Rachel konkrétan ezzel a céllal vett meg, és utasított! – mondtam komolyan, s néztem a szemébe.
- Ezt nem hiszem el… - motyogta.
- Már megbocsáss, hogy ilyesmit kérdezek, de ez az első alkalom, hogy megtudod, hogy Rachel… hmm… Lefekszik… idegenekkel? – kérdeztem, és reméltem, hogy nem mos be egyet.
- Eddig nem szereztem tudomást ilyesmiről… bár a lányom már felnőtt nő, de azért ez mégis csak sok…

Majd felpattant az asztaltól, és miután elmormolta, hogy találkozunk az ebédnél elviharzott.
Én csak pislogtam nagyokat, és miután megittam a maradék kakaóm, felmentem a szobámba.
Délelőtt mind összegyűltünk nálam, és kibeszéltük, hogy kinek milyen estéje volt. Persze engem nem is faggattak nagyon, mind tudták, amit Kellan is. A lányok persze nem feküdtek le senkivel, de nagyon jól érezték magukat.

Lassan sétáltunk le az ebédhez, s közben Ashley karolt belém, és beszélgettünk. Ash olyan, mint a kishúgom, és nagyon szeretem őt. Egyszer olyan is előfordult, hogy összeverekedtem egy fickóval, mert csak lefektette, aztán meg nem kereste. Szegénykém eléggé kibukott, így Jay meg én megkerestük, és adtunk neki.
Leérve az étterembe, egyből megpillantottam Rachelt az apja mellett álldogálni, és nagyon úgy nézett ki, mint akit rendesen leszidtak. Félszegen nézett rám, majd ahogy tudatosult benne, hogy Ashley van az oldalamon düh lobbant a szemében. Csak tudnám miért?

Az ebédet szerencsére jó társaságban, és jókedvűen fogyasztottuk. Rachel nem szólt egy szót sem, csak ült Leo mellett, és evett. Néha elkaptam a pillantását, és abból azt vettem ki, hogy szégyelli magát. Na de, ez engem nem érdekel. Most már szégyellheti is. Ahogy elnéztem az apját, nem mondta meg neki, hogy elkaptam a kecses nyakát, és szerencsére nem is látszott, és mindezt azért, mert én meg nem számoltam be részletesen, milyen kis vadmacska a lánya.

Tudtuk mindketten, hogy hülyék vagyunk, de ez van. Sikerült jól megaláznunk a másikat.
Kellan végig poénkodta az egész ebédet, és mi csak dőltünk a röhögéstől. Párszor egymásra néztük Rachel, de a mosolya nem szédített meg annyira, hogy elfelejtsem, ki is ő, és mit művelt.
Legtöbbször, mikor összenéztük én visszavettem a rideg maszkomat, s gorombán néztem rá. Ilyenkor ő is bevágta a gazdag picsa képet, de azt hiszem, mindketten nevettünk saját magunkon. Olyan gyerekesen viselkedtünk.

Miután a desszertet is elfogyasztottuk, Jay, Kris és én elnézést kértünk, s kimentünk a teraszra elszívni egy-két cigit. Kris természetesen szóval tartott, s én csak unottan néztem össze Jacksonnal, miközben nagyokat szívtam a nikotinból. Nem akartam most vele foglalkozni, inkább a holnap esti bulira gondoltam, amire mind megyünk, már Nikki is ott lesz.
De jó is neki, valahol a Bahamákon nyaral éppen. Őt nem köti annyira az ilyesmi, mint minket.

Cipőkopogást hallottunk, és Jacksonnal együtt az ajtó irányába fordultunk. Egy balerina cipő volt rajta, gondolom fém sarokkal, ha már így kopog, egy feszülős kék farmer és egy fehér mélyen dekoltált felső.
Gyönyörű volt a kék szemeivel, amik szinte világítottak, és a hosszú mélybarna hajával, ezzel a ruhával… Felsejlettek előttem az elmúlt nap képei, s kaján vigyor jelent meg arcomon, ahogy tekintetem megállt a dekoltázsán.

- Hogy tetszik a kilátás? – kérdezte Jayre nézve, s a korláthoz állt. Egy kisebb dombon volt a szálloda, így csodás látvány nyílt a városra. Meggyújtott egy szál cigit, s szembefordult velünk.
- Gyönyörű! Gondolom sokat vagy itt! – elegyedett beszélgetésbe Jackson.
- Nem… Van házunk a „kertvárosban”. – macskakörmözött. Na igen, Los Angelesben az a legdrágább környék. Nem mintha én nem tudnék ott házat venni, de minek?
- Jah, ahol mindened megvan mi? – szólt közbe Kristen.
- Meg. De nem értem ezeket a Twilightos emberkéket. Mi a fasz bajotok van azzal, hogy valakinek van pénze? Neked is van.
- Van de én keresem meg. Míg te… - na igen, Kris imád hencegni azzal, hogy a kaszkadőröket is néha arrább löki és leveti magát a padlóra, vagy rángatják így meg úgy… Felvágós.
- Na igen. – mondta Rach és egy nagyot nevetett, de olyan igazi szívből jövően. – De legalább apu felfogadott nekem egy saját nőcit, aki majdhogynem öltöztet, hogy ne úgy nézzek ki, mint te! – mutatott végig rajta, majd egy puszit dobva felém visszament.

Na ja, Kris nem az az öltözködős típus. Fel is van háborodva most rendesen. De most komolyan. Csak a bemutatókra, és az interjúkra öltözik fel viszonylag normálisan. De engem nem nagyon érdekel, bár bírom ha egy nő ad magára.
Jay majdnem elröhögte magát, így fogtuk magunkat és mi is visszamentünk. Kris fújtatva ment a szobája felé, ami az enyém mellett kettővel volt, s hangosan becsapta az ajtót.

Ahogy a kezem a kilincsre helyeztem, hogy belépjek a szobámba, valaki mellém állt. Rachel. Ahogy végignéztem rajta ismét elfogott a vágy, hogy a magamévá tegyem, és alig bírtam a szemem az arcára irányítani.

- Beárultál apámnak! – mondta nyugodtan
- Kérdezte, hogy mit csináltunk, én meg nem hazudtam. Nem mondtad, hogy ne mondjam neki! – mosolyogtam.
- Mondjuk úgy, hogy azt hittem van annyi eszed. De nincs.
- Vagy… Csak leszarom, hogy apuci lecseszett. – válaszoltam, na nehogy már a nyúl vigye a puskát!
- Kedves…
- Mit akarsz Rach? – kérdeztem. Bár nekem lett volna egy-két ötletem.
- Kielégülésre vágyom… Fizessek, vagy anélkül is menni fog? – kérdezte kacéran.
- Ezért ma már egyszer majdnem kitekertem a nyakad! – mondtam cseppet sem dühösen, inkább figyelmeztetően.
- Így visszagondolva, inkább felizgat, mint megrémít! – mosolygott.

Annyit szexeltünk már vadul, hogy egész megszoktam, de most megkapja amit szeretne.
Megfogtam csuklóját, és miután benyitottam a szobába berántottam magammal. Az ajtót hangosan rúgtam be, és nyomtam neki Rachel testét. Szorosan nyomtam az enyémet az övének, és kezeit az ajtóra szorítva figyeltem mellkasának mozgását, ahogy kapkodta a levegőt, és mellei fel-le jártak. Ajkaimmal óvatosan érintettem a puha halmokat, s nyelvemmel is játszottam rajtuk.

Rachel hangosan nyögött, mikor elengedtem egyik kezét, és a pólójával együtt a melltartóját is lejjebb húztam, s mellbimbóját szívtam a számba. Egy kicsit meg is haraptam, s áttértem a másikra. Rach a pólóm alját kereste, s elkezdte felhúzni, hagytam neki, hogy megtegye. Apró kezeit végighúzta mellkasomon, s elködösült tekintettel nézett rám.
S akkor megláttam a szemében őt magát. Nem erre vágyott igazán, nem a vad, és semmit mondó együttlétre, hanem egy olyanra, ahol úgy bánnak vele, mint egy porcelánbabával.

Pár percig csak zihálva néztünk egymás szemébe, majd lassan hajoltam ajkaira. Óvatosan kóstolgattam először az alsó, majd a felső ajkát, aztán nyelvemmel kerestem az övét. Lassan csókolóztunk, s simogattuk egymást. Felkaptam ölembe, s átsétáltam vele a hálóba, majd letettem az ágyra, és fölé helyezkedtem.
Színész vagyok, tehát ez a szerep is menni fog.
Lassan csókoltam végig nyakát, s vettem le róla a pólóját, és a melltartót. Nyelvemmel fedeztem fel az ismerős, ismeretlen dombokat, s haladtam lejjebb.

Kigomboltam a farmerját, s lehúztam róla, majd az apró alsójától is megszabadítottam. Ott feküdt előttem csukott szemekkel, s teste olyannyira kívánatos volt, hogy arra nincsenek szavak. Kezeimmel nagyobb terpeszre késztettem, s ő készséggel engedett utat legérzékenyebb pontjához. Először csak ajkaimmal kényeztettem, majd két ujjammal elvesztem benne.
Rach hangosan sóhajtozott, és aprókat nyögdécselt. Nem álltam meg, s tovább űztem a gyönyör felé. Ahogy teltek a másodpercek, egyre jobban kívánt, s én egyre többet nyújtottam neki. Mikor már négy ujjammal játszottam benne, Rach a nevemet mondogatta, s kérlelt, hogy legyünk végre egymáséi. Visszafelé is végigcsókoltam testét, majd mikor felértem ajkaihoz, lassan csókoltam, hiába akart gyorsítani, vissza tudtam tartani egy kicsit.

Remegő kezekkel nyúlt nadrágomhoz, és közös erővel sikerült levennünk rólam is mindent. Rach nem várakozott sokáig, mert apró tenyerét meredező férfiasságomra fonta, s lassan mozgatta. Nagyon jól csinálta, s egyre gyorsabban.
Egy idő után már nem bírtam, és jobb lábának térdhajlatába akasztva kezem, felhúztam az oldalamhoz, és lassan merültem el benne. Pár pillanatig csak a hosszú nyögésünket lehetett hallani, de nem mozdultam. Aztán elkezdtem mozogni benne.

Lassan, de minden mozdulatnál még mélyebbre akartam hatolni, ami szinte már lehetetlen volt. Rachel hangosan nyögve küzdött fel lábait nyakamba, s én térdelve kezdtem gyorsabb iramot diktálni.
Egy idő után magára rántott, s szorosan tartott ölelésében, s nyögdécselt a fülembe. Tudtam, hogy már nincs messze, és én sem, így még gyorsabb tempóra váltva pár perc múlva együtt értük el a csúcsot.
Rachel szorítása nem gyengült, így én is átöleltem, majd oldalra fordultam, s mélyen a szemébe néztem.

Rájöttem, hogy nem tudom, ki ő, és nem ismerem. Lehet, hogy olyan, mint amilyennek gondolom, de lehet, hogy nem. Rach egy arasznyival közelebb hajolt, és várta reakcióm, majd egy apró mosoly kíséretében megcsókoltam. Most nem úgy, ahogy eddig, nem vadul, és szenvedélyesen, hanem gyengéden.
Szorosan hozzám bújt, s együtt aludtunk el.
Utolsó gondolatom az volt, hogy mi is ez az egész pontosan? Az amire számítottam, vagy egészen más?

Macska egér

Sziasztok!
Először is szeretném megköszönni a 10 rendszeres olvasót, és a sok kommentet, amit írtatok! :)
Az én fejezetemben ismét Rachel szemszög lesz, és gondolom nem lepődtök meg, ha egy számot írok ki mellé:
18-as korhatár!!
Olvassátok és továbbra is várjuk a véleményeteket :)
Köszönöm mindenkinek(!!!) a bátorító szavakat, nagyon jól estek! Külön köszönet Amynek hogy bátázott nekem, Keshának pedig itt is kívánok Bolodog névnapot :P
Nah elég belőlem ennyi, hajrá!
sok pussz : Ancsa




-Hová-hová? -kérdezte miközben elkapta a csuklómat.
-Cigizni megyek. Na meg egy kávé sem ártana. - közben kiszabadítottam fogságba ejtett kezem. Tudod kit fogdoss Robert Pattinson, adok én neked olyan bilincsbe verést – gondoltam, közben elfordítottam az értetlen fejéről a tekintetemet.
Egyszerűen felhúzott azzal, hogy nem néz rám, ezek szerint tényleg csak a szexre kellettem neki. Nagyszerű - gondoltam magamban, ha ő is így, akkor én is! Majd meglátja, hogy kivel szórakozhat, tudtam, hogy a rendelkezésemre áll, még nem telt le az időm vele. Az agyam kattogott, miközben a takarót magamra köré csavarva, lehajoltam az ágy mellé lehajított nadrágjához és kivettem a zsebéből egy szál cigit. Persze ezt úgy, hogy ő ne vegye észre. Nem érdekelt hogy az övé, szinte úgy trappoltam ki az erkélyre.

Gyorsan felhívtam a recepciót és rendeltem két kávét. Igen neki is, mert amit tőlem fog kapni, azt nem teszi majd zsebre. Miután leadtam a rendelést, és a vonal túlsó végén biztosítottak, hogy percek múlva megérkezik a hőn áhított italom, gyújtómat gyorsan megkeresve és mezítláb mentem ki a friss levegőre.
Rágyújtottam, majd pillanatokkal később felfigyeltem a mögöttem zajt csapó egyénre. Halkan mozogni azt nem tud, ha azt hitte, nem veszem észre, hogy mögöttem ólálkodik, akkor téved. Közben mellém lépett, a szemem sarkából láttam, hogy mondani valója van, végül nagy levegőt vett és megszólalt:

-Mik a terveid mára?-Kérdezte nagy nehezen. Rob…Rob, basszus lehet légzési problémái vannak, egy évet kell rá várni hogy valamit kinyögjön …sokat gondolkozol ember...lenyűgöző!
-Hmmm... - Rákaptam tekintetem, és minden színészi tehetségem elővéve látványosan végignéztem rajta és küldtem felé egy kacér mosolyt.
- Még nem döntötem el. Majd meglátom. - mondtam neki, közben próbáltam visszafelé számolni, hogy vajon hol késhet már a kávénk, mert nem biztos, hogy tervemet végre tudom hajtani, ha egy szál alsónadrágban mutatkozik előttem. Jelen pillanatban nagyobb esélyt adtam annak, hogy egyszerűen leteperem itt az erkélyen. Közben elmorgott egy ’Értem’ szót, és már nem is volt kint.

Közben próbáltam teljes nyugalomban elszívni a cigimet, valahogy le kell nyugodnom, nem láthatja rajtam, hogy mennyire felhúzott ezzel a ’leszarlak, mert csak egy ribanc vagy’ stílusával, tipikus hollywoodi seggfej – gondoltam.
Mindig ez van, ha megtudják hogy ki az apám, vagy egy partyn megjelenek, rögtön egy eszetlen ribancnak néznek. Éppen ezért nem is próbálnak meg közeledni felém. Kevés embert engedek magamhoz közel, tulajdonképpen csak Cara és a 2 nagyra nőtt macim az, akikkel megosztok majdnem mindent.
Apával sajnos nagyon kevés időt töltök. Ha ők nem lennének minden bizonnyal beleőrülnék a magányba.

Halk kopogtatás repített vissza a valóságba, és indultam el a kávékért. Nem néztem rá, tudtam, hogy megint itt van, és figyel, de nem szólt hozzám. Miután átvettem a rendelésünket, visszamentem, odaadtam neki az italt és ugyanazt a technikát bevetve, úgy csináltam mintha nem érdekelne. A napozószékben kényelmesen elhelyezkedtem és ismét rágyújtottam. Csukott szemmel élveztem a kínzó csendet.


Egyszercsak éreztem hogy kezei a hátamon, majd a térdhajlatomnál érintenek. Időm sem volt reagálni mivel, durván, szinte dühvel csókolt meg, s mire észbe kaptam már az ágyon voltunk. Gyors tempóban próbálta kiszabadítani a takaróba rejtett testem. Én addig egyik kezemmel a hajába markoltam, míg a másikkal simogattam, ahol értem. Miután leküzdötte rólam a zavaró anyagot, nyelvét végigszántotta nyakamtól egészen fedetlen mellemig. Kezeimmel ügyeskedtem én is lerángatni az alsónadrágját, de nem hagyta. A csuklómat fejem fölé helyezte, és szorosan bilincsbe zárta.

Kellett nekem azt mondogatni, hogy majd én megleckéztetem, hát tessék. – gondoltam.
Melleimen éreztem körözni nyelvét, és kezei hol az oldalamat, hol pedig a hasamat simogatták. Elszakadt a felsőtestemtől és egy pillanatig a szemembe nézett, majd megint ajkaimra hajolt.
Nem tudtam mozogni, vergődtem alatta, majd lábaimat széttártam, mikor megéreztem kezeit a köldököm felé haladni. Belenyögtem csókunkba, mikor combom belső felénél tartott. Levegő után kapkodva váltam el érzéki szájától és néztem szemébe, de rájöttem ez hiba volt, mert a mocsokja pofátlanul rámvigyorgott.

Próbáltam kiszabadulni de mind hiába. Akkor hagytam fel szabadulási akciómmal, mikor ujját megéreztem lassan mozogni bennem, és közben combjaim közé térdelt. Játékos harapásokkal borította el az oldalam és a hasam alját. Azt hittem itt a vég és rögtön felrobbanok. De folytatta idegtépő játékát. Akkor veszítettem el véglegesen az öntudatomat mikor nem csak az ujjai kényeztettek, hanem megéreztem a nyelvét is bekapcsolódni a személyes "kínzásomba". Érzetem combomra tapadni száját és fogát, tudtam, hogy ez bizony meg fog látszódni.

Idő közben észre sem vettem, hogy egy ideje szabad a kezem és csak a saját kezeimbe kapaszkodok görcsösen, szóval ezért vigyorgott ilyen lelkesen. Ezt nem hiszem el. Egész testemben remegtem, nem bírtam tovább, erőszakosan rángattam fel fejét és húztam magamhoz szorosan, közben lábaimat köré kulcsoltam. Egy csókot akartam, hogy tompítsa hangos sikolyaimat, mert igaz hogy nyelve már nem szorgoskodott, de a kezét még mindig érzetem, nagy örömömre.
Készséggel csókolt meg és én eközben megpróbáltam megszabadítani az átkozott alsónadrágjától. Észrevehette, hogy mit tervezek, mert megint elvigyorgott a piszok, és megnyalta alsó ajkam, közben lefogta kezem.

-Úgy látom… vagyis inkább érzem, a kisasszony nagyon türelmetlen! - suttogta a fülembe, ezzel elérte azt, hogy megint felment bennem a pumpa, megint dirigál nekem… ”kisasszony” ... Ahh!
-Baszd meg. -vágtam hozzá az első gondolatot, ami eszembe jutott, így utólag visszagondolva a lehető legrosszabbkor szólaltam meg. Rám nézett, miközben melleimre tévedt csodákra képes keze, majd megszólalt:
- Azon vagyok -felelte rekedtes hangján és egy pillanatig egymás szemébe néztünk, majd rögtön egymásnak estünk.

Átfordultunk és végre enyém volt az irányítás. Pillanatok alatt megszabadítottam pokolra kívánt, feleslegessé vált alsójától, majd én kezdtem el a teste birtokba vételét. Bele markoltam hajába, miközben másik kezemmel mellkasán támaszkodtam. Most rajta volt a sor, hogy szenvedjen. Egy apró puszit adtam neki majd fogaim közé vettem alsó ajkát ezzel elérve, hogy egy mély morgást hallatott, hiba volt. Ez a hang tetőzte így is szétcincált idegeimet. Édes Istenem, ezt a hangot lekéne védetni, vagy magnóra felvenni és csak hallgatni és hallgatni…Még a legerősebb idegrendszer is seperc alatt összeomlana.

Lassan hajoltam mellkasára és borítottam be csókjaimmal, érzetem, hogy türelmetlen és most ő siettetné a dolgokat, de még váratom egy kicsit. Egyre erősebben markolta combjaimat miközben szüntelenül ostromoltam. Hirtelen elvette egyik kezét a kapaszkodójáról, és mellemet masszírozta tovább, hol az egyiket, hol a másikat, hol úgy helyezkedett, hogy ajkaival is elérje őket.
Ezt már én sem bírtam ki, így hátranyúltam és megérintettem lüktető férfiasságát, majd lejjebb csúsztam és félig ráfeküdve nyelvemmel is rásegítettem.
Ezt a játékot viszont nem sokáig folytathattam, mert meglepetésszerűen utánam kapott és megcsókolt, közben magamba vezettem, és egyszerre nyögtünk fel a gyönyörtől. Gyors tempót diktálva hajszoltuk magunkat a beteljesedéshez.

Hirtelen felült, és lábaimat köré kulcsolva még mélyebbre hatolt. Vállába harapva felfedezetem a körmeim nyomát amit nem sokkal ezelőtt véstem bele.
Rob fenekembe markolva nyakamhoz hajolt és éreztem, hogy neki sincs sok hátra. Egyre nagyobbakat és gyorsabban lökött, nem volt kifogásom ellene, most én is ezt akartam, ez után sóvárogtam, mikor a napozószékben felkapott, és itt kötöttünk ki. Pillanatokkal később csókunkban nyomtuk el felszínre törő kiáltásunkat, és zuhantunk egymás mellé az ágyban. Pár percig figyeltem az arcát, a szeme csukva volt, szája elnyílva, gondoltam ő is próbálta valahogy a légzését helyreállítani. Nem csodálkozom jelen pillanatban nekem is nehezemre eset, a mindennapi rutin felidézése. Miután úgy érzetem, hogy lenyugodtam, gondoltam megbeszélem vele, amit a fejemhez vágott, vagyis felvilágosítom, hogy nem vagyok egy "apuci kicsi lánya" mint ahogy ő azt gondolja.

Nagy levegőt vettem és felé fordultam, de lám-lám, Robert elaludt. Pazar, akkor ez elnapolva, vagyis ezt már biztos nem beszéljük meg, lassan letelik az idő amit vele tölthettem. Miért is beszélnék vele, ő csak egy öntelt barom, aki azt hiszi mindenkinek parancsolgathat, ebből aztán nem eszik. Lehet, hogy mindenkit kénye kedvére megdughat, de hogy velem nem szórakozik tovább az már biztos. Szép volt jó volt elmúlt, ennyi.

Kimentem a nappaliban és bekapcsoltam a tv-t. Ezer meg ezer csatorna közül nem találtam olyat, ami megragadott volna. Vagyis csak azt hittem! Az egyik csatornán éppen sztárhírek mentek: „Végezetül csemegézzünk legfrissebb híreinkből! Lady Gaga megint kicsapta a biztosítékot rajongóinál, amikor extravagáns szerelésben lépett színpadra! Mellét egy rózsaszín, plüss anyaggal takarta, mely csak elől volt hozzá rögzítve. Az alsója is ehhez illő, szintén plüss rózsaszín tanga tartozott. Lady elárulta, hogy ezzel nincsen semmi baj, és természetes szőrméből készült ruhája, és biztosította hogy nyuszija is megfogja kedvelni új ruciját”
Szegény nyuszi, nem lennék a helyében! - fűzte hozzá a bemondó csaj.

Ezen felnevettem, micsoda emberek vannak a világon, egy nyúlnak a bundájából fellépő ruhát csinálni… Fasza… Közben még végighallgattam Chris Brown legújabb bocsánatkérését Rihannának címezve, illetve, hogy Zac Efron nem vállalta el a High School Musical 12. részét, mert összeveszett kedvesével Vanessával.

Itt már csak fogtam a fejemet és áldottam a sorsot, hogy csak néha kerültem bele az ilyen semmit érő műsorba. Villámcsapásként ért a következő néhány perc, amikor azt a nevet ejtette ki a szőke leányzó hogy: Robert Pattinson.
Még lélegezni is elfelejtettem, amikor azt ecsetelték, hogy Rob egy ismeretlen hölgy társaságában távozott Los Angeles egyik legelőkelőbb étterméből. Gyorsan átkapcsoltam egy csatornára, ahol szerencsémre éjjel nappal csak meséket adnak, mivel mocorgást hallottam a szoba felől. Szélsebesen rohantam az asztalhoz a gyümölcskosárért, szaladás vissza, lábaimat gyorsan magam alá húztam, és olyan ábrázattal ültem ott, mint akit érdekel Tom és Jerry legújabb kalandja. Imádom ezt a mesét, de most még ezt sem tudott megnyugtatni. Közben a nappaliba ért, nem messze megállt és töretlenül figyelt.

-Szia - nyögte be megint nagy stílusosan, mire rákaptam tekintetem és ezer wattos mosollyal néztem rajta végig. Elhatároztam, hogy nem szólok hozzá, mert még a végén olyanokat vágnék a fejéhez, amit később biztos megbánnék. Így feszület figyelemmel követtem, ahogy Jerry egy hatalmas sonkát próbál elcipelni a hűtőből egészen az otthonáig, vagyis az egérlyukig.
-Te mindig ilyen vagy? - nagyon bőbeszédű egy ember, és meg kell hogy valljam van ám bátorsága, ne akarja hogy ideges legyek, mert nem lesz benne köszönet. De ahogy érzékeltem kis királyfi is ideges. Lehet, hogy rossz ötlet volt az a kávé? Lássa milyen kedves vagyok, felé nyújtottam a gyümölcsöstálat:
-Kérsz? - angyali mosolyomat magamra erőltettem és közben gondolatban elküldtem melegebb éghajlatra. Felőlem végül is, azt csinál, amit akar, annyi nővel lehet együtt amennyivel szeretne, de hogy engem nem fog megszívatni az biztos.
Mint aki otthon van, ledobta magát a fotelbe és hanyagul vállát rángatva Nem-mel válaszolt előbbi kérdésemre.

Közben Tom egy pohárral a kezében eszeveszett gyorsasággal vette üldözőbe Jerryt, aki puszta erőből diadalittasan vitte zsákmányát, vagyis a sonkát, Tom pedig egy jól célzott dobással azt hitte, fogságba ejtheti mindig leleményes áldozatát. Ám Jerry már a lyukba próbálta valahogy begyömöszölni nyereményét, amit lássunk be, nehéznek bizonyult.
De mint most is szerencséje volt, Tom elvétette a dobást, a pohár a falnak csapódott, Ő pedig követte a pohár útját, így felkenődött a falra, eközben belökte a sonkát Jerryhez teljesen véletlenül. Végeredményben Tom fején landolt a hajdani pohár, és kis barátja pedig egy kiadós lakomába kezdett
Felkuncogtam a végén, tényleg ez a kedvenc rajzfilmem, mindig meg tud nevettetni.
Órámra néztem, és elhatároztam, hogy végre megszólalok:

-Mehetsz! - intettem a kezemmel, mert már nagyon idegesített a puszta jelenléte is, így visszafordultam a tv-hez, mert elkezdődött egy újabb rész imádott figuráimmal.
-Nem értelek! - jött az értetlen válasz. Hát persze, nehogy már még ő legyen megsértődve, hogy is ne...
-Most van éjfél, így elmehetsz. Nem tartok igényt már rád. Megkaptam, amit akartam, te teljesítetted a 24 órád, így ennyi. Az üzletnek vége. -mondtam neki, miközben nem néztem rá, csak menjen innen a szobából, az életemből, jó messze, és soha többé ne is lássam. Menjen a barátnőjéhez vagy olyanhoz, akivel kedvére szórakozhat, én ebből nem kérek.
-Miről beszélsz? Üzlet? Én nem vagyok egy játékszer amit kibéreltél magadnak, most meg elküldheted! - idegesen pattant fel a fotelből és elém állt. Nem néztem rá, nem akartam, nagyon bántott az a hang, amit használt velem szemben, minden erőmre szükség volt, hogy ne kezdjek el vele kiabálni. Így is csak remélni mertem, hogy nem hallatszódik ki a szobából. Ha apa fülébe jutna, ami most itt történik, abból oltári balhé lenne. Kihasználva, hogy nem kiabál velem, magam elé kapva csemegézgettem látszólagos nyugodtsággal a szőlőt.
-Te normális vagy? Nem teheted ezt senkivel! Az emberek nem bábok, akiket megvehetsz majd ha letelt a kölcsönzési idejük visszaadod őket, mintha filmek lennének! - kiabált tovább.
-Megtettem- ismét a jól bevált módszerrel küldtem felé egy mosolyt, és mint ő az imént, lazán megrántottam hozzá a vállam. Vajon rájön, hogy a saját mozdulatait utánzom direkt?
-Nem. - Ó dehogyis nem Robert Pattinson, jusson csak eszedbe hogy megvásároltalak. Na mi van, akasszák a hóhért? Bele se merek gondolni abba, kit hozott már össze a kegyetlen sors ezzel a barommal. Nekem ennyi bőven elég volt, puszta szex és nincs tovább. Isten mentsen, hogy esetleg összefussak vele a jövőben.
-De igen! -töretlenül mosolyogtam a képébe, és a kegyelemdöfést még csak most tartogattam:
- Megvettelek magamnak erre a napra. Persze te is akartad a testem de én fizettem is érted. Ha jobban tetszik, te voltál a mai este a kiválasztotott. Tudod mint egy prostituált. -kis drámai szünetet tartottam, majd folytattam: - Egy elég drága prostituált ugyan, de csak ennyi voltál. Kielégítetted az igényeim és hidd el, megérted az árad. Vagy szeretnél borravalót is? - Felálltam a kényelmes fotelből, és színpadiasan elővettem táskámból egy kis aprót, majd úgy gondoltam zárásként az asztalra rakom. - Remélem ennyi elég lesz. - és visszaültem a fotelbe, nem akartam hogy lássa egész testemben remegek, reméltem hogy az iménti akcióm után rájön, hogy ne szórakozzon senkivel sem.

Úgy láttam sokként érte a kis műsorom, de miért is lepődök meg rajta? Ebből is látszik, hogy még a segge is ki van nyalva. Egy röpke percig nem néztem rá, és most rajtam volt a sokk ideje, nyakamon érzetem kezeit. Ez teljesen megőrült? Meg akar ölni? Bassza meg…Tényleg nem normális…

-Engedj el! – nyögtem, majd körmeimet ma már sokadszorra nem kímélve, próbáltam kiszabadítani magam. Ezt nem hiszem el, idegbeteg balfasz. Megijedtem, most már bármit eltudtam volna képzelni róla, nem csak hogy minden szembe lévő személyt megdug, dehogy agresszív, erre is fény derült. Kezei lehullottak nyakamról, és az első gondolatot. ami eszembe jutott azt ismételtem folyamatosan:
-Takarodj! Kifelé! Ki innen! - nem tudom, meddig kiabálhattam ezt, de hallottam, hogy az ajtó kicsapódik és két biztonsági őröm szalad be hozzám. Még apa vette fel a védelmemre, eleinte nem akartam, szeretek egyedül mászkálni. És így hogy nyakamba kaptam két túlméretezett bébicsőszt, ismét gyereknek érzetem magam. Luke és George. Most nem tudtam azzal foglalkozni hogy kerültek ide, csak azt akartam, hogy ezt a mocskot dobják ki, bármi áron.
Luke váratlan kérdése, olyan volt nekem, mint egy mentőöv:

-Mi a baj Rachel? - gondolkodás nélkül rohantam hozzá, és bújtam el ölelésében
Nem néztem rá, közben kérdezték az én személyes angyalaim, hogy bántott-e? Egy percig gondolkoztam majd feleltem.
-Nem, de dobd ki! - mondtam George-nak, mivel nem volt szándékomban elengedni Luke-ot, csak szorosan hozzábújtam, mint ha egy plüss maci lenne, tudtam hogy kivitték.

Csend telepedett a szobára, és nyugalom, alig akartam elhinni, hogy egy nap alatt mi minden történt velem. Egy fergeteges, és szenvedélyes éjszakától, hogy jutottunk el odáig, hogy a nyakamat szorongatta?

-Rach, jól vagy? Jó lenne szólni a főnöknek, erről tudnia kell! - Hidegzuhanyként értek Luke szavai. Nem, nem ezt nem szabad megtudnia apunak! Nem csak magamat védeném meg, de Robert is élve maradna, akármennyire is most azt kívántam, bárcsak sosem találkoztunk volna, apáról tudni kell hogy a család nála az első. Igaz, hogy nagyon kevés időt töltünk együtt, de anya halála után megesküdött nekem, bármit megad, és bármikor megvéd, ha úgy hozza a sors. Puszta kézzel esne Rob fejének, ha ez a dolog kiderülne.
- Nem. Majd én szólók neki! – láttam, hogy közbe akar vágni, de nem hagytam. - Nincsen semmi baj, nagyon sok dolga van a szálloda körül, nem akarom, hogy még így is idegesebb legyen, ha ezt a kis botlást- itt nyeltem egy nagyot, reméltem, hogy nem szól közbe. - nem szeretném, ha megtudná.
-Különben is, tudom, hogy nem szép dolog, amit mondani fogok, de kérlek, felejtsd el, amit itt láttál, és szólj a másik macinak is, az ÉN szolgálataimban álltok te is meg George is. -Szavaimat után nem szólt egy árva mukkot sem, tudtam, hogy legszívesebben most azonnal indulna és kocsi alá lökné Robertet, vagy puszta kezeivel tépné darabokra.
- Ha kell, külön fizetek nektek, vagy akármit megteszek, csak ne derüljön ki! - hangom ismét elkezdett remegni, és halk zokogás rázta testemet. Percekig csak nyugtatóan simogatta hátamat, és figyeltem ahogy George visszajön majd dühösen Lukenak veti a szavakat:
-Az a kis gennyláda! Miért vannak ilyen sokan ebben az átkozott szarban? Pedig nagyon kicsi választott el attól, hogy közelebbről megismerhesse az öklömet! De most rendezzek jelenetet, ahogy annak a ficsúrnak behúzok egy nagyot? -sosem hallottam még így beszélni, és nem is akartam, kezeimet fülemre raktam, és kizártam a külvilág zaját. Nem akartam semmi mást, csak egy zuhanyt és egy nyugodt éjszakát. Összeszedtem magam annyira, hogy meg tudjak szólalni, és kibontakoztam védelmezőm karjai közül:
-Kérlek menjetek el, és ne mondjatok senkinek semmit! Tekintsük úgy, hogy nem történt semmi! Ne beszéljünk róla tovább! Nagyon hálás vagyok mindenért, nem tudom, hogyan köszönhetném meg azt, amit értem tettetek. De apának nem szabad megtudnia, sem Carának, ha egy helységben leszünk, viselkedjünk úgy, ahogy szoktunk! - rájuk néztem és csak az értetlenséget láttam mind a kettő arcán. Gyorsan odamentem, és nyomtam egy-egy puszit arcukra, majd kikísértem őket.

Nem tudom, hogyan kerültek egyáltalán ide, de nem akartam most ezzel foglalkozni. Az sem érdekelt, hogy hiányos öltözetben láttak. Ők olyanok voltak nekem mintha a bátyáim lennének, óriás bátyáim, és Cara pedig az egy személybe gyúrt barátnő, testvérem és pótanyám. Idősebb volt nálam sokkal, de ez sosem volt köztünk akadály, bármiről eltudtam vele beszélgetni, tanácsokkal látott el, ápolta a lelkem, ha úgy adódott, és apának is besegített a munkában, ha szükség volt.

Gyorsan ledobtam magamról a takarót, és rögtön a fürdő felé vettem az irányt. Nem tudom, meddig állhattam a zuhany alatt, de mire kijöttem, annyi erőm volt, hogy elkáromkodtam magam a szoba látványán és inkább a nappaliban terveztem lefeküdni. A táskámból elővettem a rejtett toppomat, és felvettem. Ilyenkor áldottam a tervezőket, hogy milyen zseniális ötlet, hogy sok titkos zsebet varázsolnak a táskákba.

A kanapé nem látszott éppenséggel kényelmesnek, de nem számított, csak hogy végre alhassak. Az asztalon hagyott aprókat látva ismét görcsbe rándult a gyomrom, és eszembe jutott a mai napom. Gyorsan megráztam a fejem, és lefeküdtem, magamra húztam a jól ismert takarót, és percek alatt elaludtam.

Hangos kopogást halottam, azt sem tudtam, hogy mi van, alszok még?
Az álmomban kopogtatnak?
Félig nyitottam ki a szemem és az első, amit megláttam, az a vakító fény volt. Szemeimet dörzsölve tápászkodtam fel, és mentem el az ajtóig, ugyanis rájöttem, hogy valaki esze veszettül küzd, hogy bejuthasson. Elnyomva egy ásítást, egy szál toppban és bugyi összeállításban nyitottam ajtót, és azt hittem ott kapok infarktust. Egy dühös, ismerős, kék szempár nézett rám, majd végig rajtam, és a fagyos hangon megszólalt:
-Elmondanád mégis mi a fene történt itt tegnap ebben a szobában?

Játék

Sziasztok!
A 18+ nálam is érvényes. A kommenteket sok szeretettel várom remélem tetszeni fog ez a fejezet is amit Rob szemszögéből olvashattok. Jó szórakozást!
puszi:
Kesha

u.i.: Az itt írt fejezeteim is Szilvi bétázza ahogy a másik két történetem:) Örök hála és nagyon köszönöm neki ezúton is:)
*****


Újabb felhajtás. De legalább most jótékonykodni vagyunk itt és nem csak simán jópofizni. Szerencsére már elegendő mennyiségű alkohol van bennem Kellannek köszönhetően, hogy elviseljem, hogy fél percenként vakuznak az arcomba. Unom ezt az egészet. És persze, hogy most jön ide a szálloda tulaja aki rendezte az eseményt, hogy bemutatkozzon nekünk. Pénzes fazon de senki nem tud róla semmit, csak annyit, hogy a felesége meghalt jópár évvel ezelőtt és van egy lánya. A Los Angeles-i elit tagjai. Mi pedig a cirkuszi bohócok vagyunk akik szórakoztatják a díszes társaságot. Persze ezt is megfizetik, de nem ezért lettem színész. És most tessék a londoni kertvárosi srácból csak egy majom lettem a Los Angeles-i szőnyeg cirkuszának porondján akire licitálhatnak majd a gazdag ribancok. De belőlem aztán semelyik nem eszik. Szerencsére Victoria ráért ma és ő fog megvenni. Így megúszom az estét is és senkit nem kell szórakoztatnom. A szőnyeg mellett álló fotósok hirtelen fordultak az utca irányába és őrült mód kattogtattak. Ránk per pillanat senki nem figyelt ami elég meglepő hisz a Twilightosok voltak a mai est főszereplői. Felettébb kíváncsi lettem ki is tudja elterelni rólunk a figyelmet és meg kell valljam leesett az állam ott helyben amint megláttam a lányt, aki épp akkor szállt ki egy fekete Ferrariból és a kulcsot mosolyogva adta át az elé siető parkolós srácnak. A szőnyeg elején megállt, pózba vágta magát és mosolygott a fotósok felé. El nem bírtam képzelni, hogy ki lehet ez a zöld selyembe bújtatott csoda. A teste valami isteni volt és erőteljesen eljátszottam a gondolattal, hogy kibújtatom még ma abból a kis miniruhából. Leonardonak a szálloda tulajának felragyogott az arca amint meglátta és integetni kezdett felé Ezek szerint ismeri. Lassan sétált hozzánk majd Leonardo azonnal két puszival köszöntötte.
-Szia kicsim.
-Szia apa-mosolygott. Szóval ő Leonardo lánya. Gazdag kis csitri. Sőt az egyik leggazdagabb az országban. Ismertem már ezt a típust. Övék a világ. Felszínesek semmire nincs gondjuk ráadásul bármit megkapnak az égegyadta világon még csak a szájuk se kell kinyitni semmiért. Viszont most én akartam őt megkapni egyetlen estére. Formás lábak, isteni popsi, szép kerek mellek és angyali pofi. Tökéletes cicababa. Remélhetőleg az ágyban is jól teljesít. Amúgy is rég voltam nővel itt az ideje elkapni és megmutatni ennek a bájos ámbár üresfejű leányzónak, hogy milyen egy igazi férfi. Az apja mellé lépett egy pasi, mire Leonardo elkomorodott.
-Rachel el kell mennem. Előtte viszont még bemutatlak a srácoknak. Szóval Kristen Stewart, Ashley Greene, Jackson Rathbone, Kellan Lutz, Robert Pattinson-mutatott ránk egyesével.-Találd fel magad életem-mosolygott a lányára majd el is tűnt. Kristen és Ashley azonnal melléálltak és pózolni kezdtek a fotósoknak. Aztán Kell lépett oda hozzá mikor a lányok bementek és egy csókot nyomott a kézfejére. Szóval neki is feltűnt, hogy milyen dögös a kiscsaj. De ő ma az enyém lesz. Kellan gyorsan lelépett sose volt oda a fotósokért így én és Jackson léptünk mellé. Szerencsére a hátunk mögött nem állt senki így büntetlenül fogtam meg a fenekét. A kék szemeit az enyémekbe fúrta és felhúzta a szemöldökét de nem tiltakozott. Nyert ügyem van, könyveltem el magamban mikor elmosolyodott. Ma este ő az enyém lesz. Bár azt hittem kicsit több kell neki ahhoz, hogy az ágyamba rángassam de így mégiscsak jobb. Minimális befektetés és reméljük maximális élvezet. Jackson is gyorsan lelépett a szőnyegről de én úgy döntöttem még maradok Rachellel. Hirtelen ötlettől vezérelve a fülébe susogtam:
-Tégy úgy, mintha imádnál!
Hát nem kellett kétszer mondani. Szorosan simult hozzám és a mellkasom kezdte simogatni mire a gépek még jobban kattogni kezdtek körülöttünk. Tudta mi fán terem a férfi. Kezdtem azt hinni, hogy direkt izgat így jobbnak láttam ha ellépek mellőle mielőtt még egyértelmű bizonyítéka lesz az összes újságnak arra, hogy megkívántam. Fogkrémreklámba illő vigyort villantottam felé majd elindultam befelé. Tudtam, hogy meg fogom kapni. Kétségem se volt efelől. Szépen lassan tudtam le a kötelező köröket majd amikor végeztem a szememmel őt kezdtem keresni. Itt volt az ideje az akciónak aminek a végén a szobámban fogunk kikötni. Egy félig üres pohárral ácsorgott és valamit nagyon figyelt. Óvatosan osontam a háta mögé és újra legeltetni kezdtem a szemem. A feneke iszonyatosan vonzott és komoly erőfeszítésbe került, hogy ne azt fogjam meg hanem a vállát. A vigyorom levakarhatatlan volt alig vártam, hogy kettesben legyek vele. Ő is csak egy tárgynak tartott engem. Majd legalább büszkélkedhet a barátnőinek, hogy Robert Pattinson megdugta. Erre pedig nem lesz panasz. Csak tartanánk már ott.
-Szia szépségem!-Kacsintottam rá, mikor megfordult.
-Szia szépségem!-Ismételte meg amit én is mondtam. Biztos humoros akart lenni. Hát ez nem jött be. Sebaj. Még jól is jön, hogy ilyen buta. Meg amúgy sem beszélgetni akarok vele.
-Gyönyörű vagy ma este Rachel-bókoltam neki remélve, hogy ezzel máris ledobja a ruciját és felrángat apuci hoteljának egyik szobájába.
-Köszönöm, de tudom én ezt magamtól is-kacsintott rám. Beképzelt kis picsa gondoltam magamban.
-Apuci kedvence vagy, igazam van?-Kérdeztem tőle. Igazából én se tudom, miért csúszott ki ez a számon de a szavak maguktól jöttek.
-Így igaz. Probléma ez neked?-Kérdezte. Szóval még csak le se tagadja, hogy egy ostoba más pénzén élő ember akinek a legnagyobb problémája, hogy milyen színűre fesse a körmét avagy milyen cipőt vegyen fel a ruhájához. Vagy büszke erre, vagy még csak hazudni sincs esze. Igazából nem is számít ez az egész. Ha apuci kicsi lánya is, az se baj.
-Nem-válaszoltam a kérdésére.- Tudod, nagy kár, hogy a te csinos kis pofid, és popsid nincs terítéken, mert bármennyit megadnák érted.
-Nem vagyok eladó!-Vágta rá egyből amit tényleg sajnálattal vettem tudomásul. Ha őt is eladnák nem lenne olyan összeg amit meg ne adnék érte. Igazi kis luxuskurva lehetne ma éjszakára. Észbekaptam, hogy valamit ismét mondanom kéne ahelyett, hogy azon filóznák, mit is tennék vele.
- Pedig azt hittem! Te olyan tipikus… nőnek látszol… - mondtam bár nem is nagyon figyeltem arra, hogy értelmesen beszéljek. A teste vizslatása jobban lefogalalt. Ahogy sejtelmesen körbeölelte a selyem a karcsú derekát és finoman kirajzolódtak a formás domborulatai. Már csak a látványtól is elvesztettem a fejem.
- Milyen nőnek is pontosan? – Kérdezte, de az arcáról lelohadt az eddigi bájos mosoly. Hát én nem fogok neki hazudni csak azért mert ő itt a fejes lánya. Csak tudja, hogy mi a véleményem róla és mire kell nekem.
- Aki hanyattvágja magát, és minden kérésem teljesíti. Remélem-magyaráztam neki.
- Már miért tenném? És pontosan milyen kérésedről is van szó? – Kérdezte. Látszott, hogy nincs hozzászokva ahhoz ha valaki a szemébe vágja, hogy csak a teste kell neki és semmi más. Na ezzel most mellélőtt. Én nem fogom körbeudvarolni, mert pénze van és az apja befolyásos. Ez a kis csitri nem tud ártani nekem. Na jó ha megtagadja tőlem a tesét akkor tuti felrobbanok de még mindíg bíztam magamban és abban, hogy beadja a derekát és legalább azért, lefekszik velem, mert az vagyok aki.
-Tudod… -hajoltam oda a füléhez – szeretném ha ma este felmennénk egy szobába, és egész éjjel előttem térdelnél – suttogtam el a vágyaim majd végignyaltam a fülcimpáját, hogy a szavaimnak nyomatékot adjak. Nagyon finom illata volt és én egyre jobban begerjedtem tőle. Fogahatnám ugyan ezt az alkoholra is de a teste komolyabb ok arra, hogy ennyire nem bírok a véremmel.
-Ugyan kérlek! Ne nézz ilyen közönségesnek-legyintett. Meglepődtem. Azt hittem máris felrángat egy szobába. Vagy csak taktikázik és adja a szent szüzet miközben már alig várja, hogy ágyba kerüljünk? Nekem nem kell előadnia magát. Mind a ketten tudnánk, hogy miről szól ez az egész.
- Ez csak szex, édes – mondtam miközben megvontam a vállam. Valószínűleg nem szűz így tényleg nincs semmi tétje. Csak egy kellemes éjszaka.
- Remélem valaki majd jól megleckéztet-mondta jéghideg hangon. Nem nagyon érdekelt mit gondol. Egyetlen cél lebegett a szemem előtt: ő meztelenül. Bár eljutott a tudatomig, hogy valószínűleg a licitre céloz és abban reménykedik, hogy pocsék napom lesz egy idős nőcivel de ezt az örömöt nem adom meg neki.
-Látod ott azt a szőke hajú lányt?-Mutattam a nővérem felé. Amint bólintott folytattam:-Ő a nővérem Vic. Ő vesz meg-magyaráztam mosolyogva.
-Biztos?-Kérdezte pimaszul és újabb mosolyt villantott felém.
-Igen-feleltem magabiztosan.- Összesen harmincötezer dollárom van nála. Ő lesz a nyertes és nekem lesz egy kellemes vacsorám vele. Semmi felhajtás-mosolyogtam rá. Reméltem, hogy ezzel végképp elrontottam a kedvét hisz rájöhetett, hogy mindenképp én jövök ki a licitből nyertesen. Nincs olyan őrült aki harmincötezer dollárnál többet fizetne egy vacsoráért. Látszott, hogy letörte a válaszom.
-Akkor, jó étvágyat-sziszegte és faképnél hagyott. Ismét meglepődtem ezen de nem adtam fel még mindíg, hogy a magamévá teszem. Az egyik szervező hirtelen lépett mellém és karonragadva a színpad felé kezdett vonszolni. A többeik már ott álltak.
-Kristen ön az első, Ashley második, Kellan harmadik, Jackson negyedik, Robert ötödik-magyarázta a licit sorrendjét egy kopasz pasi miközben a papírjait bámulta majd elviharzott. Kristen máris a színpadon állt és pár perc alatt elkelt. Őt követte Ashley.
-Jó bőr a tulaj lánya mi?-Kérdezte tőlem Kellan pimaszul vigyorogva mire én is cinkosul kezdtem mosolyogni.
-Meghiszem azt.
-Remélem megvásárol magának -röhögött Kellan tovább.-Bármilyen kívánságát teljesíteném-aztán már szólították is a színpadra így nem volt ideje befejezni a képzelgéseit. Bár kétségem se volt a felől, hogy bármit megtenne neki. Főleg Kellan étvágyát ismerve, de mégsem Rachel vette meg hanem egy szőke cicababa. Azt hiszem jó estéjük lesz. Jacksonért is majd megőrültek így sikerült őt is jó pénzért eladni. Mintha valami rabszolgavásáron lennék dühöngtem magamban. De nincs mit tenni. Legalább jó ügyet szolgálunk.
-Mr. Pattinson kikiáltási ára, ötezer dollár-mondta a licit vezetője miután felálltam a színpadra. A fényektől semmit nem láttam. Kicsit zavarba jöttem, hogy teljesen egyedül állok kint és mindenki engem vizslat. Mint valami állatot a vásáron. Még jó, hogy nem engedik fel a nőket, hogy meg is fogdoshassanak annak érdekében, hogy biztosak legyenek jó vételt csinálnak velem. De ettől nem kellett tartanom hisz Vic fog megvenni. Egyre magasabb összegeket kiabáltak be míg végül Vic kimondta a bűvös harmincöt ezer dollár értékű ajénlatot. Megkönnyebülten sóhajtottam fel, hogy vége van az egésznek hisz már épp számoltak vissza mikor...:
-Negyven ezer dollár-kiáltotta valaki a tömegből. Az ereimben meghűlt a vér és nővéremre néztem hátha tud segíteni valahogy de ő csak tehetetlenüól megvonta a vállát. A tömegben az ajánlat tevőjét kezdtem keresni és meg is találtam. Rachel... sziszegtem a nevét magamban. Szóval apuci már embereket is vásárol neki. Nagyon jó. Bosszantott is meg nem is, hogy ő vett meg. Dühös voltam, mert tárgynak tekintett aki most jogosan is az ő tulajdona 24 órán át de örültem is, mert így nagyobb az esélyem, hogy megfektessem. Magamra erőltettem egy mosolyt miközben felé sétáltam a tapsoló tömegen át. Semmi érzelmet nem árult el az arca. Tényleg csak egy játékszert vett magának egy napra. Jéghideg hangon közölte, hogy nélküle ne hagyjam el az épületet majd távozott. Fogalmam sincs mire megy ki a játéka de egyre kíváncsibbá tett miért is vett meg. Az este további részében nem került elő. Kezdtem azt hinni, hogy elfeledkezett rólam és itt hagyott. De nem volt időm ilyesmin gondolkozni Kristen állandóan a sarkamban volt.
-Rob-szólt Kristen a hátam mögött.-Gyere velem-nyújtotta felém a kezét. Az ujjainkat összekulcsolva húzott egy asztal felé ahol Jackson is ült. Amint leültünk Kristen azonnal a combomra csúsztatta a kezét de ma nem rá vágytam hanem Rachre. Valahol szerettem Kristent. Persze szerelmes sose voltam belé de egyszer kétszer közelebb kerültünk egymáshoz a kelleténél amit persze ő félreértett. Szerette volna ha egy párként gondolok magunkra de ő számomra csak egy barát volt akivel néha lefekszem ha olyanom van. Semmiségekről beszélgettünk mikor végre Rachel is előkerült. Azonnal feltűnt neki, hogy Kristen keze a combomon pihen és kertelés nélkül kérdezett rá arra ami őt a leginkább érdekelte:
-Ti eggyütt vagytok?
-Dehogy-vágtam rá azonnal. Az hiányozna még ha Rachel azt hinné, hogy Kristen és én egy pár vagyunk. Lehet, hogy buta lány de ki tudja mennyire erkölcsös. Ha azt hiszi, hogy barátnőm van az is lehet, hogy buktam az estét. Kristent ezzel a válasszal persze megbántottam de ő is elmotyogta, hogy nem. Rachel diadalittas arccal nézett ránk. Élvezte a helyzetet. Tudta, hogy az övé vagyok mára.
- Helyes! Akkor gyere Rob, mi most megyünk – mondta miközben felém nyújtotta a kezét.
- Rendben-adtam meg magam majd Kristenékhez fordultam:-Jó éjt!
Rach kézen fogva húzott a liftek felé. Céltudatos kis bestia gondoltam magamban. Bár nem volt mi ellen tiltakozzak. Volt egy tippem mit is akar tőlem és hát én se vágytam másra. Amint felértünk a lakosztályába elkapta a nyakkendőm és a kanapéra lökött. Fölöttem állt csípőre tett kézzel és olyan fejet vágott, mintha azon gondolkodna mihez is kezdjen velem. Rá kellett jönnöm, hogy gyönyörű lány. Kár, hogy sznob.
-Vedd le a zakód-mondta határozottan. Szóval azt akarja, hogy vetkőzzek. Hát jó. Szó nélkül engedelmeskedtem a kérésének miközben még mindíg megbabonázva néztem végig rajta. Már a látványától is kezdett szűk lenni a nadrágom. Erre rátett még egy lapáttal mikor a szoknyáját felhúzta ezzel elővillantva a csipkés harisnyatartóját és azt a kis semmi csodát ami épphogy takarta alul. A vérem őrülten szágudlozott az ereimben és szépen lassan néztem végig a formás testen de ő ennél türelmetlenebbenek bizonyult. A lábát a kanapéra tette mellém majd a harisnyatartó kapcsaira bökött az ujjával:
-Csináld-adta a következő utasítást. Meg se bírtam volna szólalni. Az izgalomtól teljesen kiszáradt a szám így óvatosan megnyaltam ezzel nedvesítve a lassan cserepesre száradó ajkaim és szépen lassan megszabadítottam a rafinált ruhadarabtól. Óvatosan emeltem le a magassarkút a lábáról majd a combfixet kezdtem letolni róla miközben a formás lábait csókjaimmal halmoztam el. A bőre olyan volt akár a selyem az illata pedig bármelyik férfit megrészegítette volna. A másik lábát se hagytam túl sokáig az anyagok fogságában. Mikor végeztem ismét ránéztem. A szemei a vágytól már most ködösek voltak. Ujjaival mutatta, hogy mit is szeretne én pedig szó nélkül álltam fel előtte. Most tűnt csak fel, hogy milyen pici a magassarkú nélkül. Épphogy a mellkasomig ért de nem tudtam sokáig ezen gondolkodni. Erőszakosan rántott magához a tarkómnál fogva és forró csókban egyesültünk. Amint a puhai ajkait az enyémekhez nyomta csak egy dologra tudtam koncentrálni. Méghozzá arra, hogy akarom őt itt és most minél gyorsabban. A nyelvemmel törtem utat a szájába és mikor az övére találtam őrülten szenvedélyes táncba hívtam amit készségesen viszonzott. A nyakkendőm újból megragadta és szinte leszaggatta rólam de nem nagyon érdekelt mi lesz a ruháim sorsa. A meztelen testét akartam már csak a karomban tartani. Nem teketóriázott sokáig, hogy hogyan tovább. Tudta mit akar. Apró kezeivel az ingem gomjaihoz kapott és gyors mozdulatokkal bújtatta át őket a lyukakon. A felsőm engedelmesen tárult szét előtte ő pedig habozás nélkül simogatta le rólam. Már mind a ketten zihálva szedtük a levegőt de egy hangos sóhaj szakadt fel belőle ahogy végignézett rajtam. Elégedetten könyveltem el magamban, hogy tetszik neki a látvány de a következő pillanatban arra lettem figyelmes, hogy a nadrágom gombolja. Hirtelen megállt a mozdulatban és egy ajtóra mutatott.
-Ott a háló! Menj be és mire visszaérek ne legyen rajtad semmi-mondta a vágytól rekedt hangon majd egy csók után eltűnt egy másik ajtó mögött. Gőzöm nem volt, miért nem jött velem de tettem amit mondott. A szobába érve lekaptam a maradék ruhám az ágyra feküdtem és magamrahúztam a takarót. Pesze nem teljesen de a lényeget mégiscsak eltakarta. Két perc múlva Rachel is előkerült lassan sétált hozzám majd mellémfeküdt.
-Szeress úgy, hogy sose felejtsem el-suttogta érzéki hangon a fülembe amitől teljesen elvesztettem a fejem. Reméltem, hogy tényleg sose felejti el ezt az éjszakát. Éreztem ahogy ellazul teljesen és átadja az irányítást nekem. Gyorsan szabadítottam meg a ruháitól és addíg nem nyugodtam míg meztelenül nem feküdt előttem. Sokkal szebb volt ruha nélkül, mint ahogy elképzeltem. A számmal először a nyakát majd finoman egyre lejebb haldva a kulccsontját és a melleit kezdtem kényeztetni. Aztán a végső célom felé vettem az irányt. Ahogy a combaji közé furakodtam a hangos nyögések hagyták el a ajkát ami ebben a percben a leszebb dallam volt a sötét éjszakában. Per pillanat csak az ő élvezete lebegett a szemem előtt így az ajkaim a combjaira siklottak miközben ujjaimmal hatoltam belé. Érzéki köröket írtam le a nyelvemmel, belső combján de nem bírta tovább. A hajamba markolva húzott fel majd szenvedélyes csókban forrtunk össze. Hirtelen fordított a hátamra és most ő vette birtokba a testem. Megőrjített a játéka. A mellbimbóm nyalogatta miközben a puha kezei lejebb siklottak a testemen majd a ujjai a legkeményebb testrészem kulcsolták körbe. Hangosan ziháltam a keze játékától. Teljesen megőrjített. Nem létezett semmi más csak a vágy. Azt hittem végre abbahagyja az édes kínzást de nem tette. A mellkasom helyett a hasam kezdte nyalogatni majd egyre lejebb haladt, tovább húzva az idegeim de nem ért hozzá a szájával egyenlőre a kőkemény férfiasságomhoz. Csak körülötte játszott miközben még mindíg a kezei édes bilincsként fogtak közre. Hirtelen tüntetett el a szájában. Mikor megéreztem a puha ajkait kökemény testem körül azt hittem ott helyben végém van. A takarót markoltam miközben ő tovább folytatta az érzéki játékot ezzel kergetve engem az őrületbe. Próbáltam késlelteni a beteljesülést ami komoly harcok árán sikerült majd Rachel felém térdelt és egy gyors mozdulttal végre teljesen magába fogadott. Egyre jobban hajszolta mindkettőnk kielégülést míg végül egyszerre léptük át a gyönyör kapuját. Zihálva dőlt mellém én pedig mosolyogva néztem az arcát. Olyan volt, mint egy baba, bezzeg az ágyban... Nem hittem volna, hogy ennyire szenvedélyes. A mellkasomhoz bújt majd mély álomba merült ahová pár pillanat múlva én is követtem.

Reggel hamarabb ébredtem, mint ő. Háttal feküdt nekem de álmában néha mocorgott így a formás fenekét önkéntelenül is az ágyékomnak dörzsölte amire a testem azonnal reagált. Nem akartam felébreszteni így kicsit hátrébb húzódtam és csukott szemmel az éjszaka történteken gondolkodtam. Amint felébredt éreztem, ahogy a szemét kezdi dörzsölgetni. Hirtelen húztam magamhoz és teljes testemmel hozzá simultam, hogy érezze mennyire kívánom. Mosolyogva fordult felém majd egy édes csók után újra rámmászott. A nyelveink régi ismerősként köszöntötték egymást miközben megragadtam a csípőjét. Lassan vezetett magába majd elszakította tőlem a száját és felült kezeivel a mellkasomon támaszkodott meg. Lassan mozgott rajtam és az eggyüttlétet a csípőjével leírt körökkel tette még élvezetesebbé. Az egyik kezemmel a fenekét markoltam míg a másikkal a mellét kezdtem kutatni. A fejét hátrahajtva sóhajtozott miközben egyre gyorsabban mozgott de nekem ez most nem volt elég. Hirtelen ültem fel majd magam alá gyűrtem. Meglepődve pislogott rám de nem foglalkoztam ezzel. Újra a száját kezdtem keresni és mozogni kezdtem benne. Körmeit a hátamba mélyesztette és a sikolyait csak a csókjaimmal tudtam elnyomni. A nyelvemmel végignyaltam az ajkait majd a füléhez hajoltam és a finoman a fogaim közé vettem a fülcimpáját. Egyre hangosabban sóhajtozott és éreztem, hogy máris elélvezett de a saját örömöm még nyújtani akartam így ugyan kicsit lassítottam a tempón de tovább folytattam a teste birtokbavételét. Kezeivel a fenekembe markolva húzott még közelebb magához miközben hol a nyakam hol a vállam csókolgatta. Ismét éreztem a ritmikus összehúzódást így én is elengedtem magam és átléptem a menyország kapuját. Pihegve dőltem rá majd a telt ajkaira apró puszit nyomtam. Szorosan ölelt magához és ujjaival a derekam cirógatta. Óvatosan gördültem le róla nem akartam összenyomni a karcsú testet. Lehunyt szemekkel vártam, hogy újra visszatérjek a földre a fellegek közül ahová ő repített. Éreztem ahogy feláll mellőlem így kinyitottam a szemem és elkaptam a csuklóját.
-Hová-hová?
-Cigizni megyek. Na meg egy kávé se ártana-szabadította ki a csuklóját a kezem szorításból majd egy takaróba csavarta magát és kiment a szobából. Gyorsan magamrakaptam az alsónadrágom és utánamentem. A teraszon találtam rá és már épp nagyban füstölgött.
-Mik a terveid mára?-Kérdeztem.
-Hmmm...-Kapta rám a tekintetét és egy pajzán mosolyt küldött felém.-Még nem döntötem el. Majd meglátom.
-Értem-bólintottam. Visszamentem a szobába és én is elkotortam a cigim majd újra az erkélyre mentem és rágyújtottam. Csendben figyeltem minden mozdulatát. Ismét meg kellett állapítanom magamban, hogy gyönyörű. A gondolataim egy kopogás szakította félbe mire Rachel elnyomta a cigijét és besietett, úgy ahogy volt egy szál takaróban. Két bögrével a kézben tért vissza és az egyiket a kezembe nyomta majd a napozószékreült és újabb cigire gyújtott rá.
-Köszi-mondtam majd belekortyoltam a kávémba.
-Nincs mit-mondta de nem nézett rám ami elég zavaró volt. Hideg és beképzelt ráadásul iszonyatosan közönyös. Ezek ellenére volt benne valami különleges de nem bírtam volna megmondani mi az. Miután kiürítette a bögréjét letette a kisasztalra és csukott szemmel feküdt tovább. Egyre jobban idegesített, hogy nem szól hozzám. Oké nem érdekel az élete meg semmi de azért mégis. Csukott szemmel szívta a cigijét míg végül elfogyott a türelmem. Leraktam a bögrém az asztalkára majd az egyik karom a háta mögé a másikat pedig a lábai alá csúsztatva felemeltem és a szám az övére tapasztottam. Óvatosan vittem a hálószobába majd az ágyra fektetve újabb szenvedélyes órákat töltöttünk el eggyütt. Kimerülten szenderültem el ismét. Mire felkeltem nem volt mellettem de hallotam, hogy a nappaliban megy a tv. Ismét magamrakaptam a nadrágom és kimentem hozzá.
-Szia-böktem ki hátha szóra tudom bírni. Rámkapta a tekintetét majd mosolyogva végignézett rajtam de nem szólalt meg. A tv-t kezdte bámulni miközben szőlőt majszolt. A lábait maga alá húzva ült tovább és rólam tudomást se vett.-Te mindíg ilyen vagy? -Kérdeztem és közelebb mentem hozzá. A hangomból is sütött a düh. Iszonyatosan felhúzott azzal, hogy szinte keresztülnézett rajtam.
-Kérsz?-Nyújtotta felém a gyümölcsös tálat miközben angyalian mosolygott rám. A francba ezzel a kis picsával.
-Nem-ültem le a fotelba. Megvonta a vállát majd az ölébe rakta a tálat és továbbra is a tv-t bámulta. Valami mesét nézett és most olyan, volt akár egy kislány ahogy minden figyelmét a rajzfilmnek szentelte. A testét csak egy frottírköntös takarta és meg kell valljam ebben is észveszejtően nézett ki. Csendben figyeltem ahogy kuncog a Tom és Jerryn. Hirtelen az órára nézett majd rám.
-Mehetsz-intett egyet a kezével majd ismét a mesét nézte. Mi van???? Mi az, hogy mehetek?
-Nem értelek-mondtam neki értetlenül.
-Most van éjfél, elmehetsz. Nem tartok igényt már rád. Megkaptam amit akartam te teljesítetted a 24 órád így ennyi. Az üzletnek vége-magyarázta de nem nézett rám. Teljesen kiakasztott.
-Miről beszélsz? Üzlet? Én nem vagyok egy játékszer amit kibéreltél magadnak most meg elküldheted-pattantam fel a székből és elé álltam. Dühtől izzó pillantással néztem rá miközben üvöltöztem de ő még csak meg se rezzent. Tovább majszolta a szőlőt.-Te normális vagy? Nem teheted ezt senkivel. Az emberek nem bábok akiket megvehetsz majd ha letelt a kölcsönzési idejük visszaadod őket, mintha filmek lennének-kiabáltam tovább.
-Megtettem-mosolygott rám majd megrántotta a vállát.
-Nem.
-De igen-somolygott tovább.-Megvettelek magamnak erre a napra. Persze te is akartad a testem de én fizettem is érted. Ha jobban tetszik te voltál a mai este a kiválasztotott. Tudod mint egy prostituált-magyarázta.- Egy elég drága prostituált ugyan de csak ennyi voltál. Kielégítetted az igényeim és hidd el megérted az árad. Vagy szeretnél borravalót is? -Mosolygott tovább majd felállt, a táskájából előhalászott némi pénzt és az ajtónál lévő asztalkára tette.-Remélem ennyi elég lesz-vigyorgott tovább majd mintha mi sem történt volna visszaült a kanapéra és újabb szőlőszemet vett az ajkait közé. Sokkolt az amit művelt. Így nem bánhat senkivel. A kezem hirtelen fonódott a nyakára és legszívesebben megfolytottam volna, amiért így bánik velem.-Engedj el-nyögte majd megpróbálta lefeszegetni a kezem a nyakáról. A szemeiben végre megcsillant a rémület. Hirtelen hullottak le a kezeim a torkáról még mielőtt elvesztettem volna fejem és tényleg kitekertem volna a nyakát ennek a kis ribancnak.-Takarodj-visította amint ismét levegőhöz jutott.-Kifelé! Ki innen-sipítozott. Mint egy hurrikán száguldozott be a szobába és az ingemmel tért vissza majd a ruhadarabot a kezembe nyomta. Gonoszan vigyorogtam rá miközben ő még mindíg azt üvöltözte, hogy menjek el. A bejárati ajtó hirtelen kicsapódott.
-Mi a baj Rachel?-Jött be két marcona biztonsági őr. Úgy szaladt az egyikhez, mint valami kislány miközben én nyugodtan őt nézve gomboltam be az ingem.
-Vidd ki innen. Vidd innen-mutogatott rám mire a pasas gyilkos tekintettel nézett rám.
-Bántott?-Kérdezte.
-Nem, de dobd ki-mondta és szorosan ölelte át a pasit majd a fejét a mellkasába fúrta. A másik izomkolosszus megragadta a karom és kihúzott a szobából.
-Jól van nyugi-ráztam le magamról a kezét és a lift felé vettem az irányt.
-Ha jót akar magának ne menjen a közelébe világos? -Sziszegte felém a pasi.
-Nem állt szándékomban-szóltam vissza farkasszemet nézve a pasival majd behátráltam a liftbe....