2010. július 28., szerda

Díjak!

Sziasztok!
Kaptunk még két díjat.
Érdekfeszítő love story. Mina-tól!
Ezt Kesha én én is megkaptuk és továbbadtuk, így csak megköszönnénk!! :)


Valamint Elenától!
Rob Pattinson fanfiction írói díj!
Nagyon szépen köszönjük!




Nos hát, Robról kell írni:
Szeretjük!!! Ennyi! :)

Küldenénk:
Candynek
És nagyon szépen köszönjük!!!

2010. július 27., kedd

Még egy díj:)



Sziasztok!
Újabb díjat zsebeltünk be White Wolftól akinek ezúton is nagyon szépen köszönjük az elismerést, ami ugyebár nem csak Amyt és engem illet hanem mindenkit aki hozzáadott a mi kis történetünkhöz:)
Mivel ezt a díjat is megkaptuk már mindketten, így szokásunkhoz híven most sem fogunk írni magunkról semmit illetve tovább se adjuk, hisz ezt már megtettük a saját blogunkon:)
Holnap ha minden igaz már lesz friss! A késésért mindenkitől elnézést kérünk de vendégírónk lesz aki nem egy történetet ír szóval nézzétek el.
Még egyszer köszönjük szépen:)
Sok puszi mindenkinek:
Amy, Kesha

2010. július 21., szerda

Kiváló szerkesztő díj


Köszönjük Krisssznek, mivel tőle kaptuk!
Nagyon, de nagyon köszönjük!
Mivel Kesha és én is megkaptuk, ezért nem írnánk 7 dolgot, és 7 blogot, mert már megtettük és kiosztottuk!
Nagyon örülönk neki! :)
Puszi!
Kesha, Amy

2010. július 19., hétfő

Love, sex, magic

Sziasztok!
Megérkezett a következő fejezet szóval öröm és bódottá, tapsvihar, tüzijáték és tessék locsolni a pezsgőt ennek örömére:) 18+ ismét érvényben! Nem húzom az időt egy hetet vártatok így is, szóval nincs más hátra, mint jó olvasást kívánni! Vigyázz! Kész! Olvass! (Ja és kommentelj a végén ha tetszett ha nem:D)!
puszi:
Kesha
****


-Rob mire készülsz?-Kérdeztem levegő után kapkodva hisz nekem szó szerint futnom kellett utána, hogy tudjam vele tartani a lépést, ami valljuk be húsz centis sarkakon elég nehéz volt így megmakacsoltam magam az étterem kijárata előtt és megálltam. Rob a válla felett pillantott rám értetlenül.
-Gyere-noszogatott, de eszem ágában se volt megmoccani, míg nem felel a kérdésemre. Kiszakítottam a kezem az övéből és csípőre tett kézzel kezdtem el méregetni.
-Rob mit akarsz csinálni?-Kérdeztem türelmetlenül.
-Már elmondtam. Mit nem értesz azon, hogy abbahagyom ezt az egész cirkuszt?-Nézett rám. Teljesen összezavarodtam. Kezdtem magam szőkének érezni pedig világ életemben barna voltam.-Gyere már-fogta meg újra a kezem és újra elindult. Vállat vonva követtem.
-Lassíts kicsit-szóltam rá, mire visszavett a tempóból. Kinyitotta előttem a hotel ajtaját, ami előtt a fotósok tolongtak. Hirtelen megvilágosodtam. Rob a kezem fogva állt meg előttük, majd szembefordított magával és olyan csókot adott, hogy egész testemben megremegtem. Érzékeltem, hogy a paparazzik őrülten kattogtatni kezdik a gépeiket, de nem foglalkoztam velük. Legszívesebben itt helyben tepertem volna le és nem érdekelt volna abszolút, hogy ki látja. De Rob másképp gondolta és finoman eltolt magától. Levegő után kapkodva néztem a mosolygós arcára, mire szorosan átfonta a derekam és újra az újságírók felé fordult, akik azonnal kérdezgetni kezdtek.
-Igen, Rachelel egy párt alkotunk és szeretjük egymást-mondta, majd ismét felém fordult és megeresztett egy féloldalas mosolyt.-Van más valami?-Kérdezte hanyagul rájuk se nézve. Mindenki döbbenten nézett. Nem szokták meg azt hiszem, hogy felelget és most itt lett volna az alkalom. Rob elmosolyodott újra.-Ha nincs, akkor további jó éjszakát-mondta és sarkon fordulva visszamentünk a hotelba. Rob nem az étterem, hanem a lift felé terelgetett. Kétségem se volt afelől, hogy mit is akar, nekem meg eszembe se jutott tiltakozni. Amint beszálltunk az üres felvonóba azonnal a falhoz préselt és lecsapott a számra. Ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó megnyomta a stop gombot.
-Kívánlak- súgta a számba két csók közt, miközben már az övcsatját bontogatta.
-Itt?-Nyögtem fel, miközben újra csókolni kezdett, majd a fenekem alá nyúlva felemelt.
-Itt és most. Nem bírom tovább. Rohadtul hiányoztál-suttogta rekedten, miközben a nyakamon húzta végig a nyelvét. Nem tiltakoztam tovább. A vállait kezdtem simogatni, miközben a lábaimmal szorosan kulcsoltam át a derekát. Rob nem teketóriázott, a ruhám gyorsan felráncigálta, majd a bugyim pántjába markolva letépte rólam a falatnyi anyagot, ami hangos reccsenéssel adta meg magát az akaratának. Meglepődtem a türelmetlenségén, de piszkosul élveztem, amit csinált. Én is vágytam rá mindennél jobban. Talán most tudatosult bennem igazán, mennyire rossz volt nélküle. Nem volt időm gondolkodni hisz egyetlen határozott mozdulattal tövig merült bennem, amitől mindketten hangosan felnyögtünk. Rob azonnal mozogni kezdett és a határozott lökéseivel pár pillanat alatt elérte, hogy teljesen elveszítsem a fejem. A vállába kapaszkodva tartottam magam, miközben a lábaimmal folyamatosan húztam magamhoz, hogy még mélyebben merüljön el bennem. A lift csöndjét csak a halk nyögéseink szakították meg, amit vérforraló szerelmes csókokkal próbáltunk tompítani persze kevés sikerrel. A gyönyör hirtelen csapott le rám. A vállába harapva fojtottam vissza a sikolyom, mire még szorosabban tartott és pár lassú mozdulat után ő is követett a mennyországba. Amint tisztulni kezdett a fejünk vigyorogva döntötte a homlokát az enyémnek.
-Nem vagyunk normálisak-sóhajtottam még mindig levegő után kapkodva, miközben óvatosan letett a földre. Gyorsan leráncigáltam a ruhám, amit Rob a derekamig feltolt, majd a szakadt bugyim a táskám aljára süllyesztettem. Közben Rob is összekapta magát és elindította a liftet, majd vigyorogva magához ölelt és megcsókolt.
-Ez isteni volt-mondta önelégülten, majd ismét a szemembe nézett.-De még nem végeztünk-simított végig az orromon. Mint egy kiscica bújtam hozzá vigyorogva. Olyan jólesett az ölelése. Az erős biztonságot jelentő karjai teljesen körém fonódtak, miközben az állát a fejem búbjára hajtotta.-Szeretlek Rachel-suttogta, mire széles vigyor terült el az arcomon és felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézzek.
-Én is szeretlek-viszonoztam a vallomást. A felvonóból kiszállva azonnal a szobájába mentünk és ott folytattuk a dolgokat, ahol a liftben abbahagytuk. Az egész éjszakát végigszeretkeztük, de mégse tudtunk betelni egymással. Hajnal négy felé kezdtünk csak kifáradni. A vállára hajtott fejjel próbáltam magamhoz térni, de elég nehéz volt úgy, hogy közben az oldalam cirógatta érzékien.
-Tudsz róla, hogy ma majdnem embert öltem?-Kérdezte halkan, mire felkaptam a fejem és a szemébe néztem.
-Hogy mi van?-Kérdeztem sokkolva.
-Ha Kellan és Jackson nem fog vissza, puszta kézzel tekertem volna ki Fabien nyakát-magyarázta.-Nem hittem volna, hogy ennyire féltékeny tudok lenni. Soha többé nem nyúlhat hozzád senki rajtam kívül. Nem érdekel, hogy meleg-e az illető. Iszonyatos volt nézni-borzongott meg, miközben komoly tekintettel nézett a szemembe.
-Nekem is szörnyű volt látni azokat a képeket-motyogtam.
-Annyira sajnálom-ölelt magához szorosan.-Ha te is ugyan azt a kínt érezted, amit én akkor...-harapta el a mondat végét. Felnézve láttam, hogy mély levegőket vesz, miközben összeszorítja a szemeit. Az arcát a két kezem közé fogtam, mire kinyitotta a szemeit.
-Túl vagyunk rajta-mosolyogtam rá.-Szeretjük egymást és ez a lényeg.
-Igazad van-mosolyodott el ő is végre, majd újra birtokba vette az ajkaim, hogy utána a testem is ismét meghódítsa. Az ég narancssárgára színeződött, mire egymásba gabalyodva sikerült elaludnunk.

Reggel csukott szemmel tapogatóztam az ágyon, de Rob nem volt mellettem. Csak egy cetlit találtam a párnán.
"Jó reggelt kicsim!
Dolgozni mentem. Sietek vissza hozzád, ígérem! Minden percben hiányzol és csak rád gondolok. Ne menj sehová szeretném, ha te várnál rám mire visszaérek. Nagyon szeretlek:
Rob"
Vigyorogva olvastam el még vagy ezerszer az apró cetlit, majd nagyot nyújtózva a fürdőbe mentem, hogy felfrissítsem magam. Úgy döntöttem pár percre mégis távozok a szobából, míg tiszta ruhát hozok a sajátomból így gyorsan elindultam. Egy kényelmes farmer és póló mellett döntöttem, majd már repültem is vissza Robhoz. Egy gyors cigiszünet után összepakoltam egy kicsit, hisz drága szerelmem nem a rendmániájáról volt híres. Sose bírtam nyugton maradni, így felhozattam egy rakás gyümölcsöt és még pár alapanyagot, amiből valami könnyű kaját össze tudok dobni. Mire végeztem a különböző szendvicsek és a gyümölcssaláta elkészítésével végképp feladtam a harcot az idővel. A teraszról néztem egy ideje a tájat, mikor beugrott mivel is üthetném el az időt, míg Robra várok. Ismét különleges kívánsággal fordultam a személyzet felé, de fél órán belül mindent megszereztek, ami csak kellhet, sőt még többet is. Mire nem jó, ha az apám a hotel tulaja... A festőállvánnyal és a palettával azonnal a teraszra költöztem és kizártam a külvilágot. Ismét nem tudtam, mit akarok alkotni csak pingáltam. A nap már lassan lemenőben volt, de én még csak nem is érzékeltem, hogy eltelt a nap, mígnem két erős kar a derekam köré nem fonódott. Ijedtemben felsikítottam és eldobtam az ecsetet, amin Rob jót kuncogott, mígnem a bordái közé nem fúrtam a könyököm.
-Olyan hülye vagy. Miért kellett megijeszteni? És hol a csudában voltál ennyi ideig? Azt írtad reggel, hogy sietsz most meg már...-nem tudtam mennyi az idő így Rob kezét felemeltem és ránéztem az órájára. Én is meglepődtem.-Most meg már este tíz van-hisztiztem.
-Cssss-mosolyodott el a kitörésemen és a további szavaim egy vérforraló csókkal fojtotta belém. Persze ezzel mindig elérte, amit akart, na de ebből most nem eszel Pattinson. A tenyerem a mellkasára fektettem és eltoltam magamtól.
-Várj a sorodra-mondtam, miközben felvettem a földön heverő ecsetet. Persze "véletlenül" pont az ágyékához dörgöltem a fenekem. Hallottam, ahogy Rob torkából egy halk nyögés szakad fel és abban a pillanatban a csípőmbe markoló ujjait is megéreztem. Legszívesebben nem húztam volna az időt és becibáltam volna a hálóba, hogy ismét egymáséi lehessünk, de játszani akartam, így finoman ráütöttem a kezére. Értetlenül pislogott rám.-Mondtam, hogy várj a sorodra.
-Kicsim-kapott ismét utánam, de épp időben léptem el, így nem tudott magához ölelni.
-Én is vártam rád épp eleget. Kaja az asztalon-mutattam befelé és próbáltam a mosolyom visszafogni a csalódott arcát látva.
-Nem vagyok éhes-morogta, majd lehajtott fejjel visszakullogott. Alig bírtam visszafogni magam, hogy ne kacagjak fel hangosan. Hallottam, hogy megereszti a vizet és újabb terv bontakozott ki a fejembe. A szobámba átrohanva kikutattam a legdögösebb hálóingem, ami épphogy csak takart valamit a testemből, majd visszasomfordáltam Robhoz. Még épp időben, hisz amint becsuktam az ajtót ő is kilépett egy szál boxerban a fürdőből. Nem szólt hozzám, duzzogva vágódott le a kanapéra és kezdte kapcsolgatni a tv-t. Ismét majdnem elnevettem magam, de inkább gyorsan bevonultam a fürdőbe. Az ajtót kulcsra zártam, majd gyorsan lezuhanyoztam és megmostam a hajam. Törölközés után bekentem magam a kedvenc testápolómmal és fújtam magamra egy kis parfümöt, amitől tudtam, hogy Rob el fogja veszíteni a fejét. A hajam épp csak annyira szárítottam meg, hogy ne legyen csurom víz. Aztán belebújtam a hálóingembe és magamra kaptam egy köntöst. A gyümölcssalátás tálát felkapva behuppantam egy fotelba és lassan majszolgatni kezdtem. A köntös egy kis fészkelődés után szétnyílt, hisz nem kötöttem meg. Ebben a pillanatban megéreztem Rob tekintetét magamon, de direkt nem néztem rá, hanem kitartóan bámultam a képernyőt. A tekintete perzselte már most a bőröm, de azt akartam, hogy ő adja fel a kis csatánk. Egy eperszemet emeltem a számhoz és játszani kezdtem vele, míg végleg el nem tűntettem. Rob akkorát sóhajtott, hogy szerintem még a szomszéd szobában is hallották, de én úgy tettem, mintha nem tudnám, hogy az idegein táncolok és a többi gyümölcsöt is hasonlóképpen majszoltam el. Az egyik narancs leve végigfolyt az államon egészen a dekoltázsomig. Felpillantani se volt időm, Rob előttem állt. A tálat szó szerint kitépte a kezemből, majd felrántott és a narancslé útját végigkövette a nyelvével, miközben már a köntöst hámozta le rólam türelmetlenül. Elégedetten mosolyogtam, amit azonnal észrevett.
-Nyertél-suttogta a fülembe vágytól rekedt hangon, majd a fenekem alá nyúlva felemelt és a hálóba vitt. Óvatosan tett le a matracra, majd fölém tornyosulva végignézett rajtam. Mostmár én is elvesztettem a türelmem a tarkójánál fogva húztam le magamhoz, hogy meg tudjam csókolni. Szenvedélyesen vettük birtokba a másik száját. Rob keze a combom kezdte simogatni, míg én a hátán húztam végig az ujjaim. A számtól elszakadva a vállam kezdte csókolni. A ruha pántját a fogával húzta le, majd a szabaddá váló felületet apró puszikkal borította be. A nyelvét a hálóing szegélye mentén kétszer is végighúzta, mire a hajába túrtam és a lábaim a dereka köré fontam. A kőkemény férfiasságához dörgöltem magam ezzel is tovább izgatva mindkettőnket, mire hangosan felnyögött és a hálóingem alját megkeresve azonnal elkezdte feljebb csúsztatni a testemen a finom anyagot. Én se tétlenkedtem tovább, a boxerébe nyúlva merev testét kezdtem simogatni mire a fejét a vállgödrömbe temette és hangosan felnyögött. Ütemesen mozgattam rajta a kezem, mire egyre hangosabban kezdett sóhajtozni, aztán lefogta a kezem.
-Ezt most azonnal hagyd abba-lihegte, mire gonosz mosolyt villantva az ujjammal kezdtem körözni rajta. Talán ez adta meg az utolsó lökést neki, a kezem kihúzta a nadrágjából majd teljesen megszabadított a testem fedő selyemtől, és miután ő is lehúzta magáról az alsóját az egyik kezével a térdhajlatom alá nyúlt és a csípőjéig felhúzta a lábam, míg a másikkal a fejem fölé szorította a kezeim és belém hatolt. Őrületes tempót diktált és minden alkalommal szinte teljesen kihúzódott belőlem, hogy utána újra és újra teljesen a testem legmélyéig merüljön. Az egyik kezem kiszabadítottam és a vállába kapaszkodtam, miközben felvettem a ritmusát, a másik kezem ujjait pedig szorosan összekulcsoltam az övéivel. Mosolyogva, vágytól ködös tekintettel néztünk a másik szemébe. A lökései egyre gyorsabbá váltak, majd lehajolt és a nyelvével érzéki köröket rajzolt a melleimre, amitől azonnal elvesztettem az eszem. Egy finom harapása után nem bírtam tovább és hagytam, hogy elsodorjon magával a gyönyör, ahová ő is azonnal követett. Lihegve borult rám, majd fél perc múlva le is fordult rólam és szorosan magához húzott.
-Szeretlek-suttogtam a mellkasába.
-Megőrjítesz-suttogta válaszként, majd egy finom puszit lehelt a hajamra. A mellkasára hajtottam a fejem és hallgattam a dübörgő szívverését. A légzése még mindig kapkodó volt, így elégedett mosollyal az arcomon élveztem, ahogy a fejem alatt szaporán fel és le süllyed a mellkasa.
-Amúgy milyen napod volt?-Kérdeztem mosolyogva, miközben felemeltem a fejem és az állam a vállára támasztottam. Vigyorogva nézett a szemembe, majd egy apró puszit nyomott az orrom hegyére.
-Csodálatos, hisz a gyönyörű boszorkám mellett ébredtem, amit már nagyon, nagyon rég tehettem meg. Aztán unalmas és szörnyű, mert nem voltál velem és egy rakás hülye interjút kellett adnom. Az estém pedig azt hiszem nem kell részleteznem-húzta huncut vigyorra a száját.
-Mindig így lesz?-Kérdeztem.
-Mire gondolsz?-Értetlenkedett.
-Hát, hogy amíg itt vagy addig mindig ilyen sokáig kell dolgoznod?-Kérdeztem, mire felsóhajtott.
-Valószínűleg igen-válaszolt csalódottan. Hogy nem egy leányálom a világ legfelkapottabb színészével járni, azt eddig is tudtam. De, hogy ennyire nem, na azt nem is sejtettem. Világ életemben önző voltam és bármit képes voltam elérni és irányítani. Úgy befolyásolni a dolgokat, hogy az számomra legjobb legyen. Kivétel két esetet. Apám idejét és figyelmét sose tudtam magamra irányítani és most Rob beosztását se tudom úgy alakítani, hogy velem lehessen. Csalódottan sóhajtottam fel, miközben visszadőltem a mellkasára. Féltem, hogy Robbal ugyan úgy fogok járni, ahogy apuval. Hogy a munkája mindig el fogja választani tőlem, és ahogy múlnak a hónapok egyre kevesebb időt fog szentelni nekem. -Min gondolkodsz?-Zökkentett ki Rob az elmélkedésből.
-Semmin-hazudtam.
-Rach nekem elmondhatod-simogatta meg a vállam.
-Félek, hogy téged is alig foglak látni. Úgy, mint aput-vallottam be, mire elnevette magát.
-Ettől ne félj. Nagyon szeretlek és minden szabad percem veled akarom tölteni-mondta határozottan, majd az államnál fogva felemelte a fejem és gyengéden megcsókolt. Hittem neki, viszont muszáj volt megtanulnom, hogy nélküle is boldoguljak. Miután elszakadtunk egymástól a szemébe néztem. A lelkem szárnyalni kezdett, hisz a tekintete csak úgy ragyogta felém a szeretet. Tudtam, hogy ki fogjuk bírni.
-Holnap hazamegyek-suttogtam.

2010. július 12., hétfő

Meleg helyzet

Sziasztok!
Ezt a részt Betsy írta nekünk akinek ezúton is örök hála és minden egyéb. Már régóta fentem rá a fogam, hogy írjon nekünk és végülis sikerült rávenni, Ariana kis közreműködésével:) Szerintem nagyon jó lett, szóval írjatok neki sok-sok kommentet, mert megérdemli! Ha akartok Betsytől még olvasni akkor a betsy-ariana.blogspot.com-on megtehetitek! Jövő héten jön a friss amit én írok. Addíg is türelem és élvezzétek a nyarat:)
puszi:
Kesha
****


-Rach meg tudom magyarázni.
-Hallgatlak.
-Srácok megtennétek hogy magunkra hagytok minket?
-Persze- Kristen még rámnézett mielött kivonult volna és kacsintott. Azt hittem neki megyek, olyan szívesen kitépném azt a csöves haját, vagy legalább megint kidobathatnám, de nem adom meg neki azt az örömöt hogy én legyek a gonosz kis elkényeztetett liba Rob szemében, mert tuti ezért csinálta. Miután mindenki elment bólintottam egyet Caranak, hogy ő is menjen, majd ránéztem Robra aki elég tanácstalannak bizonyult.
-Még mindig várom, a magyarázatot.
-Nézd tudom hogy ez most minek tűnik, de esküszöm hogy nem az amire gondolsz.
-Hmm nahát, csak nem felcsaptál gondolatolvasónak Edward?
-Nagyon vicces de nem, csak el tudom képzelni hogy most mi járhat a fejedben.
-Remek, ha tisztában vagy vele hogy minek tűnik akkor lennél szíves beavatni hogy most mi van, mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy amíg én otthon hiányollak mint egy idióta, addig te jól elszórakozol itt a drága kolléganőddel.
-Honnan tudtad hogy itt leszünk?
-Nem tök mindegy, amúgy meg veletek van tele a média meg minden hogy milyen jól elvagytok, és hogy vajon melyikünknél fogsz végül kikötni.
-Nézd, ezt a Summit találta ki, itt kell lennünk és úgy tenni mintha együtt lennénk.
-És ezt nekem miért is az internetről kellett megtudnom?
-Mert nem akartam vitát, reméltem hogy nem nézel majd utána annak, hogy mit csinálok.
-Bocs hogy hiányoztál.
-Jaj édes, te is nagyon hiányoztál, és sajnálom hogy nem hívtalak.
-Nehogy azt hidd, hogy azzal, hogy bocsánatot kérsz minden megoldódik, hazudtál nekem arról is hogy Kristen nem lesz Osloban és mégis ott volt.
-Elvileg nem volt ott, csak aznap érkezett amikor utaztunk ide.
-És mivan ezzel a cuki kis simogatással az ajtóban és hogy olyan jó veled?
-Semmi, csak Kellanék azon szórakoztak hogy milyen poén amikor egy párt játszunk, és mondták Krisnek hogy adjon elő egy kis műsort.
-Hát ez remek, nagyon élvezetes kis műsor volt, azt hiszem most én jövök a műsorral.
-Ezzel meg mit akarsz mondani?
-Majd meglátod édesem. Próbáltam minél csábosabban rámosolyogni és elindultam lassan felé. Amikor odaértem elkezdtem tolni őt magam elött, egészen az ajtóig löktem majd szenvedélyesen tapadtam az ajkaira, amit ő kézségesen viszonzott is, nyelve hamar utat tört a számba hogy újra vad játékba kezdjen az enyémmel, kezemmel elkezdtem simogatni először a vállait majd a mellkasát míg végül lassan lefelé haladva elértem férfiasságát, benyúltam az alsónadrágjába és úgy kezdtem el kényeztetni, nem hagyta túl sokáig mert átperdített így én döltem most az ajtónak, elhúzta a kezem és a fejem mellé szorította miközben erősen nyomott neki az ajtónak, éreztem már igen csak ágaskodó férfiasságát a hasamnak nyomódni. Tudtam hogy most ő akar majd engem kényeztetni, amit nem hagyhattam, mert meg akartam leckéztetni, szeretem őt de azt akartam hogy tudja velem nem szórakozhat büntetlenül. Amint elengedte a kezem és végig simított a combomon, arrébb löktem magamtól majd a kezemet a kilincsre tettem.
-Most meg mit csinálsz?
-Megyek, mert Cara már vár, ugyanis mi nyaralni jöttünk és megígértem neki hogy bulizunk egy jót, szóval majd késöbb találkozunk-már épp kinyitottam az ajtót és léptem volna ki rajta amikor, megfogta a csuklóm és visszarántott, majd bevágta az ajtót és újból neki szorított, közel hajolt hozzám és úgy beszélt hozzám.
-Mit képzelsz, szerinted hagyom, hogy így elmenj bárhova is?
-Hogyan?
-Először is ilyen ruhában nem mehetsz el, másodszor pedig még mindig haragszol rám, nem tudom hogy mit forgatsz a fejedben de nem akarom hogy olyat tegyél amit késöbb megbánsz.
-Na idefigyelj! e nekem nem mondhatod meg hogy mit vegyek fel, a másik dolog meg jelenleg nem én vagyok az akinek megbánni valója lenne-kiszabadítottam magam és elmentem, halottam amint becsapja mögöttem az ajtót. Most biztos nagyon mérges amiért így hagytam ott de nem igazán érdekelt. Még hogy ne tegyek olyat amit megbánok, mégis mi a francot gondol? Hogy majd fogom magam és az első szembe jövő pasival lefekszem, vagy mi? Ahogy beléptem a szobába Cara elém ugrott.
-Na mi történt?
-Semmi, azt mondta hogy Summit utasítása miatt kell eljátszaniuk hogy együtt vannak és azért nem hívott mert nem akart balhét.
-És mit gondolt hogy nem tudod meg vagy mi?
-Azt mondta remélte hogy nem nézek utána mit csinál.
-Hát ez bolond, hisz te is abban a világban élsz amiben ő.
-Mindegy nem akarok ezzel foglalkozni, tudom hogy szeret. Láttad volna az arcát amikor mondtam neki, hogy megyek mert vársz, ugyanis megígértem hogy elmegyünk bulizni. Le kellett volna fotózni, szegény most tuti pipa.
-Nem baj meg is érdemli, majd ha akar valamit megkeres, de te addig nehogy visszamenj.
-Nem akarok, de olyan nehéz volt otthagyni, nem tudom, hogy fogom megállni, hogy ne rohanjak át hozzá.
-Majd én segítek, hogy kibírd, lemegyünk a partra és süttetjük magunkat egész nap.
-Ez jól hangzik, úgy sincs sok színem- átöltöztünk bikinire majd lesétáltunk a partra, hát ki készülődött reklámfilmet forgatni nem messze tőlünk? Hát persze hogy az én drága párom. Egy gonosz kis terv fogalmazódott meg bennem, gondoltam kicsit megleckéztethetném, de mindenképpen nekem kell jól kijönnöm belőle. Felpattantam és felrángattam Carat is, nem kérdezett semmit tudta hogy valamire készülök.
-Mond csak jól emlékszem ugye, hogy van itt egy igen helyes srác a portán?
-Azt hiszem igen de miért?-Amíg odaértünk a sráchoz addig beavattam őt az én kis tervembe amin ő csak a fejét rázta és nevetett.
-Szia a tudod hogy ki vagyok?
-Természetesen Miss. Knight.
-Remek, a segítségedre van szükségem.
-Állok rendelkezésére- beavattam őt is, amin először kicsit húzta a száját, de amint elmondtam hogy nem leszek hálátlan azonnal rábólintott. Na igen mit tesz a pénz. Elkértem őt a főnökétől és most már az új barátunkkal sétáltunk vissza a partra, ahol már kint voltak Roberték is. Amikor észrevett megeresztett egy győztes vigyort, mintha azt akarta volna sugallni, hogy "tudtam én hogy úgyis megnézel", na de ebből aztán nem eszel, majd megtudod te hogy kivel szórakozz legközelebb. Mosolyogva oda integettem nekik, majd belekapaszkodtam férfi kisérőnk karjába és elindultam vele és Caraval lejjebb a parton, majd levetettük magunkat a homokba. Megkértem az én kis "barátomat", hogy kenje be a hátam, direkt úgy fordultam hogy szembe legyek Robbal, most rajtam volt a sor hogy megeresszek egy győztes vigyort. Már igen csak felhúzhatta magát mert ott volt mellette Kellan és Jackson is és nagyon magyaráztak neki és a karját is fogták de ő nem figyelt rájuk, csak engem nézett dühös tekintettel. Amikor Kristen megérkezett hozzá be állt elé és a kezeit rátette két oldalt az arcára így próbálta maga felé fordítani a fejét és beszélt hozzá, de Rob még csak rá se pillantott végig csak engem nézett, majd mondott valamit dühösen Kristennek aki azonnal hátra fordult és gyilkos szemekkel nézett rám majd sértődötten elvonult. Nem tudom mit mondhatott neki, de határozottan tetszett hogy nem igazán érdelte Kristen hisztije és nem ment utána. Még mindig engem nézett amikor egy számomra ismeretlen férfi ment oda és mondott neki valamit, majd elvonultak. Gondolom szólhattak neki, hogy kezdenék a munkát. Miközben dolgoztak végig őket néztem. Nagyon nehéz volt megállnom hogy ne pattanjak fel és ne cibáljam le róla azt a kis szutykot, de nem tehettem, akárhányszor rám néztek mindig magamra erőltettem a tökéletes álcámat mint akit hidegen hagy ez az egész. Láttam, hogy kaptak egy kis pihenőt ugyanis az az idióta csaj felhúzott orral bevágtatott az egyik sátorba amit nekik készítettek ki. Rob megindult felénk mögötte Kellannel és Jacksonnal. Magamra vettem a tipikus bájos kis mosolyom és szóltam Caraéknak hogy kezdődik a műsor. Kellan amint mellénk ért rögtön lehajolt hogy üdvözölhessen, majd Jackson is így tett, de Rob csak megállt és nézett. Csakhogy most már nem engem hanem a kisérőnket méregette. Először Cara volt aki vigyorogva megszólalt.
-Helló, na hogy megy a reklám?
-Jól.
-És hogy tetszik Viktoria?
-Jó.
-Nem szívesen szólok bele ebbe a tartalmas beszélgetésbe, de én megyek úszni, ki tart velem?-Kérdeztem.
-Én megyek- á, tudtam én, hogy okos ez a fiú, tudja, hogy jönnie kell és még csak jeleznem se kellett.
-Mond csak Rachel nem akarsz bemutatni a barátodnak?- Hű ha, azt hiszem elértem a célom és féltékeny lett a drága. Nem baj szenvedjen egy kicsit, nekem se volt épp kellemes amikor rájötem a kis titkára.
-De persze, srácok ő itt egy jóbarátunk Fabien, Fabien ők itt Rob, Kellan és Jackson.- Rob mellém lépett és a derekamnál fogva magához húzott de a szemét még mindig Fabienen tartotta, majd kezet nyújtott neki.
-Rob vagyok, Rachel párja.
-Hello nagyon örülök, Rach én bemegyek a vízbe, mert megsülök, majd gyertek.
Ahogy Fabian elment Rob maga felé fordított és megint dühösen vizslatott.
-Mégis mit képzelsz mit csinálsz?
-Mit csinálnék? Napozok a barátaimmal.
-És téged minden barátod így tapogat?
-Nem tapogatott hanem bekente a hátam, ennyi.
-Nem ennyi, nem akarom, hogy az a kis bájgúnár tapogasson téged.
-Jaj csak nem vagy féltékeny édesem? Ne aggódj semmi nincs köztem és Fabian között.
-Haver, azt hiszem neked integetnek, vissza kéne menni.
-Késöbb feljössz?
-Amint meguntuk a partot megyek-adtam egy apró csókot a szájára majd szóltam Caranak hogy menjünk be a vízbe. A fiúk meg visszaindultak a forgatáshoz. Próbáltam úgy úszkálni hogy ne nézzek minden egyes pillanatban rá, de nagyon nehéz volt, mert egyfolytában magamon éreztem a pillantását. Egyszer csak valami elkapta a lábam és lehúzott a víz alá, prüszkölve jöttem fel majd szembe találtam magam a vigyorgó Fabiennel.
-A barátod egyfolytában erre sasol, azt mondtad legyen minél féltékenyebb, gondoltam akkor játszhatnánk egy kicsit.
-Nagyon jó de semmi olyat nem csinálhatunk ami megkérdőjelezhetné a hűségemet.
-Értettem.
Vagy egy órán keresztűl lubickoltunk a vízben és közben játszottunk, hol Fabian dobált minket a vízbe, hol mi próbáltuk őt lenyomni a víz alá. Nagyon jól szórakoztam néha még azt is sikeresen elfelejtettem, hogy Robnak játszom a szerepem. Fabian végig jófej volt és nagyon vigyázott hogy véletlenűl se érjen úgy hozzám hogy az félreérthető legyen. Nevetve rohantunk ki a vízből Caraval és döltünk ki a homokban, miután Fabiant sikeresen elmerítettük a vízben, végül ő is kiért és levetődött mellénk. Fél szemmel oldalra sandítottam hogy megnézzem hol tartanak a munkában, de már csak a pakolászó embereket, láttam őket nem. Na most két lehetőség van, egy behisztizett és elment Kristennel, amit nagyon nem ajánlok neki, kettő, behisztizett és most bosszún töri a fejét.
-Rach menjünk, mert éhes vagyok-szólalt meg Cara.
-Oké menjünk, Fabian velünk tartasz?
-Ez most kérdés, vagy utasítás?
-Természetesen kérdés, ha nincs kedved nem jössz, amikor szükségem lesz rád nem így fogom közölni.
-Értem és szívesen megyek.
-Rendben akkor úgy fél óra múlva találkozunk a szálloda éttermében.
Elköszöntünk majd elindultunk egy gyors zuhanyra és átöltözni.
-Rob elég morcosnak tűnt-motyogtam magam elé meredve.
-Azok után amit művelt veled megérdemelte hogy egy kicsit megleckéztesd. Így majd rájön hogy nem épp körülötte forog a világ.
-De elmondta hogy miért volt, és végülis érthető hogy nem akart felbosszantani.
-Na jó, ki vagy te és hova raktad az én Rachel barátnőmet, mit művelt veled ez a pasi?-Fordított magával szembe Cara.
-Nem tudom, de nem tudok rá haragudni. Ahogy rámnéz vagy megérint egyszerűen még azt is elfelejtem hogy fiú vagyok-e vagy lány, nem hogy haragudnom kéne valamiért.
-Na akkor ezt jól kifogtad-nevetett fel.
-Nekem mondod? Nagyon félek hogy megbánt vagy csak szórakozik velem, nem tudom hogy ezt hogy tudnám feldolgozni.
-Nagyon ajánlom neki hogy meg ne próbáljon átverni, különben velem gyűlik meg a baja.
Csak nevettem rajta, elképzelni amint a kis pöttöm Cara nekimegy a nála vagy két fejjel magasabb Robnak és püföli, hát elég vicces látvány lenne.
-Na ne is mond, most tuti elképzelted hogy nekimegyek mi?
-Bocsi de elképesztő lenne. De ne aggódj érzem, hogy szeret engem és amíg ez megvan addig nem aggódom, nagyon.
Többet nem beszéltünk elvonultunk egymás után egy gyors zuhanyra. Nagyon reméltem, hogy ezzel a kis akciómmal nem kergettem annak a kis picsa karjaiba, mert akkor biztos hogy nem állok jót magamért. Amint kész lettünk le is mentünk az étterembe ahol Fabian már várt minket. Amíg a vacsorát vártuk Fabian és Cara végig beszélgettek, Fabian elmondta hogy már két éve együtt vannak a párjával és hogy nagyon boldogok, hihetetlen hogy az emberek mennyire képesek megnyílni azonnal másoknak. Valahogy nekem ez nem ment ilyen könnyen, én inkább csak hallgattam, vagy bólogattam amikor Cara hozzám fűzödő dolgokat mesélt. Egyszercsak megpillantottam Robot és a fiúkat az étterem bejáratánál. Először amikor meglátott elmosolyodott majd meglátta mellettem Fabiant és a szemei szikrákat szórtak, de csak egy pillanatig, mert utána megcsillant benne valami ami engem késztetett mosolygásra. Ismertem már ezt a nézést ilyenkor mindig forgat valamit a fejében. Szólt valamit a srácoknak és felénk vették az irányt.
-Jaj végre, hogy megvagy kicsim már mindenütt kerestelek- leült mellém és birtoklóan húzott magához majd rátapadt a számra. Olyan szenvedélyesen csókolt meg, hogy azt hittem ott menten leteperem. Mikor elvált a számtól fölényesen vigyorgott Fabienre, aki szintén vissza mosolygott rá, rám emelte a tekintetét, és én egy aprót bólintottam, hogy tudja elkezdheti a kis akciónk utolsó szakaszát.
-Hű ezt én is kipróbálnám, Rach megengeded?
-Hát tőle kell engedélyt kérned- a fejemmel Rob felé böktem, aki értetlenűl pislogott ránk, míg Cara már most alig bírta viszafogni magát, hogy ne nevessen.
-Mi van?-Kérdezte Rob értetlenül.
-Hát ezt a csókot amit az elöbb Rachnek adtál, ezt én is kipróbálhatnám?- Rob előbbi értetlen kifejezése átváltott dühbe és a kezét ökölbe szorítva pattant fel mellőlem.
-Mi a francot képzelsz te idióta? Hagyom, hogy előttem megcsókold a barátnőmet?- Fabian halál nyugodtan felállt és közel hajolt Robhoz.
-Félreértesz, én nem tőle akarok csókot. L
áttam amint Robnak hirtelen leesik a dolog és teljesen elsápad, míg Kellan, Jackson és Cara már dőltek a röhögéstől, Rob rámnézett még mindig sokkosan.
-Ez volt a büntetésem?
-Hát mondhtajuk úgy is-somolyogtam.- De nem mondhatod, hogy nem érdemelted meg.
Rob leült és a kezébe temette az arcát. Már kezdtem megijedni hogy valami baja van. Kicsit összébbhúztam magam a széken és vártam a kitörést, de felemelte a fejét rám nézett és adott egy csókot a számra aztán a homlokát az enyémnek támasztotta.
-Nem tudod elképzelni milyen érzés volt a parton amikor láttam ahogy keneget téged és olyan jól elszórakoztok. Esküszöm azt hittem, odamegyek és belefolytom a vízbe, vagy neki megyek.
-Legalább most már tudod, hogy én mit éreztem amikor megláttalak Kristennel az ajtóban.
-Nagyon sajnálom. Ígérem mindent el fogok követni, hogy ezt az egész hülyeséget abbahagyjuk.
-Na igen, de ez nem ilyen egyszerű-sóhajtottam.
-Majd mi azzá tesszük.
Rob felált és a kezét nyújtotta nekem, amit el is fogadtam majd elkezdett kifelé húzni az étteremből. Nem értettem mit akar most csinálni.
-Rob hova megyünk?
-Megmondtam hogy majd mi egyszerűvé tesszük a dolgokat, hát most ezen vagyok.

2010. július 5., hétfő

Váratlan utazás

Sziasztok!
Nos, tegnap akkor megbeszéltül Keshával, hogy én írom ezt a fejit, és remélem, hogy tetszeni fog nektek!
Komizzatok légyszi, mert a kritikákból tanulunk, és örülnénk neki ha visszajeleznétek!
Puszi!
Amy


** Rachel **

Valamikor délelőtt ébredtem, és a hasamról a hátamra fordultam, miközben a mellettem lévő helyet tapogattam Robot keresve, de legnagyobb meglepetésemre nem találtam magam mellett. Lassan ültem fel az ágyban, és átgondoltam az elmúlt két nap eseményeit. Hát… Mindketten hülyék vagyunk, ez tény. Én nagyon megbántottam őt, és talán nem kellett volna, de ha akkor nem teszem meg, ma nem itt kötünk ki.
Elmélkedésemből Robert bosszús hangja rángatott ki, s fejemet rögtön a résnyire nyitva hagyott ajtó felé fordítottam.

- Bassza meg! – szitkozódott Rob nem túl halkan, mire kikászálódtam az ágyból, s az ajtó felé vettem az irányt. Rob a kanapén ült, és a laptopját nézte, szemei szinte szikrákat szórtak. Már épp léptem volna ki hozzá, mikor a telefonját felkapta és fel-alá járkálva a füléhez emelte. – Steph! – dörrent Rob. – Mi a szar ez az egész? – kérdezte cseppet sem kedvesen. – Láttam… De… nem érdekel! Kris egy idióta volt most… Tönkretenni?... Na ne viccelj! – hallottam a párbeszédet egyoldalúan. – Ez nem lehet igaz. Az életem most jól alakul… Igen Rachellel… Tudom… Nem… Nem akarom! Ha ezt meglátja… Ahhh… - sóhajtott, s a fejét vakargatta. Fogalmam sem volt, miről lehet szó, de valami a neten jelent meg, az tuti. – Nem akarom… Oké… értem! Nem ígérek semmit! Pá… - s ledobta a készüléket a kanapéra.
- Jó reggelt! – léptem ki az ajtón.
- Neked is! – túrt bele a hajába, és a laptop felé sietett, de én is oda igyekeztem, s nem engedtem, hogy lecsukja a fedelét.
- Mi ez? – kérdeztem, mert semmi jóra nem számítottam.
- Semmi! – vágta rá rögtön, s erővel próbálta becsukni azt az átkozott kütyüt, de nem engedtem.
- Robert! – emeltem meg a hangom.
- Semmi… Tényleg! – mondta.
- Oké… - motyogtam. – Ha így nem megy…

Majd felkaptam egy köntöst, és kiszaladtam az ajtón, fel a szobámhoz. Rob jött utánam, és értetlenkedett. A macik már ott voltak, hisz tudták, hogy nem aludtam otthon, így ide jöttek. Biccentettem nekik, majd a saját laptopomhoz siettem. Felnyitottam, majd bekapcsoltam.

- Rach… - suttogott Rob.
- Nem… Tudni akarom… - ellenkeztem.
- Nem hiszem… - susogta.

Megnyitottam a böngészőt és Rob nevét pötyögtem be. Azonnal felismertem a már régóta működő hírportált, és rákattintottam. Talán nem kellett volna…
Képek voltak Robról és… Kristenről. Méghozzá tegnapelőttről. A Sunshine sétányon kézen fogva sétáltak, és az egyik képen meglehetősen érdekes mozdulatsorozat volt megörökítve. Rob egészen közel hajolt Kristenhez, és megkockáztatom, hogy csók is volt, míg Kris keze Robert fenekén volt.
Legbelül sikítottam és toporzékoltam. Hát ennyi volt? Neki ennyi volt túltenni magát rajtam tegnapelőtt miután elment? Ott sétáltatta mindenki szeme láttára Kristent, mint valami kis kedvencet…
Nagy levegőket kellett vennem ahhoz, hogy ne sírjam el magamat. Sűrűn pislogtam, és rémesen becsapottnak éreztem magam. Mereven bámultam egy pontot a szemközti falon, és totál kikészültem. Már túl vagyunk azon, hogy bebizonyítsuk a másiknak, hogy mennyire fontosak vagyunk egymásnak, de most…

- Ma nincs rátok szükségem! – mondtam macikáimnak.
- Rachel… - kezdték volna egyszerre, de ezt nem engedem.
- Azt mondtam, hogy nem! – csattantam fel.
- Rendben… - motyogták, majd aggódva kimentek az ajtón.
- Te is! Menj el! – néztem Rob mellkasára, mert a szemébe nem tudtam volna.
- De Rach… - kezdett volna magyarázkodni.
- A képek nem hazudnak. – szóltam közbe. – Ha nem akarod, hogy olyasmiket vágjak a fejedhez, amit megbánnék, akkor tünés! – mondtam ellentmondást nem tűrően.

Robert megsemmisülten bólintott, majd elment. Leroskadtam a kanapéra és magam elé meredtem. Órákig ültem ott, és nem gondoltam semmire. Csak egyetlen kérdés fogalmazódott meg bennem: Annyira szeretjük egymást, és akkor mégis miért bántjuk a másikat?
Nem csináltam egész nap semmit csak a tv-t bámultam, vagy elszundítottam. Tudtam, hogy valahol jogos, hogy Rob mással töltötte az idejét, hisz én kidobtam, de azért mégis. Ha szeretsz valakit, akkor nem teszed ezt. Bár én is megtettem a magamét…
Végül este hat körül lecammogtam Rob szobájához, és bekopogtam. Nem is kellett sokat várnom és kinyitotta. Szemei elég nagy fájdalmat és félelmet tükröztek, míg az én arcom rezzenéstelenül közönyös volt. Álltunk még pár percig így, majd lassan sóhajtottam, és karjaimat a nyaka köré fontam, arcomat pedig a nyakhajlatába temettem. Készségesen ölelt vissza, és húzott be a szobába. Elbotladoztunk a hálóba, majd az ágyra dőltünk. Még mindig szorosan ölelt magához, amit én is viszonoztam.

- Szeretlek! – suttogta, ahogy a fülemhez hajolt, s egy apró csókot nyomott az arcomra. Felnéztem rá, s szájához hajolva motyogtam.
- Én is szeretlek! – majd egy apró csókot nyomtam rá.

Nem tétlenkedtünk sokáig, rögtön a nadrágja gombjaihoz nyúltam, és sorban pattintottam ki a helyükről, majd erőszakosan próbáltam letolni róla. Faltuk egymás ajkát, és hangos sóhajainkon kívül a feleslegessé vált ruhák suhogását hallhattuk csak. Önfeledten szerettük egymást azon a napon, és most azt kívántam bárcsak újraélhetném ezt most.

A repülőtéren voltunk és Rob gépére vártunk. Ma van a napja, hogy el kell mennie. Nem beszéltünk többet a képekről, csupán annyit mondtam neki, hogy tudom, hogy szeret és nekem ez elég, de ne nagyon legyen többet ilyen. Meg is ígérte. A hatalmas helyiség egy eldugottabb részénél ültünk, az oszlopok mögött. Robert ölében foglaltam helyet és próbáltam az arcának minden egyes kis részletét jól az eszembe vésni, hogy ez a három hét elviselhetően teljen. A negyedik héten ott leszek, rábeszéltem apát, hogy szálljon be a Summithoz egy kicsit, így csak ennyit kell kibírnom. Persze azóta sincs a városban, csak telefonon beszéltem vele. Jellemző.

- Annyira fogsz hiányozni! – mormolta a hajamba.
- Te is nekem! – mosolyogtam.

A fennmaradó időt csókolózással töltöttük, és egymást simogattuk. Majd mikor már utoljára figyelmeztették a felszállásra, elváltak ajkaink, és útjaink.
A kocsiban megengedtem magamnak a sírást is, hisz itt senki sem lát. Már most pokolian hiányzott. Szinte hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt, ennyire az életembe lopta magát… És a szívembe is.
Otthon lezuhanyoztam, majd bebújtam az ágyamba, de aludni nem tudtam, mert hiányzott mellőlem Ő. Most már bántam, hogy nemet mondtam a kérésére, hogy tartsak vele, de egyszerűen úgy érzem, hogy nem ott a helyem. Nem zavarhatom őt a munkája közben. Nem lehetek ennyire önző, hiszen úgyis csak elterelném a figyelmét, és azt nem szabad.
Egész éjjel forgolódtam, és valamikor hajnalban megszólalt a mobilom is. Tudtam, hogy ő lesz az, így rohantam a táskámhoz megkeresni.

- Szia! – szóltam bele boldogan.
- Szia Édesem! – hallottam a hangján, hogy mosolyog. – Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni. – szabadkozott.
- Nem aludtam… - motyogtam, mert egy kicsit szégyelltem magam, hogy ennyire ragaszkodom hozzá.
- De hisz hajnali négy van nálad…
- Tudom, én csak… - nem tudtam, hogyan folytassam.
- Valami baj van? – váltott komolyabb hangnemre.
- Nem, dehogy! Vagyis… Na jó, de ne nézz mániákusnak vagy valami, de… Nélküled nem megy.
- Ó… - kicsit meglepődött. – Igen… Valószínűleg nekem sem fog menni.
- Hiányzol! – suttogtam, és a kezdeti jókedvemnek se híre, se hamva nem volt.
- Te is nekem! De most mennem kell Kicsim… Később hívlak!
- Oké… - könnyek szöktek szemembe.
- Próbálj meg aludni! Szeretlek! – mondta lágyan.
- Én is szeretlek! – suttogtam, majd a vonal megszakadt.

Még pár pillanatig hallgattam a búgást, majd visszafeküdtem. Mondanom sem kell, hogy délelőtt tízkor úgy szálltam ki az ágyból, mint egy élőhalott. Megmosakodtam, felöltöztem, majd lecsoszogtam Lisahoz.
A napok lassan teltek, és én nem is hasonlítottam önmagamra. Teljesen elhagytam magam, és csak az egyetemre jártam. Ott is a képeim valami borzalmasak lettek… Mármint művészileg jók, csak mind sötét és ijesztő. A lelkivilágom tükrözték. Az első három nap Rob amikor csak tudott akkor hívott, és ha lehetett, akkor órákig beszélgettünk, de az elmúlt négy napban valami nagyon nem stimmelt. Nem hívott, csak pár sms-t küldött, hogy jól van, de dolga van.
Nem tudtam, hogy mi a szar van, de kezdtem ideges lenni… De nagyon!
Ezt nem csinálhatja velem, mi történhetett? És megint csak felmentem a netre, amit nem kellett volna.

„Kristen Stewart és Robert Pattinson a Seychell-szigeteken!”

- Hogy az a rohadt… - húztam fel magam egyből.

„A jóképű, sármos, angol vámpírunk, és Kristen a Summit jóvoltából a Seychelle-szigetekre, pontosabban Victoriába repült a legújabb reklámfelvételük miatt. Tudomásunk szerint a Summit és a Mexx parfümgyártó részleg szerződést kötöttek és a legújabb illatok arcai Edward és Bella lesznek. A párnak a napsütötte tengerparton kell szerelmesen andalogniuk. A csillogás állítólag meglesz a mi örök Edwardunk arcán, de bennfentesek szerint az életben is megvan a szemében a huncut csillogás, ha Miss Stewartra néz. A legnagyobb kérdés az, hogy mi lesz így Rachel Knight kisasszonnyal, aki mit sem sejtve otthon várja vissza Robertet? Vajon Robert végre rájött, hogy a Robsten románc a neki való, vagy valóban Rachel az igazi, és csak játszik? A képek azt hiszem, nem hazudnak!”

Ismét csak szerelmesnek tűnő képek kerültek elő az oslói reptérről. Oslo? Kristen is ott volt?
Letaglózott ez az egész. Már megint becsapott? Nem hiszem el…
Ebben a pillanatban Cara vágtatott be a szobám ajtaján, és levetődött mellém a kanapémra, majd pár pötyögés után elém tolta a gépet. Arcomra kiült a döbbenet. Rengeteg kép volt rólam, amint az egyetem felé tartok, és haza, és azt ecsetelték, hogy mivel egy mosolyt sem eresztettem el az egy hét alatt, így nyílván sejtem, hogy Robert csak kihasznál, és csak a testem kell neki.
Lecsaptam a gép fedelét, és olyan szinten elöntött a düh, hogy legszívesebben a saját két kezemmel bontottam volna le a házat is. Szikrákat szóró szemekkel járkáltam fel s alá. Cara pedig a mobilját nyomkodta.

- Oké! Odamegyünk! – jelentette ki elszántan, s felpattant.
- Hova? – értetlenkedtem.
- Victoriába. Apádnak van ott is szállodája, és nem hagyjuk, hogy a világsajtó így beszéljen rólad!
- De… Cara, a francba is! Nem is kíváncsi rám Rob! Akkor meg minek? – keseregtem.
- Ezért! Ahogy mostanában viselkedsz! Te vagy Rachel Knight! Nem ilyen voltál… Mutasd meg, hogy jobb vagy mindannyiuknál!
- Hát… nem is tudom!
- Naaaaaa! Nyaralunk egyet!

Nagy nehezen, de Cara rábeszélt. Na igen, ő volt az, aki bármire rá tudott venni. Délután bevásároltunk nyárias ruhákból bővel, és este már a gépen is ültünk. A hosszú utat végigbeszélgettük, és már-már a réginek éreztem magam, és én is úgy gondoltam, hogy meg kell védenem a becsületem. Reméltem, hogy Rob érthető magyarázattal szolgál majd nekem, hogy miért viselkedett úgy, ahogy, és nagyon meg fogom ezért büntetni. – mosolyodtam el.
Szemeim előtt vágykeltőbbnél vágykeltőbb képek kezdtek sorakozni, és már vártam a pillanatot. Persze először ugyanannak a nőnek kell lennem, aki voltam: erős és határozott.
Szeretem Robot, és ne hogy azt higgye bárki is, hogy elengedem. Tudom, hogy ő is szeret, és tudnia kell, hogy összetartozunk, hogy én is így gondolom.

A repülő végre leszállt, s mi kiszálltunk a tikkasztó hőségbe. A szállodába érve azonnal felmentem a lakosztályomba, majd Cara is ledobta a mellettem lévő szobába a cuccát és jött előkészíteni engem. Smink, haj és ruha. Egy vadító méregzöld ruhát adott rám, ami épp csak takarta, amit kell, és egy nagyon, de nagyon magas sarkú cipellőt. Ő is felöltözött, majd miután megkaptam Robert szobájának egy kulcsát arra vettük az irányt. Nem volt nehéz elérni, hisz a főnök lánya vagyok.
Cara leült a kanapéra, és elegánsan elhelyezkedett, míg én a kanapé előtt álltam az ajtóval szemben, és komoly, perzselő tekintettel szuggeráltam az ajtót. Tudtuk a szervező csajszitól, hogy az első megbeszélése Kristennek és Robnak itt lesz, és hogy Kristen szobája nem ezen az emeleten lesz, hanem lejjebb – hozzá kell tennem, hogy ezt mi intéztük el Caraval -, és reményeink szerint együtt jönnek fel majd ide.
Hirtelen kulcszörgést hallottunk, és én magam előtt összefontam karjaimat, és közömbösen meredtem előre.
Az ajtó kinyílt, és belépett rajta Rob, aki hátrafordult, és a mögötte érkező Kristennek beszélt. Nem értettem mit, mert épp egy mondta végén volt, és csak nevettek. Kris megsimogatta Rob arcát, és negédes hangon megszólalt:

-Olyan jó veled! – mondta, s mosolygott. De amire ők nem számítottak, az Cara volt.
- Szép jelenet! – mondta, s közben tapsolt párat. Rob ijedten kapta fejét előre, és nézett Carara, majd rám. Mögöttük a nem várt Kellan és Jackson jöttek, akik meglepetten néztek ránk, míg Kris bosszúsan, Rob pedig kicsit félve és kicsit hitetlenkedve.
- Azt hitted hagyom, hogy a bolondját járasd velem Robert Thomas Pattinson? – kérdeztem tőle kemény hangon, de belül sírni tudtam volt. De az álcám tökéletes volt kívülről.
- Rach… - susogta ijedten Rob.

2010. július 4., vasárnap

Közlemény

Sziasztok lánykák!
Tudjuk, hogy régen nem volt már friss, de Ancsa ismét elteleportált Robhoz és úgy döntött ott is marad vele, amit valljuk be megértünk:) Na jó viccet félretéve Ancsa sajnos ihlet hiányában szenved nem mellékesen az ő szavaival élve már régen nem érzi a történetet, ezért közös megegyezés alapján kilépett. Ha alkot is majd új fejezetet az nem most lesz és akkor is csak vendégíróként fogja bonyolítani a szereplőink életét. A következő fejezetet ezáltal Amy írja. Viszont így, hogy ketten maradtunk két újítást is bevezetünk. Először is több vendégírót fogunk meghívni, hogy alkossanak valami izgalmasat vagy épp romantikusat esetleg erotikusat vagy vicceset. A másik pedig, hogy heti egyszer lesz frissítés. Az utóbbin mondjuk változtathattok ha sok-sok kommentet írtok:) Hát ennyit akartunk közölni:) Ha bármi új infó van ígérem közüljük veletek.
Puszi mindenkinek:
Amy, Kesha