Video

Sziasztok!
Stefi írt nekünk most, és kösziköszi!!! :)
Szerintem nagyon, de nagyon jó lett! :)
Pusza!

** Rach **

- Holnap haza megyek – suttogtam. Tekintete másodpercek alatt változott meg.
- Mit szólnál hozzá, ha holnap este elmennénk egy romantikus vacsorára? – úgy csinált, mintha nem is hallotta volna, mit mondok.
- Rob – megvártam, míg rám néz – haza megyek – nyomatékosan mondtam ki mindent szót, mire ő megrázta a fejét.
- Nem hagyhatsz itt – simította kezét arcomra – Kellesz nekem. – ennek a szempárnak lehetetlen nemet mondani. Néztem könyörgő tekintetét és elhatározásom egyre reszketegebb lábakon állt.
- Kérlek, ne menj – lehelt csókot arcomra és a védelmem itt romokban hullott le körülöttem.
- Ezért még megfizetsz Robert Pattinson – fenyegettem meg, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Csókunkba belemosolygott, ami engem is mosolygásra, sőt egyenesen kacagásra késztetett. Felhőtlenül boldog voltam és úgy éreztem ezt semmi sem ronthatja el.
Életem során nem sűrűn voltam ennyire boldog és ezt most nem fogom hagyni elveszni.
Bármennyire is szerettem volna tovább folytatni ezt a csókot, holnap Robnak dolgoznia kell, és nem hiszem, hogy értékelnék, ha elaludna közben.
- Aludjunk – toltam el magamtól.
- Nekem vannak jobb ötleteim is – hajolt nyakamra én pedig nagy levegőt véve, és szemeimet lehunyva próbáltam erőt meríteni, valahonnan.
- Rob… neked… holnap munka – dadogtam.
- Ühüm – már kulcscsontomnál járt ajkaival, nem hiszem, hogy felfogta amit mondtam.
- Robert – szóltam rá kicsit határozottabban, mire kölyökkutya képpel elhúzódott és durcisan eleresztett.
- Már késő van, és ha holnap elaludnál munka közben, nem hiszem, hogy értékelnék. Szóval most aludjunk, jó? – bújtam vissza hozzá, ő pedig egy mosollyal karjai közé zárt, hogy ketten repüljünk az álmok tengerén.

Reggel, megint nem találtam magam mellet, de kedves üzenete, megint csak felvidított.
Elmentem a fürdőbe és egy kádnyi meleg vízben, amiben fürdő só és illóolaj volt elnyúltam. A kellemes liliom illat teljesen elkábította az érzékszerveimet és bágyadtan élveztem a csendet. Eszembe jutott apám. Vajon mit csinálhat most, vajon én eszébe jutok? Tudtam, hogy szeret, de néha kevés az, hogy tudsz valamit, érezned is kell. És ő nem érezteti velem, az, hogy minden pénzét rám költi, nem mutatja ki a szeretetét. Hálás vagyok neki, és szeretem, de nem fogom megérteni, hogy miért nincs velem.
Csak néha lenne ott nekem, csak néha beszélgetnénk, de nem, neki mindig a munka az első.
Észre sem vettem, de egy könnycsepp gördült le az arcomon.
Hiányzott apám. Ha már anyám nem volt legalább ő itt lenne nekem. Pár együtt töltött emlék derengett fel előttem. Mikor 12 évesen elvitt a vidámparkba. Felhőtlenül együtt töltöttük az egész napot, kacagás, vattacukor volt minden. Aztán délután hívták és ő lepasszolt engem.
Aztán ott volt a rengeteg vacsora, ám egyiket sem kettesben töltöttük el, mindig ott volt az egyik üzlet fele és én csak kirakatbábú voltam.
Észre sem vettem, mikor jött be Rob, csak azt éreztem, hogy kezei letörlik a kibuggyanó fájdalmat. Ránéztem. Nem kelletek szavak, úgy is tudta, hogy miről van szó.
- Gyere ide – tárta ki kezeit, én pedig úgy vizesen átöleltem. Nem érdekelt semmi, csak felejteni akartam, erre pedig most Rob volt a legalkalmasabb, elkezdtem kigombolni az ingjét, miközben még mindig sírva csókoltam. Egy darabig vissza csókolt és simogatott,de mikor leesett neki mit akarok, elszakad tőlem. Pillantásában nem láttam sajnálatot, csak szerelmet, vágyat, és védelmező szeretetet.
- Kellesz – hangom sírós és könyörgő volt. Ennyire még senki sem látott meztelenül, és most nem a testi meztelenségre gondolok, hanem a lelkire. Rob volt az egyetlen, aki látott ilyen megtört állapotban és most másra nem is volt szükségem, mint rá és a testére, a csókjaira és az ölelésére. Bólintott, majd felállt és levetette ruháit. Tekintettemmel végig követtem mozdulatait és éreztem, ahogy testem egyre csak remegve kéri azt, ami az övé. Mint fuldokló a levegő után, úgy kaptam el én őt mikor bemászott hozzám. Kezeivel lesimította arcomról az újabb könnycseppeket, majd lejjebb indult. Nyakamat simogatta, majd kulcscsontomat, végül pedig melleimet vette kezébe és a megkeményedett mellbimbómmal játszott. Ölébe helyezkedtem, és már éreztem is, hogy mennyire kíván engem.
Ajkai követték ugyanazt az útvonalat, amit előbb kezei, én pedig fejemet hátra hajtva élveztem a csókjait. Elképesztő volt az az összhang, ami közöttünk működött. Mielőtt megfogalmazódott volna bennem a vágyam, ő már teljesítette is. Előbb tudta a testem reakcióiból, hogy mire vágyom, mint én. Visszatért ajakimhoz és lágyan, szunnyadó szenvedéllyel csókolt.
Imádtam, ahogy kényeztet, ahogy kezei puhán játszanak testemen, de én most nem erre vágytam. Dühös voltam, dühös az apámra, amiért hanyagol, dühös a világra, amiért elveszi tőlem őt, és amiért elvette anyámat.
Kezemmel végig szántottam hátát, mire felszisszent és felnézett rám. Láthatta szemembe a vadságot, a megbántottságot, mert hajamat megfogva akaratosan hátra húzta fejemet, hogy nyakamra ráhajolva, megharapjon majd szívogatni kezdje a kis bőrfelületet.
Eszemet vesztve lihegtem.
Egész testem remeget már a kéjtől, mikor ujjai vadul csaptak le legérzékenyebb pontomra. Nem óvatoskodott, rögtön belém mélyesztette ujjait, ezzel nyögésre kéztetve engem. Kicsit megemelkedtem, majd újra visszahelyezkedtem és élveztem, ahogy ujjai egyre gyorsabban és gyorsabban mozognak, ahogy nyelvével számba játszik, és ahogy másik keze erősen markolva csípőmet, tart engem.
Nem tudom, honnan jött ez a vadság, de élveztem, iszonyatosan. Van, aki a megbántottságát, a dühét a fájdalmát a küzdősportokban vagy más egyéb sportban éli ki, van, aki a művészetekben, eddig én is azt hittem, hogy ilyen vagyok,de rájöttem, hogy a festészettel csak visszafojtom ezt a fájdalmat. Nekem a szenvedély, a szeretkezés volt az a műfaj, amivel ki tudtam fejezni a fájdalmam, a testemmel tudtam a legjobban kommunikálni, és Rob volt az egyetlen, aki megértette ezt a fajta beszédet.
Mikor már éreztem, hogy közel a vége, kezét elhúztam és mellemre raktam. Ő keményen markotla meg és kezdett játszani vele, én pedig egyik kezemmel újra végi szántottam testén, másikkal pedig hajába kapaszkodva élveztem az érintését.
Egyik kezemet leeresztettem a víz alá és felkutattam merev férfiasságát. Mindketten nagyot nyögtünk, mikor kezembe vettem azt és lassan, kínzón kezdtem mozgatni rajta kezemet.
Már a gondolatától is megbódultam, eszemet vesztettem, hogy amit most simogatok, azt nem soká bennem lesz és teljessé tesz.
- Szeretlek – lihegtem fülébe, mire újra felnyögött.
- Szeretlek – sokkal vadabban hangzott az ő vallomása, de hihetetlen őszintén is. Ezt az egy szót a nyakamon lévő legérzékenyebb pontra adott csókkal pecsételte meg.
Eddig bírtam. Elengedtem kemény péniszét, és vállaiba kapaszkodtam, majd ahogy csókunk közben átdugtam nyelvem szájába, úgy ereszkedtem rá meredező férfiasságára. Egyszerre nyögtünk bele a csókba, majd megszakítva azt, Rob a vállam csókolgatásával kezdett foglalatoskodni, míg én lassú mozdulatokkal kezdtem körözni csípőmmel.
Azt az érzést nem lehet leírni, a vágy, a szenvedély uralt mindent, kéjjel teli nyögéseink betöltöttük a síri csendet.
Egyre csak fokozódtak az érzések, a mozdulatok és a gyönyör, míg nem egyszerre robbant minden.
Rob nevét sikítva repültem a gyönyör szárnyain, és éreztem, hogy ő is követ engem.
Ahogy ziháló testünk egybeolvadva pihente ki az iménti gyönyört, kezdtem érezni, hogy a víz kihűlt, így mikor elég erőt éreztem hozzá, lekászálódtam Robról, és kiszálltam. Rob rögtön jött utánam, és követett a hálóba is, természetesen törölközőbe csavarva.
- Rach, várj már meg – kapta el karomat, mikor a teraszra léptem volna ki.
- Mit akarsz? – kérdeztem teljesen semleges hangon. Nem akartam ilyen lenni vele, nem ezt érdemelte, de per pillanat egyedül ő volt itt, így rajta töltöttem ki minden haragom.
- Azt, hogy beszélj róla, hogy mond el. Meghallgatlak, itt vagyok – lépet közelebb, én pedig lehajtottam a fejem. Mi van, ha könnyebb lenne tényleg, ha beszélnék róla? De ezt úgysem értheti. Neki boldog, szerető, teljes családja van, nekem pedig mindössze egy apám, az is hanyagol.
- Ez, nem ilyen egyszerű – ráztam meg a fejem.
- Hát tegyük azzá – ölelt át – csak mond el, utána elfelejtjük – unszolt. Felnéztem rá és láttam a szemében, hogy őszintén segíteni akar. Tudtam, hogy neki sem könnyű, hisz ha ő szenvedne, akkor az engem is bántana, nyilván ő is így van ezzel. Kibontakoztam a kezei közül és a korláthoz sétálva rágyújtottam. Nagyot szívtam a cigiből és mintha ezzel egy kis bátorságot is kaptam volna, elkezdtem beszélni.
- Fáj. Fáj, hogy apám nincs velem. Minden fontosabb neki, mint én. Rajtad kívül csak a macikáim és Cara van nekem. Apám szarik rám. Persze pénzel, mert a lánya vagyok, de még egyszer nem töltött velem egy teljes napot, telefonok és üzlet nélkül. Még a padlásomon sem járt – nevettem fel keserűen.
- Kicsim – lépett mellém Rob, háttal a korlátnak dőlve – Apád, szeret – simította kezét arcomra és maga felé fordította.
- Honnan veszed? – halkult el hangom.
- Látom, ahogy rád néz. Tele van féltéssel és szeretettel – mosolyodott el.
- Nem tudom – válaszoltam, érzéseimnek és gondolataimnak megfelelően.
- Idővel majd te is rájössz – magához húzott és szorosan átölelt. Csak ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy Rob itt van. De, mit keres ő itt?
- Mit keresel itt? – emeltem fel a fejem, hogy szemébe nézhessek.
- Délben jöttem fel, egyórás ebédszünet, amit én kitolok és másfél lesz. Gyere, dőljünk le egy kicsit – húzott be.
Lefeküdtünk az ágyra és csak simogattuk egymást. Rob elmesélte, hogy milyen unalmas volt nélkülem a délelőtt, én pedig elmeséltem, hogy aludtam, amíg ő dolgozott.
Fél óra múlva mennie kellet, így jó pár csók után sikerült elengednem. Leültem a nappaliba és felhúztam a lábaim.
Lehet, hogy beszélnem kéne apámmal. Talán, helyre hozhatnánk még a dolgot.
Jó pár órán keresztül ültem és filóztam, hogy mi legyen. Többször is végig mondtam magamban a kis beszédemet, de mindannyiszor találtam valami hibát.
Már fel alá járkáltam a szobába és hangosan gyakoroltam, mikor kopogtattak.
- Szabad – kiáltottam, mire Cara nyitott be félénken.
- Szia – terült el mosoly az arcomon.
- Szia – alig hallottam a hangját és mintha meg lenne szeppenve. Valami itt nem stimmel.
- Mi az? – kérdeztem össze húzott szemöldökkel.
- Velem jönnél egy kicsit? – mintha elpirult volna. Cara, amint elpirul? Na, ezt látnom kellett ahozz, hogy elhiggyem.
- Persze – rögtön követtem is, mivel fel voltam öltözve.
- Hová megyünk? – érdeklődtem. Cara csak lesütött pillantással, motyogott egy ’nem mondhatom meg’-et . Lementünk a recepcióhoz, majd onnan egy szűk kis folyosóra. Jobbra és balra ajtók nyíltak , mi pedig az egyik ilyen előtt álltunk meg.
- Rachel, ez most…eléggé… kínos lesz – nézelődött lefelé Cara – És apád is elég dühös – várjunk csak. Apám, itt van? Teljesen leblokkolva néztem még mindig azt a helyet, ahol előbb Cara állt. Hallottam, amint nyitódik az ajtó és a kiszűrődő dühös férfi hangot. Igen, ez az én apám volt. Először csak a fejemet fordítottam arra, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy tényleg ő az egy halvány mosollyal az arcomon belibbentem. Sötét volt a szobában, csak a sok kicsi tévé világította be a helyiséget, de még így is láttam, apám dühös, becsmérlő tekintetét.
- Meg tudnád ezt magyarázni? – mutatott a tévék irányába. Ez aztán a kedves fogadtatás.
- Se puszi, se pá? – érdeklődtem ironikusan, enyhe grimasszal az arcomon.
- Ne beszélj így velem. Főleg ne ezek után – de mi után, az istenit? – tettem fel magamban a kérdést, majd abba az irányba néztem, ahová apám mutatott. A vér is meghűlt az ereimben.
Ez nem lehet, ez csak egy rossz álom, egy vicc. Huh milyen szép láb mozdulat. Mi úristen, nem. Erre gondolnom sem szabad.
Ahogy megláttam a videót, rögtön pipacs vörös lettem, természetesen. Hisz nem mindennap látja az ember lányát szeretkezni egy liftben az apja a barátnője és kitudja még hány itt dolgozó. Ah szuper, házi pornót szolgáltattunk a személyzetnek.
- A…. öhm… aahhh – makogtam. Tudtam, hogy mondanom kéne valamit és akartam is, de semmi nem jutott eszembe. Mit mondhatnék, jaj apa ugyan már, csak elkapott minket a hév, amúgy napjába háromszor szokott, de ez egészséges, hisz őrülten szeretjük egymást. Ah nem ez nem lenne jó, hisz apámat aligha érdekli a szexuális életem. És ha azt mondanám, hogy az nem is én vagyok? Ah nem jó, ép most fordítottam a kamera felé az arcom. Úristen neeee, ilyen fejem van szex közben? Te jóóóóó ég. Na erről még Robbal is beszélnem kell.
- Megtudhatnám mi ez? – kérdezte apám, összefont karokkal. Ahjaj ez a híres Knight nézés és beállás. Itt azt hiszem nagyobb gondok is lesznek.
- Én… mi… ah. Apa, fiatalok vagyunk – forgattam meg a szemem, mintha ez tök érthető magyarázat lenne, bár ha jobban belegondolok az is.
- És, ez magyarázat arra, hogy egy liftben…. – na nee. Apám zavarba jött, ezt is vegyétek már videóra!- akartam mondani, de helyette csak egy halvány mosolyra futotta.
- Nem tudok, mit mondani. Egyszerűen jött. Ne mond, hogy te anyával, sosem… szóval… érted – mutogattam a még mindig forgó film felé. Huu Rob ügyes még így kívülről nézve is.
- Anyád és én fegyelmeztük magunkat – jelentette ki határozottan apám, majd eszébe juthatott valami, mert a szilárd tekintett mintha meglágyult volna, majd szégyenlősen tekingetett mindenfelé.
- Na, mondtam én – tettem csípőre a kezem. Hihetetlen, de életem legőszintébb beszélgetése volt ez, apámmal. Örömömben majdnem felkacagtam, de tekintettel voltam a helyzet komolyságára.
- Rendben, de se anyád, se én, nem voltunk világsztárok és az újságírók, nem kaptak az efféle hírek után, ha rólunk volt szó – intett a video felé ismét.
- Jaj, ez nem fog kitudódni. Hisz tiéd a hotel, csak nem engeded, hogy napvilágra jusson – nevettem fel. Persze, majd apám tálcán nyújtja azt a videót, amin a lánya épp szeretkezik Robert Pattinsonal. Ahogy néztem apám kétkedő pillantását, szépen apránként kezdett leesni, hogy itt nem arról van szó, hogy mi történhet meg, hanem mi történt meg.
- Mond, hogy nem – ráztam meg a fejem és szégyenemben majdnem elsüllyedtem ott helyszínen.