Víz, maci, öklös

Sziasztok!
Megígértem szóval gép módjára írtam és itt is van az új rész, egy nagyon kis 18+-al megspékelve, szóval kiskorúak ott csukjátok be a szemeteket:) Rob rajongók előre is elnézést, mert bántottam a kedvenceteket de a fejem hagyjátok a helyén:) A komikat várom tessék írni, mert 23 rendszeres olvasó melett elvárunk minimum 10-15 kommentet részenként. Ha mi dolgozunk, hogy naponta frissítsünk ti is írhattok egy-egy sort!
Szentbeszédnek itt van vége, úgyse ér semmit:)
Jó olvasgatást!
puszi mindenkinek:
Kesha
****

Rob:

Rachel csendben feküdt a mellkasomon, míg én hol a vállát simogattam, hol a hajával játszottam. Nem tudtam még mindig elhinni azt, amit alig egy órája felelt a vallomásomra. Tényleg szeretne? Nem mertem bízni ebben, mégis hevesebben dobogott a szívem mikor azt mondta, hogy ő is. Persze szebben hangzott volna, ha azt feleli, hogy ő is szeret. Akkor talán most nem vergődnék a kétségeim közt. Lehet, hogy túl gyorsan vallottam be neki, hogy mit érzek iránta.
-Rachel...-kezdtem bele. Meg kell tudnom a választ, mert ebbe így bele fogok őrülni. Nem akarok bizonytalan lenni a kapcsolatunk terén. Főleg most, hogy fel is vállaltuk egymást.
-Hmmm?
-Tényleg szeretsz, vagy csak úgy mondtad?-Kérdeztem, miközben a plafont bámultam. Abbahagyta az oldalam cirógatását és lassan emelte fel a fejét. Nem bírtam ránézni. Ha azt mondja, hogy csak viccelt és nem gondolta komolyan, tuti nem bírom elrejteni előtte a csalódottságom bármennyire is gyakorlott színész vagyok.
-Nézz rám, kérlek-suttogta, miközben az állát a vállamra támasztotta. A hangja annyira lágyan csengett, hogy nem bírtam ellenállni a kérésének és mégis a szemébe néztem. Azok a mélykék szemek most valami egészen mást mutattak, mint eddig.-Én komolyan gondoltam, amit mondtam. Tényleg szeretlek. Nem mondom, hogy szerelmes vagyok, mert sose voltam szerelmes, gőzöm nincs milyen az. De képes voltál elérni azt, ami eddig nem sokaknak sikerült.
Nem értettem mire céloz, így jobbnak láttam, ha tisztázunk mindent és inkább rákérdezek.
-Mit értem el?-Kérdeztem.
-Hogy levegyem akár csak pillanatokra is az álcám-suttogta. Tudtam, hogy őszinte. Én se voltam biztos benne, hogy szerelem-e ez, így teljesen megértettem, amit mondott. Egyenlőre azzal is megelégedtem, hogy azt mondta, szeret. Nem akartam mostmár elkapkodni vele semmit. Tudtam, hogy idő kell mindkettőnknek ahhoz, hogy kialakuljon a szerelem is, ha még nem történt volna meg, de ehhez több kell annál, hogy az ágyban töltjük minden percünk és persze sose beszélgetünk. Viszont még egy dologra kíváncsi voltam, így nem haboztam:
-És képes vagy előttem végleg levenni a maszkod, ha cserébe én is megmutatom ki is vagyok igazából?
-Őszintén?-Kérdezte elgondolkodva.- Nem tudom. Csak annyit ígérek, hogy megpróbálom. Tudod, ha valaki megtudta ki vagyok, az mindig megsebzett. Nem akarom, hogy fájjon-suttogta. A hangja merő kín volt. Meg akartam nyugtatni. Azt akartam, hogy bízzon bennem.
-Sose bántanálak-mondtam határozottan, majd megsimogattam az arcát. Halvány mosoly jelent meg a szája sarkában, amit azonnal viszonoztam. Aztán közelebb hajolt és lágyan megcsókolt. Az idillt ismét az átkozott mobil zavarta meg, így kénytelen voltam elválni a mézédes ajkaktól. Az éjjeliszekrényen heverő készülékért nyúltam.
-Szia Stephani-szóltam bele, mire Rachel elkezdte maga köré csavarni a takarót, miközben kicsit durcás és csalódott fejet vágott. Önkéntelenül elmosolyogtam magam, hisz olyan, volt megint, mint valami kislány.
-Szia! Háromra legyél készen. Interjút kell adnod. És készülj fel, hogy a tegnapi kis akciódért Rachel Knighttal szét fognak szedni-mondta.
-Nem érdekel-mondtam kissé flegmán, hisz Rachel szökni készült mellőlem. Már épp felállt volna mikor kapcsoltam és gyorsan a dereka után kaptam, hogy visszarántsam magam mellé. Szorosan simultam a hátához, miközben végigsimítottam a karján. Rachel kérdőn nézett rám de csak egy mosolyt kapott válaszul.
-Fiatalember velem ne flegmázz. Ez most a te sarad. Így is engem zaklatnak minden újságtól, hogy együtt vagytok-e. Igazán szólhattál volna, hogy összejöttél egy milliomos lányával. Eddig azt hittem, hogy csak szex. Erre tessék. Vele mutatkozol az apja partyján. Ebből aranyom most nem húzlak ki, hisz annyira se méltattál, hogy közöld velem a tényeket.
-Steph hagyj békén. A magánéletemhez senkinek semmi köze. Így ahhoz se, hogy kivel járok.
-És Kristen?-Kérdezte.
-Te is tudod, hogy Kris és köztem szexen kívül soha nem volt semmi.
-Én tudom. De a Summit vezetősége őrjöngeni fog. Hisz a pletykák miatt is nagy volt az érdeklődés a Twilight iránt, ami pedig komoly pluszbevétellel járt.
-Steph az újságírókat lerendezem. Együtt vagyok Rachelel, és ezt ma elmondom az összes firkásznak. Viszont tudtommal a Summit a kapcsolataimba nem szólhat bele, szóval szereld le őket, ha már ezért kapod a fizetésed.
-Seggfej-sziszegte Steph, mire elnevettem magam. Közben Rachel ficánkolni kezdett a karjaim közt, hogy kiszabaduljon, de nem hagytam neki és még szorosabban fontam át a derekát. Gyors puszit nyomtam a lapockájára, majd úgy döntöttem ideje lerakni a telefont és vele foglalkozni mielőtt megsértődik.
-Én is szeretlek. Na de most leteszlek. Szia-köszöntem el.
-Szia-mondta Steph és hallottam a hangján, hogy nem haragszik rám így nyugodt szívvel nyomtam ki a mobilom.
-Hová készül a kisasszony?-Kérdeztem Rachelt, aki még mindig szabadulni próbált de most, hogy a telefont az ágyra dobtam és mindkét karommal szorosan öleltem magamhoz, moccanni sem bírt.
-Le kéne zuhanyoznom és éhes is vagyok. Na meg ha jól hallottam neked is dolgod van-mondta.
-Még van időm-feleltem miközben a nyakából félresöpörtem a puha tincseit és az ajkaimmal kezdtem ízlelni a selymes bőrét.
-Hé engedj el-nevetett fel, de a szavaival ellentétesen cselekedett mikor a mellkasomnak dőlt.
-Biztos vagy benne?-Kérdeztem vigyorogva és az orrommal kezdtem cirógatni a nyakát.
-Ha csak nem akarod, hogy éhen haljak, akkor igen-vigyorgott vissza miközben végigsimított az arcomon. Az én gyomrom is kezdte követelni a magáét így csalódottan felsóhajtottam és engedtem neki. Tényleg szükségünk volt az energiára főleg, hogy elég jó módszert találtunk a kalóriák elégetésére. Az egyik kezem a térdei alá csúsztattam a másikkal pedig szorosan tartottam a felsőtestét, és felálltam vele együtt az ágyról, hogy a nappaliba vigyem. Olyan könnyű volt, akár egy tollpihe mégis megijedtem, hogy leejtem mikor a puha ajkait a nyakamhoz nyomta, majd a nyelvét végigfuttatta az államtól egészen a fülcimpámig, hogy utána játékosan megharaphassa a fülem.
-Hééé. Ha ezt így folytatod, visszafordulok és se a munka, se az éhhalál veszélye nem fog visszatartani attól, hogy végelgyengülésig szeresselek-vigyorogtam rá, mire ártatlanul pislogott rám. Óvatosan a telefon melletti székbe ültem vele az ölembe.-Mit szeretne enni a kisasszony?-Kérdeztem vigyorogva.
-Sült krumplit meg hamburgert. Hagyma nélkül-mondta, amin ismét jót kuncogtam.
-Hamburger és sült krumpli?-Pislogtam rá meglepődve, mire bőszen bólogatni kezdett.-Oké-mondtam nevetve, majd leadtam a rendelésünk.
-Rob..-somolygott rám Rachel.
-Igen?-Kérdeztem miután egy puszit nyomtam az arcára.
-Öhmm... Nem gondolod, hogy legalább egy alsónadrágot magadra kéne venned? Bár nem-csóválta meg a fejét.-Majd én ajtót nyitok, hisz rajtam legalább van valami-mondta nagy komolyan, mire végignéztem rajta.
-Na azt már nem. Egy szál takaróban te senkinek semmilyen ajtót nem fogsz kinyitni-szúrtam le majd óvatosan felálltam és talpra állítottam, hogy bemehessek a hálóba és magamra kapjak egy boxert meg egy pólót. Amint visszaértem Rachel elszontyolodva nézett rám a szempillái alól.-Mi a baj?-Kérdeztem miközben magamhoz öleltem szorosan.
-Túlöltöztél-motyogta, miközben a kezeit a pólóm alá csúsztatta és a tenyereit a lapockáimra fektette, majd a fejét a mellkasomnak döntötte.
-Csak ez a baj?-Kacagtam fel. Már valami eget rengető dologra számítottam az arca láttán, de ezzel a válaszával jól meglepett.
-Csak?-Kérdezett vissza durcásan.-Ez a póló nem kellett volna-mondta, mikor újra a szemembe nézett és finoman végighúzta a körmeit a gerincem mentén.
-Nem sokáig marad rajtam, ha így folytatod-suttogtam, majd újra az ajkaira tapadtam. Ha az ajtón nem kezd el kopogni a pincér, biztos voltam benne, hogy ott a nappali padlóján teperem le, de sajnos megzavarta a ténykedésünk. Nehezen elengedtem a karjaimban tartott nőt, aki egy pillantásával fel bírta korbácsolni a szenvedélyem, majd gyorsan átvettem a kaját. Mire visszaértem a nappaliba Rachel már nem volt ott, hanem az erkély korlátjának dőlve dohányzott. Ahogy végignéztem rajta megértettem az előbbi durcizását, hisz a testét alig fedő takaró helyett már az egyik pólóm volt rajta, amit pizsamaként használt az éjjel és majdnem a térdéig ért. Így is iszonyatosan szexinek találtam, de akkor is... Amint kiléptem azonnal rámkapta a tekintetét és csillogó szemekkel nézett végig először rajtam, majd a pillantása a kezemben tartott roskadásig telepakolt tálcán állapodott meg. A cigijét azonnal elnyomta és lehuppant a kint lévő székbe.
-Ide vele-nyúlt az egyik hamburgerért és amint a tányér az ölében landolt enni kezdett. Én is követtem a példáját, de a szemem nem tudtam levenni róla. Egyszerre végeztünk az evéssel, és mosolyogva nézett rám de én elnevettem magam.-Most mi van?-Nézett rám értetlenül, mire megcsóváltam a fejem és a székből felállva mellé guggoltam, hogy az ujjammal töröljem le a szája sarkában lévő mustárt, hogy a helyére egy apró puszit nyomjak.
-Kismalac-kuncogtam, mire Rachel bevágta a durcit, és jól nyakon vert.-Áuu! Ezt most miért kaptam?
-Nem vagyok kismalac- fonta össze a karjait a mellkasa előtt, de ezzel csak azt érte el, hogy a póló feljebb csúszott a combjain, amitől azonnal beindult a fantáziám. Ott a teraszon dobtam le a pólóm, mire kikerekedett szemekkel bámult rám, de nem mozdult. Megtettem helyette én, hisz azonnal a karjaim közé kaptam és a fürdőszobába felé vittem.
-Engedj el Rob-visított, miközben hol a vállam, hol a hátam püfölte, de én csak nevettem rajta. A zuhanykabinig meg se álltam, majd ott talpra állítottam és szorosan tartottam, hogy ne ficánkoljon. Az egyik kezemmel a zuhanyrózsa után nyúltam és megengedtem a vizet. Hidegre állítottam a hőmérsékletet, majd a feje fölé emeltem és ráirányítottam a jeges áradatot.
-Hűtsd le magad baby-vigyorogtam rá, miközben nyelte a vizet és hirtelen meg se bírt szólalni csak hápogott. A hideg víz alatt remegni kezdett, majd láttam, hogy a düh teljesen elönti. Ezért még kapni fogsz Pattinson, gondoltam magamban, de nem bírtam megállni nevetés nélkül.
-Teeee-bökött az ujjával a mellkasomra, miután kisöpörte a vizet az arcából. Aztán valami ördögi fény gyúlt a tekintetében és gonosz mosolyra húzta a száját. Ajaj mi lesz ebből. Kővé dermedve vártam mit fog lépni és nem is kellett sokáig. Az ujjait végighúzta a mellkasomon át a boxerem széléig, majd berántott maga mellé és azzal a mozdulattal az alsónadrágom alá nyúlt, hogy kezével finoman bilincsbe zárja az újra éledező férfiasságom. A lélegzetem is elakadt, amint mozgatni kezdte a kezét rajtam és kiejtettem a zuhanyrózsát a kezemből. Rachel végig a szemembe nézett és huncutul mosolygott. Mindenféle bosszúra számítottam, csak erre nem. A térdeim megremegtek, amint körmeivel végigszántott a hátamon. A szívem ismét őrült módjára kezdett verni és persze a vért a lenti testrészem felé pumpálta, amit Rach elégedett vigyorral vett tudomásul. Meg mertem kockáztatni, hogy ha nem dőlök a zuhanyfülke falának, ott helyben esek össze attól, amit a testemmel művel.
-Rach- nyögtem, mikor lehúzta rólam a vizes alsóm, hogy utána közelebb lépve az ajkait a nyakamra tapassza, miközben a kezét még mindig mozgatta a már kőkemény testemen. A nyelvével a kulcscsontomra siklott, majd a mellbimbóim vette kezelésbe és finoman megharapta az egyiket. Aztán még lejjebb ereszkedett és végigcsókolta hasam, hogy utána térdre ereszkedjen előttem, és a keze helyét a nyelve vegye át. Csak kapkodni bírtam a levegő után, mikor egy mozdulattal eltűntetett a bársonyos ajkai közt és azt hittem ott helyben végem van. Minden erőmre szükségem volt, hogy vissza tudjam tartani magam, miközben óvatosan lepillantottam a lábaim előtt heverő nőre, aki a szemeit azonnal az enyémekbe fúrta. Vágytól ködös tekintettel pislogtam rá, hogy magamban elraktározhassam az elém táruló látványt, mire a szája bilincséből elengedett és felállt, hogy az ajkait alig egy pillanatra az enyémekhez érintse. Meg kellett kapaszkodnom a zuhanyrózsa tartójában, ha talpon akartam maradni.
-Hűtsd le magad baby-súgta kacéran az ajkaim közé, majd kilépett mellőlem. A szavai lassan jutottak el a tudatomig. Boszorkány. Futott át az agyamon, amint észhez tértem és kiléptem én is a tus alól, hogy utána menjek és megadjam neki, ami jár a kis bosszújáért. Ha azt hitte, hogy csak így itt hagyhat mikor ennyire feltüzelt, akkor nagyot tévedett. Vágytól ködös aggyal indultam a keresésére. Nem kellett sokáig kutatnom, hisz amint kiléptem azonnal megpillantottam a folyosón.
-Ezt nem úszod meg ennyivel-mondtam rekedt hangon és nagyot nyeltem, amint végignéztem rajta. A testére teljesen rátapadt a pólóm és a hajából is csöpögött a víz. Nagy léptekkel indultam utána, mire a válla fölött rámpillantott és gonosz mosolyra húzta a száját, majd futni kezdett előlem. Az első kanyart persze rosszul vette be és a vizes tappancsaival elcsúszott a kövön. Hatalmasat koppant a földön, én pedig majdnem szívgörcsöt kaptam, mikor meghallottam egy reccsenést. Azonnal odasiettem mellé és láttam, hogy az arca fájdalmas grimaszba torzul. Teljesen kitisztult a fejem, ahogy mellé guggoltam.
-Jól vagy?-Kérdeztem ijedten, miközben a bokájához kapott és felszisszent.
-Azt hiszem kibicsaklott a bokám-susogta sírós hangon.
-A fenébe-morogtam, majd a karjaim közé kaptam és a kanapéra tettem óvatosan.-Mindjárt jövök-mondtam, majd felpattantam mellőle és a fürdőbe siettem három törölközőért. Az egyiket a derekam köré csavartam út közben, majd a hálóba csattogtam egy-egy száraz pólóért és alsónadrágért. Amint a nappaliba értem és rápillantottam Rachel bokájára, majdnem elájultam. Kétszeresére dagadt. Bassza meg, hogy lehettem ekkora hülye, túrtam a hajamba, majd a bárszekrénybe léptem némi jégért és a kisebbik törölközőbe csavartam. Odasiettem mellé és a jéggel telepakolt törölközőt óvatosan a bokájára tettem, mire összerázkódott.
-Nagyon hideg-nyafogott.
-Cssss-intettem le, majd alaposabban megnéztem a lábát.-Beviszlek a kórházba. Ezt meg kell nézetni-pislogtam rá aggódva.
-Nem akarok kórházba menni-nyafogott tovább.
-Nincs vita-dörrentem rá, mire megilletődve pislogott rám és abbahagyta a mocorgást. A jeges törölközőt újra a lábára raktam, majd leemeltem róla a vizes pólót és megtöröltem a testét, hogy utána ráadjam a száraz pólóm. A szemei könnyben úsztak, én pedig teljesen kétségbe esve figyeltem, ahogy maga elé mered, miközben törölközöm és felöltözöm.- Nem lesz semmi baj-ültem le mellé egy puszit nyomtam a homlokára és magamhoz húztam.-Annyira sajnálom- suttogtam.
-Nem a te hibád-szipogta.
-Jobban kellett volna vigyáznom rád-suttogtam a hajába, miközben még szorosabban öleltem magamhoz és a karját simogattam. Az arcára finom puszikat nyomtam, hátha megnyugszik kicsit és talán ezzel az én bűntudatom is enyhül.
-Nem akarok kórházba menni-motyogta pár perc után.
-Rach-kezdtem bele de a mutató ujját a számra rakta, és még mindig könnyes szemekkel nézett rám. Ezzel sikerült el is hallgattatnia, hisz ahogy az arcára néztem mérhetetlen lelkiismeret furdalás kerített hatalmába. Miattam vannak fájdalmai. Ha nem vagyok ekkora hülye, most nem lenne semmi baja.
-Van itt is orvos. Csak hozd ide a mobilom a hálóból, kérlek-mondta határozottan. Nem akartam vele vitatkozni, így azonnal felálltam és tettem, amit kért. Amint a kezébe nyomtam a mobilt azonnal tárcsázott is. Bűntudatban tocsogva ültem mellé ismét, hogy újra magamhoz öleljem, bár tudtam, hogy ezzel nem enyhítek a fájdalmán.
-Szia Luke. Feljönnél Rob szobájához a dokival?...Nyugi nincs semmi bajom, csak azt hiszem kibicsaklott a bokám..... Köszönöm-mondta, majd lerakta a telefont.
-Ki az a Luke?-Kíváncsiskodtam, mire elmosolyodott.
-Az egyik macim. Már találkoztál vele. De én a helyedben elbújnék, míg el nem mondom neki, hogy mi történt, mert most azt hiszi te bántottál, és ketté fog tépni, még mielőtt elmagyarázhatnám neki a helyzetet-mosolygott rám.
-Meg is érdemelném-hajtottam le a fejem bűnbánóan, de ebben a pillanatban kopogtak az ajtón. Azaz inkább dörömböltek. Egyből tudtam, hogy Rach macija akarja betörni a szoba ajtaját. Gyorsan pattantam fel a kanapéról és nyitottam ajtót, amin azonnal berobogott egy pasi egy orvosi táskával, őt pedig egy másik már ismerős izomkolosszus követte. De nem volt időm velük foglalkozni, hisz egyből elkapta a nyakam Rachel másik testőre, és a torkomnál fogva a falhoz nyomott. Dühtől izzó szemekkel nézett végig rajtam. Na ezt most nem úszom meg élve, állapítottam meg magamban....
-Egyszer már megmondtam, hogy ne menjen még egyszer Rachel a közelébe Mr. Pattinson, de úgy látom, hogy nem ért a szóból. Én pedig nem vagyok papagáj, hogy ismételgessem önmagam. Remélem, ezt majd megérti-köpte a szavakat felém, majd éreztem az öklét a gyomromba csapódni, amitől azonnal kétrét görnyedtem volna, ha nem tart a falhoz szegezve még mindig a nyakamnál fogva olyan erővel, hogy azt hittem megfulladok.
-Luke elég-kiabált Rachel ijedten, mire a pasi elengedett én pedig azonnal a hasamhoz kaptam és felnyögtem a fájdalomtól. Aztán újra rámkapta a tekintetét Luke és haragtól izzó szemekkel nézett rám, majd elkapta a pólóm nyakát, hogy annál fogva újra a falhoz préseljen.
-Ha még egyszer egy haja szála is meggörbül Rachelnek miattad, felnégyellek és puszta kézzel zsigerellek ki, hogy a kutyák elé dobhassam a kitépett szerveid, majd az üres tested a világ négy különböző pontján lévő kerítésre tűzöm, hogy a madarak lakmározzanak a húsodból és csontig rágják az élettelen testedről a bőrt! Világos Mr. Pattinson?-Sziszegte az arcomba.
-Luke állj! Nem az ő hibája. Vizesen rohangáltam és elcsúsztam a padlón. Nem tett semmit. Hagyd békén-darálta le Rachel, mire a medvéje rákapta a tekintetét és nagyokat pislogott rá.
-Ugye nem csak védeni akarod?-Kérdezte.
-Esküszöm, hogy nem csinált semmit. Engedd el, kérlek-suttogta Rach.