Töprengés

Sziasztok, újra itt vagyok szerencsére(?) és hoztam a következőt, szerintem érdekes lett. Köszönöm a segítséget Amynek és mindenkinek, cejejmemnek külön kérésre kaptok egy pici 18-ast, Récsölöm hajráXD(igen a név "ugyanaz") Köszönöm az első fejezethez a komikat, nagyon örültem de komolyan :) Többieknek is írjatok sokat!! :)
Jó olvasást, és köszönöm anyukám jólvan, ha esetleg valaki emlegetné jövőben… :)
Jah, és 18+ is van benne egy kicsi!
Pussz: Ancsa

**Robert**
- Szeretlek... -szeretlek szeretlek, szeretlek, saját hangom úgy halottam visszaverődni a falakról, mintha egy barlangban lennék, minden egyes ismétlése ennek szónak olyan hatással volt saját magamra, mintha lefutottam volna a maratont.
Remegtem, féltem, hogy tényleg halotta -e szavaimat? Teljesen pánikba estem, most titkon reméltem, hogy édesdeden alszik, és nem kezd el mocorogni, és ne adja isten, kérdőre vonni. Azt hiszem, akkor a következőt tettem volna:
1. Kirántom a takarót valahogy és beletúrok a hajamba, majd nem nézve rá kiszaladok a szobából, és úgy ahogy vagyok elfutok...
2. Vagy gyorsan megfordulok, és úgy teszek, mintha aludnék, és beletúrok a hajamba. Akkor lehet azt hinné hogy motyogok. Nem, ez nem jó! Gondolkozz, gondolkozz… nagyszerű, most meg a Micimackó ugrik be, ahogy kocogtatja a nagy sárga mancsát a fejéhez, és úgy várja, hogy megvilágosodjon.
3. De az is lehet, hogy így fog zajlani a következő beszélgetésünk: Ő felébred és megkérdezi:
-Rob mit mondtál?
Én erre, mint egy balfasz, visszakérdezek:
-Tessék? - így nyernék időt. Erre tuti felmenne benne a pumpa, és azt meg nem akarom, képes lenne kidobni a házából, egy szál… miben is? Nincs is ruhám, igen ez nem vezethet semmihez.
Oké ezt a verziót is kihúzzuk a listából, lépjünk tovább. Elmondom neki őszintén:
Hogy nem tudom, miért mondtam ezt. Pedig alig van pár órája, hogy megnyíltam neki. Nem tudom, hogy mit mondana, de most bízok abban, hogy nem figyelne rám, azért mert kifárasztottam, ezért gondolatban megveregettem a vállam, ügyes vagy Robert! Most nagyon vártam azt, hogy ne beszéljen, csak egy valamire vágytam, arra hogy: egyenletes szuszogását hallhassam. De annyi erőm még mindig nem volt, hogy ránézzek erre kis ártatlan, ám mégis vadmacskára.
Oké befejeztem, hangosan kifújtam a levegőt, majd ránéztem. És igen, alszik, ez az!! Nagyszerű ezt megúsztam, amíg magamban nem tisztázom az érzéseimet, addig inkább nem beszélek arról, ami bennem zajlik.
Sokszor voltak már gondjaim, hogy nem tudták értelmezni a szavaimat. Ó te jó ég, de még hogy mennyire. Itt van például a details cikk, bassza meg, rasszistának és melegnek hittek az emberek, mert nem tudták kibogozni az értelmét a mondataimnak. Heteken keresztül csak azt láttam a rohadt újságok címlapján, hogy Robert Pattinsonnak vaginaundora van. Az eszem megáll, de komolyan, eleinte vicces volt ezt olvasni, de később már engem is idegesített, így a legegyszerűbb dolgot csináltam, röhögtem, hol kínomban, hol pedig magam sem tudom, hogy miért.
Addig-addig gondolkoztam a világ, vagyis az én kicsinyke, megrázó, és eszméletlenül cifra életemen, hogy arra jutottam, kell egy cigi. Na igen, de hogy jutok ki az ágyból? Nem akartam itt hagyni az én kis csinibabámat, de muszáj lesz. A vádliját óvatosan, szinte nem érve hozzá megérintettem, majd levettem derekamról. Ahogy ezt a műveletet végrehajtottam, késztetést éreztem, hogy most végigcsókolom sokadjára ezeket a lábakat. Ahogy végignéztem testén megakadt a szemem a mellein. Atya világ, hogy lehet valakinek ilyen jó teste? Meg akartam érinteni, minden egyes porcikáját végigcsókolni, nyelvemet végigszántani mindenhol. Elég legyen ebből, ez így nem mehet tovább! Kellan fertőzést kaptam, de nem tehetek róla, hogy Rach ilyen hatással van rám. A nap bármely szakaszában képest lettem volna szeretkezni vele. Hmm… Szeretkezni, érdekes gondolatok támadnak meg napok óta. Pár nappal ezelőttig így fogalmaztam volna: A nap bármely szakaszában képes lettem volna megkefélni Rachelt. De most nem, kezdek kötődni hozzá, ez pedig baj, nekem legalább is az.
Erőt vettem magamon, egy apró puszit nyomtam hajára, és egy pillanatig néztem az arcát, de mintha megremegett volna attól, hogy figyelem. Lehet, tényleg nem alszik, csak tetteti, bármit kinézek mostmár ebből a nőből. Szóval az lesz a legjobb, hogy ha elhagyom a veszélyzónát. Nagy nehezen kimásztam az ágyból, és jöhet a következő akadály: Hol a francban van az alsógatyám? Ha nem lennék ennyire ideges, és nem kiáltana a tüdőm, hogy igen is cigire van szükségem, akkor ez a helyzet még vicces is lehetne. *Meztelenül fel alá rohangászok "kicsi" Robbal (XD) és keresem az utolsó ép ruhámat, amit magamra kaphatnék*. Jártattam a szemem a szobában… és nini, "lőn világosság": Megvan ez az, Jól van Rob, megy ez, kapd fel és futás ki! A lehajított nadrágomból kikaptam a gyújtót és a cigit, már az ajtót is sikeresen kinyitottam, majd kiléptem a jobb lábammal, közben kezem a kilincsen volt, és akkor: hoztam a szokásos formámat, ráhúztam a bal lábamra az ajtót. Akaratomon kívül kiszaladt a számon: - Faszomba! - ezt nem hiszem el, hadi sérüléseket szerezek mostanában, és mindegyik sebem egy névhez kapcsolódik: Rachel. Gyorsan hátrapillantottam, és megnyugodtam, hogy abban a testhelyzetben van, mint ahogy hagytam. Nagyon sóhajtottam és elindultam az ismeretlen házban. Pár perc téblábolás után megtaláltam a konyhát, hosszas kutatómunka után találtam egy hamutálat az egyik fiókban, az ablakot kinyitottam és rágyújtottam.
Nem hittem volna, hogy ebben a házban leszek majd egyszer, ez a lány hihetetlen dolgokra késztet engem. Teljesen kifordultam magamból, vagy lehet ez az énem mindig itt volt, hogy őrült dolgokat csinálok? Rachel megbántott, nem egyszer nem kétszer, mégis úgy érzem most ebben a pillanatban bármit megtudnék bocsátani neki. De ahogy Kristennel viselkedett, az nagyon bántott engem, valahogy ráveszem, hogy beszéljék meg ezt a dolgot. Megint elkalandoztam és észre se vettem, hogy a füstszűrőt szívom, gyorsan elnyomtam, ami maradt belőle, a hamutálat kiürítettem, az ablakot becsuktam és megint csak reménykedni tudtam, hogy reggel Lisa néni nem baltával kerget majd végig a házban, amiért esetleg felborítottam a rendet. Mert amit itt a félhomályban kivettem az, az igen rémisztő rend. Ami nem mondható el rólam. De van egy mondás: a zsenik átlátják a káoszt.
A szobába, minden csetlés és botlás nélkül jutottam el, és egy mosolyt is megengedtem magamnak, ahogy ránéztem az alvó és rejtélyes hölgyeményre. Visszamásztam az ágyra, és szorosan hozzábújtam. Rachel ez csak egy hmmm-mel fogadta. Fasza, most megint kezdhetek azon gondolkozni, hogy most a jelenlétemnek örül, vagy ébren van!? Végülis édes mindegy, végeredményben pozitív dolognak fogtam fel, hogy hangot ad annak, hogy a közelében lehetek.
Reggel egy apró kéz cirógatására ébredtem, ami hol az arccsontomat, hol pedig az orromat érintették. Tudtam, ki tüntet ilyen csodás ébresztésben, de nem adom meg neki azt az örömöt, hogy kipattanok az ágyból. Nem-nem, én igenis egy érző ember vagyok, akinek kijár egy pici kényeztetés. Ezért tovább tűrtem gyengéd játékát.
- Rob, kelj fel 10 óra van. - Szólalt meg Rachel és hogy nyomatékosítsa szavait, óvatosan végig húzta ujját számon. És fülemhez hajolva suttogni kezdett, ezek szerint tudja, hogy ébren vagyok. - Rob, kelj fel! Hoztam neked kávét meg ruhát, menned kell. - Hogy mi?? Már megint ki akar dobni? Ha rajta múlna, még a híd alól is elköltöztetne, ezt nem hiszem el, megint le akar passzolni, mint egy csomagot. Színpadiasan elkezdtem nyújtózkodni és a nagyokat pislogni. Ha kívülről szemlélné valaki a dolgokat, azt mondaná, hogy olyan vagyok, mint egy ma született bárány, szemeimet ártatlanul ráemeltem, és azt hittem szívrohamot kapok. Rachel mosolyogott. Most vagy jó kedve van és azért, vagy mert nem aludt a piszokja, és halotta azt a bizonyos szót. Adj erőt Istenem, vagy csapjon belém a villám, csak ne hozza fel a témát, könyörgök!
- Jó reggelt! - mondtam neki rekedtes hangon, és végsimítottam gyönyörű baba arcán.
- Neked is jó reggelt, tessék itt van a kávéd, és mint már mondtam, hoztam neked ruhát. Apu ruhái, de szerintem nem fogja észrevenni, próbáltam olyanokat válogatni, amiket te is hordani szoktál. Tudom, hogy mérges leszel, sőt biztos vagyok benne, de csörgött a telefonod és felvettem. Ne haragudj, nem akartam, csak annyira idegesített, hogy nem unja meg a hívogató ezért... - Itt tartott egy kis szünetet majd folytatta. - Stephanie Ritz volt az, azt hiszem ezzel a névvel mutatkozott be. Azt üzente, hogy szedd össze magad akárhol is vagy, mert megbeszélésetek lesz, öltözz fel normálisan, és ne késs. És még azt is hozzátette, hogy ne próbálj meg kifogásokat találni. Elég fenyegető volt a hangja. Körülbelül egy órája beszélhettünk és délben kezdődik a megbeszélés. Engem is kérdezett hogy ki vagyok. - Minden álmosság kiment a szememből és gyorsan ültem fel.
- És mit mondtál? Hol vagyok? Hogy mutatkoztál be neki? Mennyire volt ideges a hangja? - Ezt mindent egy szuszra mondtam ki, és kifújtam a maradék levegőmet. Közben elvettem tőle a nekem készült kávét és gyengéd puszit leheltem csuklójára, amit egy széles mosollyal és egy pici pirulással jutalmazott. Elpirult?
-Mondtam neki, hogy átadom az üzenetet mindenféleképpen, a rendes nevemmel mutatkoztam be, és ha arra vagy kíváncsi, hogy milyen státuszt adtunk a "kapcsolatunknak", akkor megnyugodhatsz, mert csak annyit mondtam, hogy ismerősök vagyunk. - A mondat végén egy kicsit mintha ideges lett volna. A "kapcsolat" szónál nekem is görcsbe rándult a gyomrom.
-Köszönöm, Steph a managerem, úgymond a jobb kezem, mindenről be kéne elvileg számolnom neki, sokszor segített rajtam, hol a hülyeségeimet próbálta menteni, gondolok itt az értelmetlen nyilatkozataimra, vagy ő intézi a tévés szerepeimet, vele nézek át minden szerződést, az anyagiak is az ő munkája, másrészt a barátom. Igaz egy kicsit nyers néha, de mindig lehet rá számítani. - Végig a szemébe néztem, mikor ezeket elmondtam és kíváncsian vártam a reakcióját, úgy láttam mintha megnyugodott volna. Ennek szívből örültem. Ha ő nyugodt, akkor az nekem is csak jó lehet. Már megint kezdem, mi a fasz van velem? Tiszta érzelmes lettem.
-Mi a baj? - kérdezte, és szakította félbe gondolatmenetemet.
-Semmi, csak tényleg lesz ma egy megbeszélés és nekem teljesen kiment a fejemből. Most az lesz a legjobb, ha hazamegyek, gyorsan lezuhanyozom és megyek is. - Tápászkodtam volna fel az ágyból, de nem hagyta. Csodás ajkait a számra tapasztotta, és rögtön megérzetem nyelvét, ahogy próbál utat törni magának, legnagyobb örömmel engedtem neki. Nyakamba fonta karjait, közben a kávét, amit már régen megihattam volna, letettem valahova, azt hiszem az éjjeliszekrényre. Gyorsan körbezártam vékony derekát, és szorosan magamhoz húztam. Közben elszakadt a számtól és kis puszikkal tüntette ki az arcom és simogatta derekam. Tudtam, hogy most nem akar ennél többet, és most én se akartam, ez így volt jó. Nekem mennem kell, mert fejemet veszik. De mintha született Edward lenne, tudta mire gondolok.
-Hess, igyekezz, nehogy elkéss, nem szívesen vesznék össze Stephanival, addig amíg lezuhanyozol, csinálok valami kaját. Hogy a picsába lehet egy tárgyalást 12 órakor kezdeni? Vagy ez ebéd lesz, és úgy tárgyaltok?
-Nem, ez csak duma, duma hátán, egy kiló papír, bőszen bólogatás, és kuss. Nekünk ilyenkor általában az a dolgunk, hogy aláírjuk a papírokat és figyelünk. Mint már mondtam, megvan kötve a kezem nekem is, meg a többieknek is. Az egész csak időpocsékolás, nem szólhatunk bele a dolgokba, amit a forgalmazók kitalálnak, annak úgy kell lennie. Ilyen ez a filmes szakma. - Mondtam egy kicsit ingerültem, de hozzábújtam és belecsókoltam a nyakába, ami némileg megnyugtatott.
-Ez nagyon szar érzés lehet, de ha belegondolsz mégis milyen sokan szaladnak utánatok, azt hinné az ember hogy ti bármit megtehettek. - Olyan aranyosan mondta, hogy nem bírtam ki mosolygás nélkül.
-Rachel ez van, de nem bánkódom, igaz legjobban az tud idegelni amikor "tizennégy éves kislányok vizesre sírják a párnát értem, de mit csináljak? Csak kinövik egyszer, nem igaz?" De ne is beszéljünk erről, gyere velem zuhanyozni. - Villantottam meg szemeimet, és meggyőzés képpen végig simítottam combján.
-Pattinson, nem mondom el még egyszer, menj, siess, emeld fel azt a szép kis formás segged és húzzál be a fürdőbe. - Ezt nem akartam, néha olyan lendülettel tud beszélni, hogy mentem összepisilném magam, akaratos, de ez tetszik, de még hogy mennyire. Kezeimet végighúztam nyakától egészen a válláig, és megnyaltam kiszáradt számat. Ezt egy halk nyögéssel jutalmazta, feljebb vackolt és ráült csípőmre és körkörös mozgásba kezdett, közben lehulló haja érintette mellkasomat, ami azt eredményezte, hogy mohón kaptam számmal utána és próbáltam kiszabadítani a ruhájából. Várjunk csak, fel van öltözve? Mit vétettem a világ ellen? Sebaj, gyorsan lekerül ez a kollekció is, leszarom mennyibe került, csak végre érezhessem meztelen bőrét.
-Ahh Rob, kérlek menj… zu… zu… hanyozni… -Ha nem ismerném ennyire, azt mondanám hogy beszédhibás a lelkem, de így, hogy tudom kivertem nála a biztosítékot mellei kényeztetésével még ruhán keresztül is, dagadt a mellem a büszkeségtől, és másom is (XD)
-Aham, már megyek is. - Közben átfordultunk és pólóját kezdtem felhúzni, csókoltam hasát, közben melltartóját próbáltam lecibálni, de a szokásos menetrend maradt póló, melltartó egyben landol valahol a szoba közepén. Közben egyik lábát felhúzta derekamig. És kezeit hol a hátamon, hol pedig a tarkómat éreztem. Már nyúltam volna a nadrágjához, hogy lehúzzam, és utána őrjítő kényeztetésbe kezdjek, amikor ismételtem megszólalt:
-Miért vagy ilyen? - Nagyon kellett figyelnem mondanivalójára, ami igazán nehéz feladatnak bizonyult, ugyanis kezei addig-addig ügyeskedtek mígnem elérték a fenekemet és belemarkolt. Zihálásunk ismételten visszhangzott a szobában.
-Miért... Milyen vagyok? - Próbáltam értelmesen beszélni, vagyis inkább érthetően, de amikor kezei becsúsztak a szűk alsómba és megérzetem férfiasságom köré kulcsolni feladtam, hogy ezek után bármit is válaszolok neki. De ő nem hagyta annyiban, kell nekem mindig kérdésre kérdéssel kontrázni, erről sürgősen le kell szokjak.
-Azt, hogy nem tudok neked ellenállni, olyan dolgokat hozol ki belőlem, amit nem értek. És most bármennyire is tetszik ez a helyzet, és hidd el, szeretném folytatni de nem most. Munkád van, menned kell, nekem is dolgom van, el kell valamit intéznem. Szóval, ha most megbocsátasz... - Erre nyomást gyakorolt mellkasomra és kikelt az ágyból. Én meg csak néztem, mint egy idióta. Folytatni akartam most, mi az hogy… Nem hagyhat csak így magamra!? De értékelem, hogy észben tartja, hogy mind a ketten elfoglalt emberek vagyunk, igaz nála sosem lehet tudni.
Mire nagy nehezen összeszedtem magam, és nagyjából lenyugtattam légzésemet, a fürdőbe indultam. Rachel által kikészített ruhákat magamhoz kaptam és megcéloztam a fürdőt. Legalább ezt térkép nélkül megtaláltam, a szobájában két ajtó volt még, még jó hogy nem a gardróbba mentem zuhanyozni. Amilyen idegállapotban vagyok, még a vállfát is zuhanyrózsának hittem volna.
A hidegvíz kellőképp megtette a hatást, utána gyorsan megmostam a fogam és örömmel fogadtam, hogy Rach gondolt rám, már megint kikészített fogkefe… hmm … ez tetszik. Felöltöztem és a konyhába indultam. Rachel egyedül volt a konyhában és épp melegített valamit. Mögé lopóztam és körbe fontam karjaimmal, államat a fejére támasztottam, éreztem, hogy megremeg érintésemtől. Közben kezembe nyomta a kávét, ezek szerint nekem készítette megint. Nem zavart, hogy nem friss, csak kávé legyen. Nehezen szakítottam el egyik kezem derekáról, de a másikkal szorosan tartottam, nem akartam elválni tőle, nem akartam messze lenni. Rájöttem, szükségem van rá, nem tudom milyen értelemben, csak azt tudom, hogy jól érzem magam a társaságában. Amit motyogtam neki hajnalban, arra nem tudtam magam se a választ, de reméltem idővel minden kiderül, legfőképpen számomra.
-Azt mondtad, hogy ma dolgod lesz, szabad tudnom, hogy mikor találkozunk? Vacsora megint? - Éreztem, hogy elmosolyodik, közben megfordul, lehajoltam és gyengéden megcsókoltam. Egyik karját nyakamba fűzte. Szerettem, amikor ilyen közel van hozzám, nagyon is, és tudom, hogy ő is.
-Rob szeretnék kérni valamit! - Bambi szemek, na ne, valami nem stimmel.
-És pedig? - lehajtotta a fejét, nagyon nem tetszik ez nekem.
-Eltudnád nekem intézni, hogy találkozzak Kristennel? Sokat gondolkoztam azon, amiket mondtál reggel, és rájöttem, hogy oltári baromságot csináltam.

* Eredetileg nem ezt szerettem volna írni (XD) A terv az volt hogy úgy írom: egy szál f*szban
A félkövérrel kiemelt részek sokak számára ismerős lehet, és sokan tudjátok nekem ezek a kedvenceim "Robtól".