Szenvedélyek

Sziasztok!
A fejezethez sok hozzáfűznivalóm nincs. A 18+ újra érvényben van, a komikat továbbra is várjuk. Öröm és bódottá Ancsa visszatért közénk így a követekező fejezetet ő írja! Viszont én örülnék neki ha többen szólnátok bele a történet alakulásába. Imádjuk csinálni szó se róla, de ez a blog az olvasók miatt van. Szóval akinek van kedve kipróbálni magát az bátran jelezze valamelyikünknek! Nem eszünk embert és szívesen segítünk nektek az alkotásban ha egyedül nem menne. Hát ennyi... Jó szórakozást.
puszi mindenkinek:
Kesha
****


*Rachel*
-Tudod, volt egy lány, akit mindennél jobban szerettem. Aztán kiderült, hogy csak a hírnévért és pénzért van velem. De erről nem akarok beszélni - mondta még mindig csukott szemmel. Kicsit megdöbbentem a hangjából kihallatszódó fájdalmon, de nem akartam firtatni a dolgot.
-Megértelek. Én is tudom milyen az, ha valaki csak azért van veled, mert bárhová be tudod juttatni és, mert van pénzed – bólintottam, majd egy puszit nyomtam az arcára és a mellkasára hajtottam a fejem. Az oldalára apró köröket rajzolgattam, miközben ő a vállam simogatta. Csendben gondolkoztam rajta és azon, hogy mennyi minden megváltozott kettőnk közt az első találkozásunk óta. Lehet, hogy igaza volt és tényleg jót tett nekünk, hogy beszélgettünk. A csendet Rob mobilja szakította félbe. Csendben szitkozódva állt fel az ágyból, majd kiment telefonálni.
-Mennem kell - suttogta az ajtófélfának dőlve, mikor visszajött. Magamra erőltettem egy mosolyt és aprót bólintottam, majd végignéztem, ahogy felöltözik. Csak csendben bámultuk egymást, mikor végzett. Nem akartam feltartani, így magam köré csavartam a takarót és melléléptem. Az ujjaink szorosan összekulcsolta, majd az ajtóhoz sétáltunk. Fél percig mélyen a szemembe nézett, majd elmosolyogta magát. Két keze közé fogta az arcom és lágyan megcsókolt.
-Este látlak – suttogta, majd elment. Percekig bámultam a csukott ajtót, majd végül kimentem a teraszra cigizni. Rá kellett jönnöm, hogy teljesen félreismertem. Jobban hasonlít rám, mint azt gondoltam volna. De most mintha megmutatta volna ki is az igazi Robert. Nem egy bunkó, gőgös, beképzelt, szexmániás barom, hanem egy érzékeny srác. Sajnos ezek ellenére se tudok megbízni benne. Nem mutathatom meg, milyen is vagyok valójában. Jobb ez így. Úgyis elmegy pár nap vagy hét múlva, és valószínű többet nem látom. Ez a kapcsolat csak a szexről szól köztünk, nincs értelme belekeverni mást is. Túl sok érzelem kavargott bennem. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, majd úgy döntöttem ideje hazamenni a saját kis birodalmamba. Talán vissza se jövök ide, míg itt van. Szép volt, jó volt, de egyre jobban bontja a falat a szívem körül, és nem akarok megnyílni neki. Annak sosincs jó vége, ha a két medvémen, és Caran kívül más is megtudja, ki is vagyok igazából. Az mindig fájdalommal és sebekkel jár. Míg ezen gondolkoztam, már a kocsimra vártam. Amint John átadta a kulcsaim indítottam is a motort és meg se álltam hazáig. A házba érve végre megszabadultam a lábgyilkos magassarkúmtól, és mezítláb mentem a szobámig. Felvettem egy kényelmes mackónadrágot és egy kinyúlt pólót, majd a konyhába siettem.
-Jó napot kisasszony - mosolygott rám Lisa, a házvezetőnőnk.
-Jó reggelt - mosolyogtam vissza. Majd a hűtőhöz léptem és kivettem néhány alapanyagot, hogy tudjak csinálni magamnak egy szendvicset. Amint félbevágtam a kiflim Lisa azonnal mellettem termett.
-Hagyja majd én - mosolygott rám továbbra is, de nemet intettem a fejemmel.
-Meg tudom egyedül is csinálni - mondtam. - Ha bárki keres, a padláson vagyok. De csak, ha nagyon fontos, akkor szóljon - adtam ki az utasítást. A szendvicsem majszolva mentem fel a kedvenc helyiségembe. Csendben néztem végig a padlásszobában. Minden tele volt ecsettel, vásznakkal, képekkel, rajzokkal. Az egyik üres vászonhoz léptem és nekiálltam alkotni. Fogalmam sem volt, mit akarok kihoznia dologból, de a kezem mintha automatikusan működött volna, és egy emberi alak kezdett el körvonalazódni a vásznon. Arca még nem volt ugyan, de azt már most kivehető volt, hogy férfi lesz az illetőből. A vászon egyik oldalának a hátterét feketére festettem, és kanyarítottam egy holdat is a sarkára, a másik viszont világoskék lett és alulra egy felkelő napot raktam. Nagyon belemerültem a festésbe, aztán hirtelen kinyílt az ajtó. Hangosan kezdtem káromkodni, mert iszonyatosan megijedtem, és még a vizespohár is kiesett a kezemből. Mikor megfordultam ki is a hívatlan vendégem, Lisa ijedt szemeivel találtam szembe magam.
-Sajnálom kisasszony. Nem akartam önre ijeszteni, de van itt egy úr, és nem hajlandó távozni. Mondtam neki, hogy nem akar látni senkit, de azt mondta, hogy nem megy el, amíg le nem megy hozzá - magyarázta.
-Oké, máris megyek - dünnyögtem, miközben a padlóra folyt vizet kezdtem feltörölni. Mire megkérdezhettem volna ki is az illető, Lisa már eltűnt. Festékes ruhában indultam el kideríteni, vajon ki is jöhetett hozzám. Mikor a nappaliba trappoltam, hogy elküldjem az illetőt a bús francba, földbegyökerezett a lábam.
-Szia - szólalt meg Rob mosolyogva. - Ezt a ruhát melyik tervező alkotta? - Mosolygott rám, mire végignéztem magamon. Tele voltam festékpöttyökkel.
-Én - vágtam rá büszkén. - Hogy kerülsz te ide? - Kérdeztem.
-Mondtam, hogy este látlak. Nem voltál a szobádban, a portás mondta, hogy elmentél. Vártam rád. De nem jöttél vissza. Én meg nem a türelmemről vagyok híres, így kiderítettem hol is lehetsz, és most itt vagyok. Szép kis vityilló - vigyorgott rám.
-Köszi. De most nem érek rá - mondtam. - Majd talán holnap - azzal hátat fordítva visszaindultam a padlásra. Nem volt kedvem senkihez, csak az ecseteimhez és a festéshez. Amint az első lépcsőfokra léptem Rob elkapta a csuklóm.
-Nem azért jöttem ide egy fárasztó interjú után, hogy itt hagyj – mondta, majd magához rántott és megcsókolt. A karjaim ösztönösen fontam a nyaka köré. Az ajkai annyira puhák és édesek voltak, hogy nem tudtam nekik ellenállni. Lassan váltunk el egymástól és a csillogó szemeit az enyémekbe mélyesztette, miközben még mindig szorosan ölelt magához.
-Mit akarsz Rob? - Suttogtam.
-Gondoltam elmehetnénk vacsizni megint - válaszolta vigyorogva.
-Nincs kedvem elmenni sehová - mondtam határozottan. – De, ha éhes vagy itt is ehetünk.
-Szóval meghívsz magadhoz vacsorára? - Kérdezte egy fogkrémreklámba illő mosollyal.
-Fogjuk rá. Na gyere - fogtam meg a kezét és a konyhába húztam. Lisa nem volt sehol és a hűtőben se volt főtt kaja, így úgy döntöttem összedobok én valamit.
-Spagetti jó lesz? - Kérdeztem lábujjhegyre állva a konyhaszekrény tartalmát tanulmányozva.
-Aham - somolygott. Kivettem egy adag tésztát és felraktam főni. Döbbentem ült a konyhapultnál, és nézte a ténykedésem, mikor nekiálltam megpirítani a húst.
-Most mit bámulsz? - Kérdeztem flegmán.
-Nem tudtam, hogy a gazdag lányok tudnak főzni - csóválta a fejét nevetve. - Azt hittem, ezt megcsinálják helyetted és még a konyha közelébe se voltál soha.
-Anyu tanított egy-két trükköt anno. De nem vagyok egy nagy szakács - vontam meg a vállam. Lisa trappolt be a konyhába.
-Kisasszony, miért nem szólt, hogy éhesek? - Kérdezte szinte kiabálva tőlem, majd kivette a fakanalat a kezemből és szúrós pillantásokkal méregetett.
-Egy spagettit össze tudok dobni egyedül is - mondtam. - Amúgy miért van még fent? Késő van - mondtam és visszaszereztem a fakanalat.
-Ms. Knight, az apja azért fizet, hogy én csináljam meg a vacsoráját maga helyett és, hogy gondoskodjak önről. Szóval ezt bízza rám.
-Igen az apám csak erre képes - dobtam a pultra dühömben a konyharuhát, majd kimentem a konyhából a teraszra, ahol rágyújtottam. Iszonyatosan dühös voltam apura. A személyzetünk minden tagja körülöttem sündörgött, és még csak ennyit se csinálhattam meg egyedül soha. Azt hitte, ha nem nekem kell főzni, hanem elém rakják az ételt, és mindent megcsinálnak helyettem, azzal gondoskodik rólam.
-Rachel - suttogta Rob a hátam mögött, majd a meleg kezével végigsimított a vállamon. Egész testemben megremegtem. Nem tudtam, hogy azért, mert még mindig ideges vagyok, vagy azért, mert ő ért hozzám. Lassan fordultam vele szembe, majd magamat is meglepve hozzábújtam. Hirtelen megmerevedett az ölelésemben, aztán ő is átölelte a derekam. Percekig álltunk így némán egymás karjai közt, míg végül elengedtem. Nem láthat gyengének. Nem kötődhetek hozzá.
-Menjünk. Már biztos végzett Lisa - mondtam magamra véve a hideg, kemény maszkom és elindultam befelé, de Rob ismét megragadta a csuklóm.
-Rachel, ne tedd ezt - nézett rám elkínzott arccal. Nem értettem mire céloz.
-Mit ne tegyek? - Ráncoltam össze a homlokom, mire lehunyta a szemét nagyot sóhajtva és megrázta a fejét.
-Semmi. Menjünk – suttogta, majd bement a konyhába. Igazam volt, hisz Lisa már két tányérral egyensúlyozott az ebédlő felé. Leültem és Rob is követte a példám. Elgondolkozva tanulmányozta az arcom, miközben Lisa lepakolta elénk az ételt.
-Köszönöm - mosolyogtam rá.
-Igazán nincs mit - simogatta meg az arcom. - Hozhatok még valamit?
-Én nem kérek, köszönöm. Rob te szeretnél valamit? -Néztem rá, de nagyon úgy nézett ki, hogy a gondolatai messze járnak. - Rob– szólongattam, majd meglengettem a kezem az arca előtt. Erre magához tért.
-Mit kérdeztél? - Nézett rám még mindig elvarázsolva, amin elnevettem magam.
-Azt hogy kérsz-e valamit? - Kacagtam. Halványan elmosolyodott, majd a fejével nemet intett. - Akkor jó étvágyat - mondtam és nekiláttam az evésnek. Gyorsan elpusztítottuk a vacsoránk, majd ismét kimentem a teraszra egy cigire. Rob is követett, de míg én az egyik napágyba feküdtem, ő a korlátnak dőlt és úgy bámult. Rengeteg kérdés merült fel bennem.
-Miért jöttél ide Rob? - Kérdeztem a szemébe nézve.
-Őszintén? - Húzta kínos mosolyra az ajkait. - Én se tudom. Talán azért, hogy megfejtselek. Olyan vagy, mint valami rejtvény. Csak amint rájönnék a dolgokra, felborítod az egészet. Miért Rach? Miért nem mutatod meg, milyen vagy igazából? - Kérdezte és láttam a szemében, hogy őszintén kíváncsi.
-Mi értelme lenne megnyílni neked vagy bárki másnak? Mit érnék el vele? Hogy sebezhetővé válok? Nem Rob – csóváltam meg a fejem és mélyet slukkoltam a cigimből.- Nem fogja senki megtudni, hisz még apám se tudja - nevettem fel keserűen. - Csak Cara, Luke és George. Ennyi. Ők hárman tudják, ki vagyok, és nem szeretnék ezen változtatni. Ha most meg is fejtenéd, milyen is vagyok, lehet nem tetszene. De semmi értelme nem is volna. Úgyis elmész. Legyen annyi elég, amit adni tudok.
-És mi van, ha nekem ez nem elég Rachel? Mi van, ha tudni akarom ki vagy? - Kérdezte kicsit ingerülten.
-Akkor menj el - mondtam jéghideg hangon. Bár a szívem összefacsarodott a gondolatra, de tudtam, jobb, ha most megy és hagy el, mintha akkor tenné, amikor már a falam mögé engedtem. Rob döbbenten meredt rám. Villogó szemekkel közelített felém, majd az asztalon lévő hamutálban elnyomta a cigijét. A két kezével megtámaszkodott a napozóágy karfáin, ezzel elállva előttem minden menekülési utat. Egész testében remegett és villámokat szórtak a szemei. Ismét megrémültem tőle, bár tudtam, hogy nem fog bántani. Kétségbeesetten bámult a szemembe és kutatott valami után. Nem értettem, mit akar de álltam a pillantását. Többször is szólásra nyitotta a száját, de mindig meggondolta magát. Lassan emeltem a számhoz a cigit, és mélyet slukkoltam belőle, majd a füstöt lassan fújtam ki. Ő pedig csak nézett. Az arca alig pár centire volt az enyémtől. Elnyomtam én is a csikkem, majd felemeltem a kezem és lassan végigsimítottam az arcán. Az érintésemtől megremegett és becsukta a szemét egy fél pillanatra, majd újra visszafúrta a tekintetét az enyémbe. Milliméterről milliméterre hajoltam hozzá egyre közelebb, miközben a kezem még mindig az arcán pihent, mígnem a lehelete súrolta a bőröm. Lassan kidugtam a nyelvem és körberajzoltam a szája vonalát, mire halkan felnyögött. Elmosolyogtam magam és óvatosan érintettem az ajkaim az övéhez, épphogy hozzáérve. Nem távolodtam tőle egy centit se, mikor megszólaltam:
-Mész vagy maradsz? - Suttogtam a vágytól elfúló hangon, mire a keze a tarkómra csúszott és szenvedélyesen birtokba vette a szám. Engedtem a vágyaimnak és az övéinek is. A karjaim a nyaka köré fontam és már csak azt éreztem, hogy felkap.
-Merre van a szobád? - Kérdezte két csók között rekedt hangon, miközben lassan lépdelt fel velem a lépcsőn.
-Jobbra a második ajtó - suttogtam a szájába, majd a nyelvemmel kezdtem ismét kutatni az övét. Fogalmam se volt, hogy nyitotta ki az ajtót, miközben engem tartott, csak arra lettem figyelmes, hogy az halkan becsapódik mögöttünk. Lassan tett le az ágyra, majd fölém hajolt és tovább csókolt. Az ingjét kezdtem gombolni, de nem volt türelmem a makacs kis gombokhoz, így megragadtam az anyagot, és egyetlen határozott mozdulattal letéptem róla. Hallottam, ahogy a kis műanyagdarabok szanaszét gurulnak a szobám padlóján, de nem tudtam ezzel foglalkozni.
-Szerettem azt az inget - súgta a számba vigyorogva, majd levette magáról a tönkrement felsőjét.
-De engem most jobban szeretnél – válaszoltam, és újra a szájára tapadtam, miközben kezemmel hol a tökéletes mellkasát, hol a hátát, hol pedig az izmos karjait simogattam és karmoltam.
-Van benne valami - búgta szenvedélyesen, miközben már az állam vonalát csókolta, hogy lejjebb haladva a nyakamon futtassa végig a nyelvét. Hirtelen sikítottam fel, mikor a pólóm hangos reccsenéssel megadta magát Rob egyetlen mozdulatának, de egy újabb csókkal sikeresen elhallgattatott. Ahogy megéreztem meztelen mellkasát a bőrömhöz tapadni, hirtelen úgy éreztem, felperzsel minden egyes érintése. Újra lejjebb kalandozott a testemen, a vállamon, és a kulcscsontomon át haladt a melleim felé. A melltartóm is leszaggatta rólam. A pólóm abszolút nem bántam, de felnyögtem, hogy a kedvenc csipkés csodám se kímélte meg.
-Kvittek vagyunk - súgta a melleim közt, majd a száját az egyikre tapasztotta, míg a másikat a kezével kényeztette. Nem mondhatnám, hogy néha nem szisszentem fel egy-egy erősebb szorításánál vagy harapásánál, de mégis pokolian élveztem, hogy ennyire vad és szenvedélyes. A körmeimmel a hátát szántottam végig, majd a hajába markoltam. Lassan csúszott lejjebb és a hasam csókolgatta, bár a kezei még mindig a domborulataim markolták. Amint a nadrágom széléhez ért hirtelen felemelte a fejét és vigyorogva a szemembe nézett. Az egész csak egy fél percig tartott de tudtam, hogy a mai éjszakám pokolian hosszú és mocskosul jó lesz. Egy-egy ujját beakasztotta a nadrágom két szélébe, mire megemeltem a csípőm, ezzel is segítve, hogy minél hamarabb megszabadítson a felesleges ruhadarabtól. Nem kellett sokáig várni rá, hisz azonnal lehúzta rólam. Az egyik bokám hirtelen fogta meg, majd az ajkához emelte és szépen lassan végigcsókolta az egész lábam. Mikor már a belső combomon futtatta végig a nyelvét, a kezeivel előrébb járt és a bugyim félrehúzva fúrta belém az ujjait. Ismét elakadt a lélegzetem, és a takarót kezdtem markolni. Ruhák terén újabb veszteséget könyveltem el magamnak, mikor hallottam az utolsó ruhadarabom reccsenését is, de már abszolút nem érdekelt, főleg akkor nem, mikor megéreztem a nyelvét végigsimítani ott, ahol még az előbb az ujjai kalandoztak. A kezei ismét a hasamon át a melleim felé kúsztak, hogy a célhoz érve ujjai közt morzsolgathassa a már így is kőkemény mellbimbóim. Hangosan ziháltam, és az ajkamba haraptam, ahogy az első gyönyörhullám végigsöpört a testemen. A hátam ívbe feszült és hangos nyögés szakadt fel a torkomból. Rob ugyan lassított a mozdulatain, de még mindig nem hagyta abba a kényeztetésem, míg magamhoz nem rántottam és meg nem csókoltam. Csak még jobban felizgatott azzal, hogy éreztem az ízem a nyelvén, így nem bírtam tovább magammal és úgy döntöttem viszonzom neki az előbb átélteket. Lassan csókoltam végig a testét és már a nadrágján keresztül éreztem, hogy mennyire kíván. Gyors mozdulatokkal szabadította meg a felesleges farmertől és alsónadrágtól, majd azonnal a számba vettem. Amint megérezte az ajkaim, hangosan felnyögött és egyik kezével a hajamba markolt. Hol a nyelvemmel köröztem rajta, hol pedig teljes egészében eltüntettem a számban, míg végül hörögve és zihálva csukott szemmel és hátrahajló fejjel elélvezett. Még egy utolsó csókot nyomtam a játékszeremre, és feljebb kúsztam rajta, hogy megcsókolhassam. Óvatosan cirógattam a testét, miközben gyengéden tapadt az ajkaimra, és a hol a hajam, hol a hátam simogatta. Hirtelen ötlettől vezérelve végigkarmoltam az oldalát, mire belenyögött a csókunkba és elszakította a száját az enyémtől. Vágytól ködös tekintettel bámult rám fél percig, míg én ismét az újra készenlétben álló férfiasságát vettem kezelésbe. Eddig bírta. Egy gyors mozdulattal maga alá fordított és a lábaim szétfeszítve birtokba vette a testem. A lábaim a dereka köré kulcsoltam, miközben ő veszett iramban mozgott bennem. Hangosan nyögtünk és ziháltunk, a testünkről patakokban folyt a víz, és kezdtem azt hinni, hogy meghaltam és a mennyországba kerültem. Rob a csípőm alá nyúlt, és anélkül, hogy egy centit is eltávolodott volna tőlem, feltérdelt magával húzva engem is, majd még jobban gyorsított az így is eszeveszett tempón. Már rég nem tudtam tisztán gondolkodni, csak kapkodtam a levegő után miközben a karjába kapaszkodtam, de neki ez még mindig nem volt elég. Az egyik ujját a legérzékenyebb pontomra csúsztatta és körözni kezdett rajta, míg a másikkal a csípőm szorította. Ismét a fellegek felé repített és csak remegtem az élvezettől, amit ő nyújtott nekem. A szűnni nem akaró tűzijáték közt éreztem, ahogy felmordul és megfeszül az egész teste, hogy utána elernyedjen, és erőtlenül rám dőljön. Szorosan öleltem magamhoz, és ebben a percben úgy gondoltam, soha többé nem is akarom elengedni. A mellkasomon is éreztem, ahogy dübörög a szíve, és még mindig abnormális módon veszi a levegőt. A köd lassan tisztult az agyam körül, és ahogy visszagondoltam az előbb átéltekre, újra megremegett az egész testem. Rob hirtelen kapta fel a fejét, amit eddig a melleimen pihentetett, majd a szemembe nézett és egy gyors csókot nyomott a számra. Lassan gördült le rólam és a fejem a vállára húzta. Teljes testemmel szorosan hozzásimultam, az egyik lábam átvetettem a csípőjén, míg a karom a derekán pihentettem. Éreztem, ahogy a mellettünk összegyűrt takarót rámborítja, és egy puszit nyom a fejemre. Csendben feküdtünk egymás mellett, míg végül lassan elálmosodtam. Félálomban hallottam viszont, hogy egyetlen szót suttog nekem:
-Szeretlek....