Leonardo Knight

Sziasztok!
Hoztam a következőt,köszönöm Girl Behind The Curtain barátnőmnek a bétázást!!! (L)
Zsuzsámnak és kuksinak a segítséget (L).
Pici 18-as karika (XD) Ismételem önmagam: köszönöm a komikat amiket írtatok :) Igaz, most nagyon magas volt a labda amit Ariana feldobott, aki "ismer" az tudja mire gondolok (XD)
Pussz: Ancsa

**Robert**

Ez a nő rosszabb, mint az időjárás. Pedig nagyon örültem neki, hogy megbeszélik a dolgokat. Olyan ember vagyok, aki nem szereti, ha konfliktus van körülötte, pedig sokan azt hiszik, hogy egy vitakedvelő ember vagyok, pedig ez nem így van. Ezért is akartam hogy Rachel és Kristen beszéljenek, két nagyon különböző ember, és mégis mind a kettőben igen is sok hasonlóság van. Rachel is és Kristen is akaratos, szókimondó és vagány a maguk módján, mivel férfi vagyok, de gondolom ezt nem kell bizonygatni egyik lánynak sem, főleg Rachnek és Kristennek, ezért magától érthető, hogy nem érdekelnek a csajos dologok.
Nekem ugyan mindegy, hogy mi van rajtuk, tőlem lehet converse vagy Gucci, persze szeretem amikor egy nő alkalomhoz illően jelenik meg. Az ágyban meg lényegtelen, az csak formalitás, és idegek harca ha selyemből vagy egy egyszerű pólóból hámozom ki, a végeredmény számít.
Úgy látszik a konyha jó hatással van rám, vagy szex után jobban megy a gondolkozás? Fene se tudja, ismételten rágyújtottam egy cigire, és mondanom sem kell kisebb agyvérzést kaptam amikor valaki nagyon feltűnően elkezdett köhögni:
- Rob, megtennéd kérlek hogy nem füstölöd be a konyhát? - hátranéztem és Leonardo felhúzott szemöldökével találtam szemben magam.
- Persze, bocsáss meg, máris kimegyek. - és mint egy hülyegyerek elkezdtem csapkodni kifelé az ablakon a füstöt.
- Pantomim művésznek készülsz? Ugyan már Robert, nem miattam mondtam, Lisa néha képes úgy viselkedni mint egy dáma. Egy nap képes húszszor felmosni mindent…Gyere, megmutatom merre gyújthatsz rá .- Leonardo is furcsa nekem,mi van itt? Mindenkihez egy külön használati utasítás kell?
Rachel is olyan dolgokkal tud néha meglepni, hogy a fülem ketté áll. Hűségesen követtem a házigazdát az erkélyig, ott a korláthoz támaszkodott és feltűnően ránézett a cigis dobozra:
- Kérhetek egy szálat? Igaz, nem vagyok láncdohányos, de most úgy érzem, hogy szükségem van rá - olyan hangnemet használt, mintha ezer éve cimbik lennénk, a lányos apukák amúgy is veszélyesek, azt hiszem hiba volt kettesben maradni vele.
Ezek az izmok, és szigorú tekintet és mégis mosolyog, jobban megnézve azt hiszem itt a vége a Robert Pattinson mesének, kinyír. Közben felé nyújtottam a dobozt és kivett belőle egy szálat, majd rágyújtott. Lazán dőlt neki a korlátnak és olasz maffia filmbe illő mozdulattal fújta ki a füstöt.
- Robert, tudom hogy nem sokat beszéltünk még, így négyszemközt, de nagyon kíváncsi lennék egy valamire, és kérlek legyél velem őszinte, és remélem nem veszed tolakodásnak a kíváncsiságomat. -nagyon hivatalos hangnemben beszélt, csak reméltem, hogy nem Rach és köztem lévő helyzetre kíváncsi, habár amilyen szerencsétlen balfasz vagyok, nem sok esélyt adtam hogy most Fortuna mellém állna.
- Mire vagy kíváncsi? - tettem fel a kérdést, és közben elnyomtam cigimet, majd az erkélyajtónak támaszkodtam. Azóta Rachel és Kristen együtt vannak egy szobában, remélem még beszélhetünk a szobáról…
- Nem akarok beleszólni a lányom életébe, elég önálló, de azt már mondtam neked a múltkor is az ebédnél, arra viszont kíváncsi lennék, miért van Kristen a házamban? - pfff.. filmszakadás, ez rosszabb kérdés, mint amire számítottam, most mit mondjak neki?
- Őőő...hát..szóval.. - itt megköszörültem a torkom és ellöktem magam az ajtótól.- Tudod, ez egy igen bonyolult dolog…gondolom emlékszel, amikor volt egy kis cicaharc a szállodában? - azt hiszem, a lehető legrosszabbul fogalmaztam, Leonardo előtt össze kéne szednem magam, ehelyett mit csinálok? A síromat ásom meg...saját magamnak.
- Cicaharc? Arra gondolsz, amikor lekurvázta a lányomat Kristen? Persze, hogy emlékszek, ott voltam, az én lányomat alázták meg, ugye tudod hogy két perced van, és utánuk megyek? Tehát, olyan magyarázattal állj elő, amit még én is elhiszek, ne hidd azt, hogy egy szívtelen ember vagyok, de szeretem tisztán látni a dolgokat. Csak úgy mellékesen hozzáteszem: az óra elindult. - atya világ, az lesz a legjobb, ha nagyvonalakban elmesélem neki az igazat, de lehet abból nagyobb bajt csinálnék!? Áhám, van egy folt a csempén, mennyi esélye lehet annak, hogy Lisa néninek kedve szottyan egy alapos takarításhoz? Valljuk be őszintén: semmi. Szedd össze magad Robert, menni fog ez, nagy levegő, húzd ki magad és showtime.
- Mint, már mondtam, a helyzet igen bonyolult… amit a szobában láttál, hogy is fogalmazzak… nem a teljes igazság volt.
- Mit akarsz ezzel mondani, hogy a lányom hazudik?! Ne próbálj meg átvágni, nem kértem sokat, azt hiszem, csak azt, hogy megtudjam miért van a házamban, nagy kérés ez? Szerintem nem! .- kezdte elveszíteni a türelmét, igaz, nem csodálkozok az ő házában vagyok… Ki vagyok én itt? A szemében, minden bizonnyal egy senki, és látom rajta, hogy nem vette be a "zenét mutattam Rachelnek" dumát.
- Kris azért van most itt, mert Rachel kérése volt, Ő kért meg engem, hogy hívjam ide, és őszintén mondom, örülök neki. Amit Rach tett, ahogy viselkedett vele...Leonardo, mi ismert emberek vagyunk, az Isten szerelmére, kidobattátok, nem védem, de nem is vagyok mellette, tudom hogy az én hibám, mert a kiváltó ok az én voltam, de kérlek, gondolj csak bele a helyzetbe, Rachel egy önálló és független nőnek akar látszani, és én tudom hogy az, igaz nem régóta ismerem és be kell valljam, egy ostoba lépésnek tartom, ahogy téged hívott és gyerekesen akarta elrendezni a dolgot. Rachel ma reggel ezt mondta nekem " Eltudnád nekem intézni, hogy találkozzak Kristennel? Sokat gondolkoztam azon, amiket mondtál reggel, és rájöttem, hogy oltári baromságot csináltam." – hiba, hiba hátán, nem elég, hogy lebuktattam saját magamat, még szó szerint is idéztem a lánya szavait. Fasza, írhatom a végrendeletemet. Végülis így is, úgy is végem van, már régen a megbeszélésen kéne lennem. Kristennel együtt.
- Leonardo, most én is aggódok, hogy mi zajlik abban a szobában, de én bízok benne, hogy értelmes emberek módjára tisztázzák a helyzetet. A lényeg: Rachel bocsánatot akar kérni Kristől. Legalább is, így vettem ki a szavaiból... - kínomban felröhögtem a monológom végén, ez az őrület első jele, begolyóztam. Leonardo elnyomta a cigit és és villámokat szóró tekintettel rám nézett:
- Igen, tudom, hogy gyerekesen viselkedett, nem tudom mennyit mesélt a családunkról, azt sem tudom, hogy egyáltalán beszélgettek-e? Ahogy legutóbb is mondtad, akkor nálatok minden fordítva működik: előbb szexeltek, majd szexeltek és utána jönnek az unalmas és sablon dumák, mint például a másik megismerése. Az agyamat eldobom komolyan! Örülök neki, hogy a lányom végülis erre az elhatározásra jutott, de tudnod kell egy valamit: Nem alázhatja meg senki se a gyerekemet, szülő vagyok, kötelességem védeni! A munkám miatt nem lehetek sokat vele, szerinted nekem milyen érzés, amikor ránézek és nem felhőtlen örömöt, hanem egy szomorú tekintetet látok? Elmondom neked, te ezt nem tudhatod nincs gyereked: Kibaszott szar érzés, a magatehetetlenség egyszerűen elviselhetetlen és igen előfordul, hogy kihasználja ezt. Volt már rá példa, hogy átvágta a fejem, nem ismerem annyira, mint az anyja ismerte. Nagyon nehéz...pokolian nehéz, mindent megadok neki, amit csak kíván, ruhák, kocsik, lakás.De az anyját nem tudom visszahozni, tudom, hogy hiányzik neki, látom rajta, Cara ott van mellette akármikor, de még ő sem tudja betölteni azt az űrt ami Kate hagyott, próbálok jó apa módjára viselkedni és cselekedni, tudom hogy sokat hibázok, és megakarom ismerni a lányomat, de még hogy mennyire! De nem hagyja! Mit csináljak? - böbbenten hallgattam, ahogy minden a nyakamba zúdít. És ha még akartam volna, akkor sem tudtam volna hozzá szólni. Hidegzuhanyként ért, hogy egy milliárdos üzletember, aki egy boldog felszabadult embernek mutatja magát, milyen valójában. A felesége elvesztését még mindig nem dolgozta fel, ez nyilvánvaló, és az, hogy próbálja megismerni Rachelt sikertelenül, nem jutottam szóhoz. Nagyon sok olyan dolog van a háttérben, amit még álmomban sem gondoltam volna, csillogás és fényűzés, rengeteg pénz csak egy álca az ő helyzetükben. Aki nem ismeri őket minden bizonnyal csak a borító alapján ítél, ahogy én is így tettem, ide kellett jönnöm és szembesülni azzal a ténnyel, hogy ebben a házban, magában Knight családban még mindig a gyászé a főszerep és próbálja mindenki valahogy a saját stílusában élni a mindennapjaikat. Hihetetlen, most rajtam volt a sor, hogy az agyamat eldobjam. Szerencsés fickónak tartom magam, hogy nekem ott van a családom, akik ismernek és támogatnak, a mi esetünkben fő probléma a távolság, London nem a szomszédban van…
- Elnézésedet kérem, hogy így kitörtem, nagyon szégyellem magam, kérlek ne haragudj. Akkor reménykedjünk együtt, hogy a két lány nem tépi ki egymás haját., de inkább megnézem őket. Rendőrségre végképp nincs szükségem. - itt hagyott, láthatóan zavarban volt, biztos vagyok benne, ha hosszabb haja lenne ő is folyton azt piszkálná, nem, ez csak én beteg szokásom.
Feszülten várakoztam és percek teltek el, amikor Rachel, Leonardo és Kristen jelentek meg az ajtóban, ahogy rájuk néztem azt hittem szörnyet halok, Rachel és Kristen szigorú tekintettel méregette egymást,míg Leonardo levakarhatatlan vigyorral mérgette a két lányt… Mi a tököm történt már megint? Ezt nem hiszem el!
- Megbeszéltétek a dolgokat? - tettem fel óvatosan a kérdést. Elnézve az érintett személyeket semmi jóra nem számíthattam.
- Fogjuk rá. - válaszolta Rach és Kristen egyszerre. Na mi a fene, de nagy az együttértés. Gondolom nagy barátnők nem lesznek a büdös életben sem, de én már semmin nem lepődnék meg.
- Rob, mennünk kell, nem tesszük majd zsebre, amit majd kapni fogunk a késés miatt. Taxival jöttem, megtennéd hogy elviszel? - Kristen hozzám beszélt, de szeme sarkából Rachelt figyelte. Tehát a faszt beszélhetünk békéről. Jajj, de egyszerű is lenne, ha egy boldog vitamentes világban élnénk!
- Igen, persze, indulhatunk, csak megkeresem a kulcsomat. Rach segítenél megkeresni? –reméltem, hogy veszi az adást, hogy beszélni akarok vele, és elmondja mégis mi a franc történt.
Szó nélkül indult el a szobája felé, én meg követtem, de nem kerülte el a figyelmemet, hogy Leonardo ismételten felröhögött, majd Kristen felé fordult. Bassza meg, most meg Kristent hagytam szarban. Annyit még elkaptam a beszélgetésből:
- Kristen, mindent elfogok követni hogy...
- Rob gyere már! - whááá, pedig én tudni akarom, hogy mit akar Leonardo Kristentől, sebaj, majd a kocsiban kiszedem belőle. Vadmacskám határozottan tépte fel az ajtót és lépett be, majd megvárta amíg beérek és letámadott:
- Mit beszéltél apámmal? - arca alig volt néhány centire és rögtön közelebb húztam magamhoz.
Kezeimet derekára raktam. Hiányzott már, nagyon. És cselnek sem utolsó, én kíváncsibb vagyok, amúgy sem akarom elmondani amit az apjával beszéltem. Úgy éreztem, tartozom neki ennyivel, olyan dolgokat osztott meg velem, hogy eszembe se jutottott tovább adni. Ez az ő harcuk nekik kell elrendezni.
- Csak a szokásos férfi témák, tudod hogy van ez? Foci, kocsik, miegymás - nagyon gyenge hazugság, látszik hogy nem gondoltam végig. Csak a pofámat jártatom.
- Azért ennyire ne nézzél hülyének édes. - közben megnyalta alsó ajkam és gyengéden megharapta, szóval ő is nagyon kíváncsi, de nagyon tetszett nekem a megszólítás. Elkezdtem csókokkal beborítani a nyakát és kezem lecsúszott a fenekére, majd elváltam kívánatos nyakától és közben szemébe néztem.
- Mit beszéltél Kristennel? - rám emelte gyönyörű kék szemeit, majd nemes egyszerűséggel ennyit mondott:
- Semmit. - az igen, ettől a választól akár a falnak is mehetnék…
- Beszéltünk minden féléről, erről, arról, tudod ilyen csajos dumák,,. - most rajtam volt a sor, hogy szívből nevessek egy jót, persze, majd elhiszem, hogy ez volt a téma. Úgy látszik, nem lesz egyszerű menet…
- Miért nem mondod el? - kérdeztem tőle, majd felhúztam két combját a derekamig, Ő rögtön körbeölelt lábaival, elindultam vele az asztalhoz, majd letettem. Vadul húzott magához, ennél már nem igazán lehetünk közelebb egymáshoz. Zavaró tényezők a ruhák.
- Miért mondjam el? Te sem mondasz nekem el semmit... – majd mohón lecsapott számra.
Kezemet végighúztam a ruhája szélén, majd felfelé kezdtem húzni, Rachel levette lábait derekamról és nagyobb terpeszt vett fel. Egyik kezemet végighúztam belső combján és a bugyija szélénél megálltam, hangosan nyögdécselt, és próbálta volna kezemet irányítani, na ebből aztán nem eszik, nem felejtettem el, amit velem tett, megkínzott. Kölcsön kenyér visszajár. Elhúztam bugyiját majd megérintettem egy pillanatig, megszakítottam csókunkat.
- Azt hiszem nem fogunk egyről a kettőre jutni - mondtam neki rekedtes hangon, mert nekem is nehezemre esett visszafogni magam, de most erősnek kell lenned Rob - bíztattam magam gondolatban. Elnézve meggyötört arcát,megsajnáltam, egyik ujjammal belé hatoltam és lassan mozgatni kezdtem benne. Gonosz húzás volt tudom.
Nyögései egyre hangosabbak lettek és pólómat próbálta lecibálni, sikertelenül. Nem, most nem ő irányít, amikor látta, hogy hiába küzd, mert úgysem vetkőzök, kezével lesöpört mindent ami asztalon volt és végig dőlt rajta. A tárgyak hangosan értek földet.
Valami üveg is törhetett, úgy halottam, de Rachelt egy cseppet sem zavarta. Kezeimet mellére tettem és masszírozni kezdtem, majd lassan, nagyon lassan felsőjét is feljebb toltam. Alig érintve cirógattam hasát, akkor szakadhatott el nála az a bizonyos cérna, mert felült és magára rántott. De nem hagytam magam, elszakítottam magam tőle, egy puszit adtam szájára és bevonultam a fürdőbe, mondanom sem kell, kibaszott büszke voltam magamra, hogy ellen tudtam neki állni, gyorsan magamra csaptam egy kis vizet, hajamba túrtam és meglepett az amikor felnéztem a tükörbe. A szemem csillogott. Hmm,különös…
Mikor végeztem, kimentem a szobába, és a duzzogó csinibabám az ajtót támasztotta, kezében a kulcsommal.
- Ezt még folytatjuk, gonosz vagy, nagyon gonosz. - közelebb jött, majd adott egy puszit a számra és a fenekemre csapott.
- Menj mert, még a végén másik Edward után kell nézni, kirúgnak, mint macskát szarni, majd hívj fel. - végezetül rám kacsintott. Visszarántottam még egy rendes csókra, majd kimentem megkeresni Kristent.
És akkor a következő meglepetés, a konyhapulton egy üzenet:
„Elvittem Kristent a megbeszélésre, mert igen nagy késésben vagytok, nyugi mielőtt rosszul lennél, terveim vannak vele, megpróbálom elsimítani a szállodában történteket. Üdvözlettel: Leonardo
U.i:. a ruháimra ami rajtad van, már nem tartok igényt.”