Kapcsolatok

Sziasztok!
Meghoztam a következő fejezetet! Köszönjük, hogy olvastok, és írtok nekünk!
Én is várom a komikat!
Enyhe 18+ rész van benne!
Puszi!
Amy


** Robert **

- Hová lettek a többiek? – kérdezte Rach, ahogy kilépett mellém a teraszra. Végignéztem rajta, jól megjegyezve minden egyes kis porcikáját, mert lehet, hogy ez lesz az utolsó beszélgetésünk. Meg fogom neki mondani, hogy az élet nem ilyen, és ahogy eddig megismertem, nem fog neki tetszeni a mondandóm. Elpöcköltem le a fekete éjszakába a cigim, és szemébe néztem. - Elmentek vacsorázni. – muszáj volt megölelnem, mert féltem, hogy ha most nem teszem, nem lesz rá alkalmam többé. – Nem tudtam, hogy ilyen bestia vagy, és azt se, hogy ilyen jó színésznő. De ez már túlzás volt. Kristen nem érdemelte meg ezt a megaláztatást! – mondtam.

Rachel azonnal kibontakozott ölelésemből, és értetlenül nézett rám. Tudtam, hogy ez lesz.

- Azt hittem, hogy velem akarsz lenni! – motyogta, s mintha megláttam volna egy könnycseppet legördülni gyönyörű arcán.
- Így is van! Rach… - nyögtem fel. – Hát nem világos neked? Mindazok után, amit tettünk egymással, elvittelek vacsorázni, meg akartalak ismerni, de te ott is csak a szexre gondoltál, meg itt is. Beszélgetni akartam, hogy megtudjam, hogy milyen vagy valójában… - töprengtem, hogy mondjam neki szépen. – De ha ilyen vagy, akkor azt hiszem, jobb lenne, ha tényleg abbahagynánk ezt.
- Miért, milyen vagyok? – kérdezte remegő hangon.
- Gyere, menjünk be! – mondtam neki, s összekulcsoltam ujjainkat, majd bevezettem a nappaliba, és leültettem a kanapéra, aztán mellé ültem. – Nem bánhatsz így az emberekkel! Velem is elbántál, de tudom, hogy megérdemeltem! Bevallom, hogy csak a tested érdekelt, de most… Szerettelek volna megismerni, de te nem, és ez… Rosszul esik.
- De Kristen az elejétől fogva úgy néz rám, mint valami… - motyogta.
- Tudom. Azt is tudom, hogy Kris engem a tulajdonának tekint… De kérlek, miért nem volt neked jó az, hogy megvárd, hogy kitessékeljem őket innen? – kérdeztem kínosan nevetve.
- Lekurvázott, és én nem az vagyok, akit csak úgy…
- Rachel! – szóltam rá. – Elintéztetted a dolgot apukáddal! – mondtam neki tagoltan.
- Igen, mert…
- Ezért hiszik az emberek, többek közt Kris is, hogy apuci kicsi lánya vagy. Egyik pillanatban azt mondod, hogy nem így van, a másikban meg ilyeneket művelsz…. Negyvenezer dollárt kérni, hogy megszívathass, meg hogy kidobatod Krist… - csóváltam a fejem.
- Megérdemelte ő is! – mondta dühösen.
- Rach! – sóhajtottam fáradtan. – Nekem ez sok… - motyogtam, s térdeimre támasztottam kezeim.
- Akkor azt hiszem, én most megyek! – mondta sértődötten.
- Várj! – kaptam el kezét, ahogy menni készült. – Nem ezt akartam! – mondtam bűnbánóan.
- Nem baj… Menj, és keresd meg Kristent, és dugd meg őt! – mondta dühösen, majd egy kacér mosolyt villantva folytatta. – De te is tudod, hogy bármennyire is véded, és ez szar neked, én vagyok a legjobb! Tudom, hogy tudod, sőt érzed, hogy velem a legjobb! – suttogta, majd gyorsan egy puszit nyomott a számra, és elviharzott.

Csak álltam a szoba közepén, és gondolkodtam. Nem értettem, hogy miért kapta fel a vizet… Bár szerintem azért, mert tudja, hogy igazam van. A telefonom hangos csörgésére lettem figyelmes, és kelletlenül mentem megkeresni, számítva Kristen vinnyogására, vagy Kellan szar poénjaira. Ám legnagyobb meglepetésemre, és megkönnyebbülésére, más villogott a telefonomon: JayMonkey
Jackson Rathbone volt a legjobb barátom itt. Londonban hagytam azokat, akik gyerekkoromtól velem voltak, de Jay az, aki a legfontosabb itt. A 100Monkeys egy nagyon jó zenekar, ezért is van bent így a telefonomban.

- Szia Haver! – köszöntem.
- Szia Rob! – köszönt nem túl lelkesen. – Rachel Knight? – kérdezte szűkszavúan. Tudtam, hogy arra számít, hogy azt mondjam, hogy nincs itt, és nem is okozok majd csalódást.
- Egyedül vagyok… Hosszú mese… - nyögtem.
- Akkor gyere, igyunk valamit a bárban. – mondta.
- Rendben, öt perc és ott vagyok! De veled mi a helyzet? – kérdeztem, mert Jackson mindig jókedvű szokott lenni.
- Ash… - motyogta.
- Oké, akkor lent! – mondtam

Bontottam a vonalat, majd gyorsan átöltöztem, hisz még mindig öltönyben feszítettem. Na igen, Jaynek nagyon tetszik Ashley, de Ash lefeküdt Kellannel. Bonyolult, és mocskos egy ügy ez. Kellan nem csak az újságokban ekkora nőfaló. A Twilight stábból egy csomó nő megvolt már neki, köztük Ash is. Pedig Kellan tudta, hogy Jackson gyengéd érzelmeket táplál Ashley iránt, mégis leitatta, és megfektette.
Persze Ash azóta kicsit eltávolodott Jacksontól, és ez nagyon fáj neki. Ash is szereti őt, csak akkora marhák, hogy nem merik bevallani egymásnak.
Lementem a bárba, és miután kiszúrtam Jayt egy kis boxban, lekezeltünk, és leültem vele szemben.

- Haver, hallom a kis cicád kidobatta Stewartot! – mondta. Ez elég vicces, mert Jay mindig Stewartnak hívja Krist. Ki nem állhatja. Egyszer még a kezdetekben, az első film forgatása alatt Kris leszólta Jackson zenekarát, és ezért olyan ordítozást levágtak… Ahh… Azóta szívatjuk Krist, mikor meglátja Jayt, és mindig azt mondjuk: Huston, baj van!
- Igen… Kris hozta a bunkó formáját, és hát Rachelt sem kell félteni. – mondtam, miközben kihozták a sörünket.
- Hát… Tudod, hogy én is füttyögtem neki az ablakból, mint a többiek? -nevetett. – Apám! Ezt a csajt ne vedd azért el feleségül! – sóhajtozott, miközben nagy levegőket vett, és próbált lenyugodni.
- Ne is mondd! Nem mondom, hogy Krist nem kellett helyre tenni, de azért ez sok volt… És ezt meg is mondtam neki, meg azt is, hogy meg akartam ismerni, de neki csak a szexen járt az esze… Erre besértődött.
- Haver, ne már! Ezt szex előtt adtad elő? – kérdezte röhögve.
- Ne legyél olyan, mint Kellan! – szúrtam le. Rögtön lehervadt a mosoly az arcáról.
- Ez fájt… Komolyan fájt! – motyogta.
- Ne haragudj! De nem értem miért vagy ilyen! Most azzal a szőkével hetyeg, aki megvette! Nem kell neki Ash! – magyaráztam.
- Jah… Milyen jó, hogy csak kihasználta szegényt!
- Ashleyt sem kell félteni, ha iszik! És ha jól emlékszem téged is hívott arra a bulira, de te féltél lépni felé, és inkább nem jöttél! – dorgáltam.
- Jó… Nem haragszom Kellanra, mert tudom, hogy Ash is engem akart volna…
- Igen, és most is téged akar! Nézd meg, hogy néz rád, Haver! – mondtam mosolyogva.
- Na jó, azért te sem panaszkodhatsz! Ahogy Rachel rád néz, az se semmi…
- Jah… Vágyak, szex… Nagyszerű! – motyogtam, s lassan már el is fogyott az első körünk. Kértünk még egyet.
- Te komolyan vele akarsz járni? – kérdezte komolyan.
- Talán… Ha esze is van… - motyogtam.
- Hát én hallottam róla már…
- Mi? - kerekedtek el a szemeim.
- Tudod, a múltkor játszottunk az egyetemen, és az egyik tanára szinte áradozott róla… Onnan tudom, hogy a „dicsőségfalon” – mutogatott. – is mutatta a képét! Tehetségesen fest, és rajzol, és a művészettörténethez is ért.
- Ó, hát ezt nem tudtam! – motyogtam, s enyhe mosolyra húzódtak ajkaim. Egy ismerős nevetés ébresztett gondolataimból.
- Sziasztok srácok! – hangzott Kellan, majd lekezelt velünk és leült. – Képzeljétek, Esther hívott! – lelkendezett.
- Hurrá! – morogta Jay.
- Ugyan Jay! Tudod, hogy Ash és én csak… Szóval nem volt szándékos, nem akartalak megbántani. Ezt ugye tudod? – kérdezte Jacksontól.
- Aha… - Jay nem volt túl lelkes.
- Tudod, hogy Eshtert szeretem! Csak ő utálja ezt a kapcsolat dolgot, és nem hajlandó velem hivatalosan is együtt lenni. – rázta szomorúan a fejét.
- Honnan tudnám, mikor sosem mondtad? – kérdezte csodálkozva Jay.
- Hoppá… Akkor csak Pattynek mondtam volna? – cukkolt.
- Kapd be Kellan! – vágtam rá, a hülyéje átvette ezt Tomtól…
- Nem tudtam! – Jay elgondolkodva mormogott.
- Na jó, én most lépek Estherhez! És ha van eszed Jackson, akkor ma este felmész Ashleyhez, és elmondod neki, hogy mi a helyzet! – mondta Kellan, majd el is tűnt.

Még egy óráig beszélgettünk Jacksonnal, és megittunk még egy sört, majd mindketten nevetve mentünk fel a szobákhoz. Jackson félénken kopogott be Ash ajtaján, aki álmos szemekkel nézett rá, mikor ajtót nyitott, majd beinvitálta a srácot.
Rájöttem, hogy ha meg akarom ismerni Rachelt, akkor lépnem kell felé, ezért bekopogtam az ajtaján. Egy szál törölközőben nyitott ajtót, és mikor meglátott egy mosoly terült el arcán. Ahogy jobban megnéztem, láttam, hogy szemei pirosak, így valószínű sírt.
Behívott, és miután magára kapott egy pólót, és egy rövidnadrágot, leültünk a kanapéra, és elkezdtünk beszélgetni.
Mesélt az anyukájáról, az apjáról, hogy mennyire nem is törődik vele valójában, a tanulmányairól, és hogy eddig még nem volt igazán szerelmes soha sem.
Én is meséltem neki, ő pedig sűrűn kérdésekkel szakított félbe. Szinte mindenről tudni szeretett volna, én pedig készséggel meséltem neki.
Rájöttem, hogy mivel Rach valójában senkitől sem kapott az anyukája után igazi szeretetet, ezért most egy kemény nő álcáját viseli. Egy kicsit ledőlni látszottak a falak köztünk, de még mindig tartottunk a másiktól.

- Rob, már négy óra van, és mi még nem aludtunk… Mi lenne, ha lefeküdnénk pihenni? - kérdezte félénken.
- Persze… öhm… Szeretnéd, hogy maradjak? – kérdeztem, és zavaromban a hajamba túrtam.
- Igen, az jó lenne! – mosolygott.
- Menjünk zuhanyozni! – mutatott az ajtó felé, és bár tudtam, hogy ő már egyszer megtette, de mégis magammal húztam a fürdőbe.

Olyanok voltunk, mint a tizenévesek, és mosolyogva mostuk meg egymást, majd töröltük szárazra a másikat, míg végül összebújva, egy csókkal búcsúztatva a napunkat hajtottuk álomra a fejünket.
Reggel arra ébredtem, hogy Rach a mellkasom puszilgatja, és simogatja. Álmosan nyitogattam szemeim, és néztem le a rajtam ügyködő tündérre.

- Már tegnap óta kívánlak… - mosolygott, majd visszatért mellém, és abbahagyta mozdulatait.
- És akkor, most miért is fekszel csak vissza mellém? – kérdeztem zavartan.
- Hát, azt hittem, hogy neked nem tetszik, hogy én folyton csak… Szóval, hogy akarlak! – mosolygott zavartan.
- Én csak azt mondtam, hogy néha beszélgethetnénk is! De most… - mondtam, majd ráhengeredtem.

Lassan csókoltam tökéletes, telt ajkait, és simogattam melleit, amikről lehámoztam a trikót. Olyan tökéletesen illettek a kezembe, hogy ezt rajzolni sem lehetne jobban. Rachel a hátam kényeztette, és csípőjét ütemesen dörgölte készenlétben álló férfiasságomnak.
A vágy ellepte az agyam, és gyors mozdulatokkal kaptam le róla minden ruhát, ahogy ő is rólam. Nem akartam vele durva lenni, így most nem is voltunk vadak, csak gyengéden csináltuk. Rachel még így is… sőt talán így volt a leghangosabb. Nagyon élvezte, mert hol a lepedőt markolta, hol a hajamat.
Egy lassú szeretkezés után jutottunk el a csúcsra, és dőltünk egymás mellé az ágyon. Aztán sajnos olyat kérdezett, amilyenre nem számítottam:

- Rob, te lefeküdtél már Kristennel?
- Öhm… - nem tudtam, hogy ez-e a megfelelő alkalom.
- Az igazat! – suttogta.
- Igen. – adtam gyors választ! – De őt nem szerettem! – mondtam.
- Miért, akkor ki szerettél… vagy szeretsz? – kérdezte, nekem pedig a szívem heves dobogásba kezdett, s ajkaim kiszáradtak. Na ez egy fogós kérdés, még én sem tudom, hogy miért mondtam ezt. – Rob? – sürgetett Rach, én pedig lehunytam szemeimet, s szólásra nyitottam számat.