Egy szó

Sziasztok!
Ma sikerült megírnom a következőt! Köszönjük az eddigi komikat, és hogy olvastok!
Várom a megjegyzéseket!
Puszi!
Amy


** Rachel **

Miután Rob elment gyorsan összekaptam magam, és elindultam az egyetemre. Nyár van, de még így is rengeteg ember szorgoskodik az egyetem hatalmas, ódon falai között. Nekem szerencsére nincs már vizsgám, de van nyári szakköröm így minden héten bejövök, szinte minden délután. Mivel a hétvégemet Rob eléggé lefoglalta, így üres kézzel jöttem. A képet, amit festettem a padláson nem akartam behozni. Most valami újra vágytam.
Beléptem a harmadik emeleten lévő hatalmas rajzterembe, s a kötelező köszönések után leültem az ablak mellé. Előttem egy üres papír volt, és azon rágódtam, hogy mit is alkossak. Végül úgy döntöttem, hogy rajzolni fogok, így előkerestem a rajzos táskámból egy szénceruzát, – igen, ezt is Caratól kaptam, egy Gucci, de belül úgy van kialakítva, hogy a mappák, és ceruzák elférjenek – és rajzolni kezdtem.
Három órával, két kávéval, és egy fél doboz cigivel később alaposan szemügyre vettem a képet. Olyan érzésem volt, mintha nem is én rajzoltam volna, mintha most látnám először. És így is volt.
A kép bal oldalán édesanyám sírja volt, s az előtt térdeltem én. Sírtam, és körülöttem a természet haldoklott. Csupa elhervadt virág, és lombját hullató fák, de a háttérben… Egy dombon, egy kócos hajú férfi állt és intett nekem kedvesen mosolyogva… Igen, Robert volt.
Csodálkozva néztem a képet, majd lélegzetem elakadt, mikor rájöttem, mit is ábrázol. Rob az, aki a legfontosabb lett az életemben, és Ő húzott ki engem a gyászból. Az első férfi, akinek megnyíltam, és bármennyire is furcsán hangzik, de Ő az egyetlen férfi, aki majdnem igazán ismer. Neki sem mutattam meg az igazi énem, de többet tud rólam, mint az eddigi pasik az életemben.

Az igazi Rachelt még Ő sem ismeri igazán, de lényeges része lett az életemnek, és talán nem is hazudtam, mikor azt mondtam Kristennek, hogy szeretem Robot. Olyan természetes volt kimondani, és olyan jó érzéssel telített el.
Emlékszem, mit mondott apa, mikor bejött:

„- Honnan tudod, hogy nem szeretem? Te talán szereted?- bámult közvetlen közelről az arcomba.
- Ha tudni akarod igen- kiáltottam vissza rá és ekkor meghallottam a kilincs kattanását és a közeledő léptek zaját.
- Kicsim! – szólt apa, s mosollyal az arcán méregetett minket. Ahogy rápillantottam Krisre, szinte majdnem elkapott a röhögés, mert olyan fejet vágott, mint aki szellemet látott. – Igaz ez? – kérdezte apu.
- Pontosan mire is gondolsz? – próbáltam terelni.
- Szereted Robertet?
- El ne higyje neki! Szerintem hazudik! – dohogott Kristen.
- Hát… Igen… Azt hiszem. – motyogtam, s magam is elgondolkodtam ezen.
- Na persze… - nevetett fel zavartan Kris. – Ha azt hiszed, hogy a tiéd lehet, hát tévedsz. Őt nem tudja neked megvenni Leonardo! – oktatott ki az a kis fruska.
- Nem is kell! Rob már az elejétől kezdve az enyém volt. – mutogattam az ujjammal felé.
- Na ne mondd! – lépett egyet közelebb.
- De mondom, ne akard megismerni az öklömet aranyom, mert nagyon megjárod! – figyelmeztettem.
- Persze, azt hiszed, hogy félek tőled?
- Lányok! – nevetett fel apa. – Olyan aranyosak vagytok! De ezt hagyjátok abba. Szegény fiút még a végén valakinek úgy kell majd felkanalaznia a földről, mert széttépitek! – nevetett még jobban.
- Apa! – szóltam rá, mire nagy nehezen rendezte vonásait.
- Kicsim, igaza van Kristennek! Őt nem adhatom neked, de nagyon örülök, hogy ennyire harcolsz a szerelmedért… Ugyanúgy, ahogy én harcoltam annak idején az anyádért. – mosolygott, s nekem elszorult a szívem.
- Fizetheted neki a plasztikai sebészt, miután végeztem vele! – dühöngött Kris.
- Ne aggódj, te sem fogsz kamerák elé lépni egy jó darabig! – mondtam, s megindultunk egymás felé. Ám apa köztünk termett, s szigorúan nézett ránk.
- Ne itt, ne most, ne így! – mondta ellentmondást nem tűrően, majd az ajtó felé fordított minket, s elindultunk lefelé.”

Apának nagyon tetszett a szituáció, de nem is sejti, hogy milyen szívesen megruháznám Miss Stewartot!
Érzelmeim annyira elragadtak, és annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem, hogy így elrepült az idő. Összepakoltam a cuccaim, fogtam a rajzot, és haza mentem. Kaptam egy sms-t Roberttől, hogy hol találkozzunk. Visszaírtam neki, hogy öltönyben és nyakkendőben jöjjön hozzám nyolcra, ha mer velem mutatkozni a nyilvánosság előtt. Ha meg nem, akkor majd éjjel megyek én hozzá.
Apa rendez egy partit egy klubban, amolyan „ki a gazdagabb” buli lesz, ahova nekem is el kell mennem. Cara már a szobámban toporgott, mikor hazaértem, és jól lecseszett, hogy még csak le sem zuhanyoztam. Miközben a hajamat, és a sminkemet csinálta mindent elmeséltem neki Robról, és nagy szemmeresztgetések közepette megállapította, hogy szerelmes vagyok. Én persze csak jól kinevettem, de legbelül elgondolkodtam ezen. Valóban az lennék?

Cara most sem hazudtolta meg önmagát, és a stílust, amit képviseltet velem, és egy bordó rövid, mélyen dekoltált koktélruhát adott rám, egy hozzá illő magassarkú cipővel. A sminkem nem lett erős, de ez nem is baj, mert nem szerettem, ha rikítok, a hajam pedig tökéletes csigákban omlott a vállaimra.
Mikor lementem a nappali nem várt látvány fogadott: Rob a kanapén ült apával szemben, s beszélgettek. Rob nagyon helyes volt így, haja kivételesen meg volt fésülve, de a káosz hatása még mindig ott volt, egy gyönyörű fekete öltönyben volt, egy fekete nyakkendővel.
Hát eljött! – el sem hiszem. Eddig mindig úgy találkoztunk, hogy az nem volt nyilvános, de most együtt megyünk, és ez jelent valamit.

- Kicsim! – mosolygott apa. Adott egy puszit, majd Carahoz fordult. – Remek munka! Hadd mutassam be neked Robert Pattinsont, Rob ő itt Cara Long. – Cara és Rob kezet fogtak, majd Rob mellém lépett, kezét a derekamra csúsztatta, s a fülembe suttogott.
- A legszebb nő vagy a világon! – majd egy puszit nyomott a számra.
- Köszönöm! – pirultam el egy kicsit. – Te is nagyon fess vagy ma este! – mosolyogtam rá.

Apa már elment, így mi is beszálltunk a nekem otthagyott hosszú, fehér limuzinba. Jobban szerettem az én kocsimat, de mivel itt tényleg a pénzünk mutogatása a lényeg, így ezzel kellett mennünk.

- Tényleg… A napnál is szebb vagy! – mondta Rob egy édes mosoly kíséretében.
- Köszönöm! – motyogtam.
- Nos, milyen parti is lesz ez? – kérdezte.
- Ez egy parti lesz, amin rengeteg gazdag ember vesz részt, a családjaikkal együtt. Általában ide hozzák először a lányaikat, akik elmúltak 14 évesek. Amolyan „első bál” féle, de természetesen a lényeg az, hogy mennyire vagy gazdag. – magyaráztam.
- Te is itt voltál először? – kérdezte mosolyogva.
- Igen itt. Apa vett nekem egy gyönyörű nyakéket, hasonlót, mint amit a Titanicban látsz, csak az enyém zöld volt. A neve: a Kígyó mérge. Az egyik legdrágább ékszer volt ez akkoriban. – mondtam unottan.
- És az hol van most? – kérdezte kíváncsian.
- Egy árverésen eladtuk. – rántottam meg a vállam.
- Hű, csak így tovább adtátok?
- Igen… Apa szeret adakozni a gyermekegészségügynek. Abból a pénzből több kórházat is felhúztak a Közel Keleten. Magán kórházat. De nem is ez a lényeg! Utálom ezt a magamutogatást! Amint lehet lelépünk jó? – kérdeztem, remélve, hogy egyet fog érteni.
- Persze! Nekem sincs nagyon ínyemre. Bár az eléggé növeli az önbizalmam, hogy a legszebb nő az én oldalamon jelenik meg! – simított végig a combomon.
- Hasonlóképp vélekedek én is rólad! – mondtam.

Rob nem szólt többet, csak hozzám hajolt, s egy édes csókot kaptam tőle. Olyan édes volt az ajka, s engem rögtön hatalmába kerített valami furcsa érzés. Vajon ez a szerelem? Inkább úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom azzal, hogy rájöjjek mi ez az érzés, csak élvezem. Rob csókját egészen az utunk végéig élveztem. Szorosan bújtunk egymás karjaiba, és simogattuk a másikat. A sofőr szólt hátra, hogy megérkeztünk, így eligazítottuk magunkon a ruhát, majd az ajtó kinyílt, Rob kiszállt, és kezét nyújtotta nekem. Segített kiszállni a kocsiból, én pedig felvettem a szokásos maszkomat, így magamra öltve a „gazdag fruska” álcámat, felemelt fővel, és mosolyogva karoltam Robertbe.

A fényképező gépek kattogtak, s én csak mosolyogva pózoltam Rob oldalán. Bal kezem a vállára tettem, testemmel felé fordultam, és csípőre tett másik kezemmel álltam mellette. Ami igaz, az igaz, és nekem dagadt a mellem a büszkeségtől, hogy Rob a partnerem, mert irtó helyes volt. Egy pillanattal később egymásra néztünk, s mosolyogtunk. Gyönyörű kék szemei csillogtak, s szinte elbűvöltek. Bájos mosolyt villantottam, ő pedig felém hajolt, s egy kis csókot kaptam. Amint elváltak ajkaink, újra a fotósok felé fordultunk, és tovább mosolyogtunk.
Aztán meguntam, és Rob kezét megfogva befelé húztam a clubba.

- Remélem nem haragszol, hogy megcsókoltalak! – nézett rám kicsit félénken.
- Dehogy haragszom! – mondtam. – Örülök neki, így… Most végülis, együtt vagyunk… mint… mint egy pár? – kérdeztem akadozva.
- Én örülnék neki! – mosolygott.
- Én is! – mondtam.

Őszintén örültem neki, hogy felvállal, bár voltak kétségeim. Egy újabb csók után végül belevetettük magunkat az unalmasabbnál unalmasabb beszélgetésekbe.
Egy csomó ember jött oda hozzánk a lánykáikkal, hogy megcsodálhassák Robot. A kis ficsúrok pedig jöttek, és elhalmoztak bókok ezreivel.
Rob nem nagyon örült a kialakult helyzetnek, ám annak már annál inkább, hogy elküldtem mindet. Sosem adtam be a derekam ezeknek a fiúcskáknak, nem az én stílusom.
Idő közben apát is megtaláltuk, aki látszólag nagyon élvezte a partit. Ehhez mindig is nagyon értett, de hogy hogyan kellene bánni az egyszem gyerekével…
És ahogy utalt arra, hogy küzdött anyáért, azért más a helyzetünk. Apának már akkor is megvolt mindene, ám miután a nagyapa meghalt, egyedül kellett helyt állnia, és anya ezért nem akart hozzá menni. Félt, hogy sokat lenne egyedül, de nem kellett csalódnia, mert apa addig sokat volt vele, míg élt. Aztán terjesztette a céget, engem pedig itthon hagyott.

Ahogy oldalra fordítottam a fejem, megpillantottam Robot, ahogy egy híres neves bankárral beszélget. Olyan könnyű lett volna elképzelni, hogy mi ketten együtt vagyunk, és ráadásul boldogok, de én is féltem, csak úgy, mint anya.
Rob egy világsztár, ha el akarja fogadni, ha nem, és minden nő oda van érte. Lehet, hogy most úgy gondolja, hogy érdekes és szép vagyok, de ha megismerne, hogy milyen vagyok, lehet hogy csak egy lennék a sok közül. Azt pedig nem akartam. Szerettem volna, ha örökké ilyennek lát, egy erős, határozott és szexi nőnek, de hogy ezt hogyan érhetném el?...

Az óra ketyegett az éjfél felé, s én egyre jobban untam az egészet. Ám ekkor apa lépett fel az emelvényre, s fogta meg a mikrofont.

- Kedves vendégeink! Nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadták a meghívásunkat, és megjelentek! Rengeteg pénz gyűlt össze, mint már kihirdettük! Köszönjük szépen! – mindenki tapsolt, Rob pedig mögém állt, és hátulról ölelt. – Ma új hagyományt indítunk! A fiatalok számára éjféltől, amíg bírják privát bulit szerveztünk! – na ez engem is meglepett. – Érezzétek jól magatokat! Taxik sora fog rátok várakozni a bejáratnál! Viszont látásra! – mosolygott, majd lelépett az emelvényről.

A hangszórókból hangosan szólni kezdett Lady Gaga Bad Romance című száma, s mellém lépett Julie, apám cégtársának a lánya, s kézen ragadott, majd a tánctér közepére húzott. Vele egy jó párszor nagyon berúgtam már apáink partiján, így meg sem lepődtem, hogy megtalált. Eszeveszettül szexi táncba kezdtünk, s egymást követték a jobbnál jobb zenék, mi pedig nem fáradtunk. Legtöbbször Juliehoz simultam, Robbal szemben, aki a bárpultnál ült, és elkerekedett szemekkel vizslatott. Mindig rákacsintottam, vagy küldtem neki egy puszit. A többi hímnemű egyed is minket bámult, amit nem bántam, mert így legalább Rob is tudja, hogy nem ő az egyetlen, aki érdeklődik irántam, de azért csak őt figyeltem, hogy tudja, nekem ő kell.
Épp felhőtlenül táncoltam, mikor éreztem hátulról hozzám simulni egy testet, majd jött az illat is, ami Robhoz tartozott. Szorosan nyomtam ágyékához fenekemet, s körözni kezdtem, majd Rob a fülemhez hajolt, s egyet nyögött, aztán maga felé fordítva nyúlt a fenekemhez, és szorított magához.

- Meddig akarsz még maradni? – búgta fülembe.
- Unod már? – incselkedtem, miközben keze alatt ráztam a hátsóm.
- Akarlak! – nézett szemembe ködös tekintettel.

Nem szóltam, csak megcsókoltam. Nyelvemmel hamar engedélyt kértem tőle, hogy játszhassak az övével, amit gyorsan meg is kaptam. Nem sokáig bírtam volna már én sem, így a kijárat felé igyekeztünk, így összegabalyodva. Mielőtt kiléptünk volna az ajtón, elváltak ajkaink, majd Rob maga elé húzott, s kezemet merev férfiasságához húzta. Szegényt muszáj volt takarnom, így összekulcsoltam ujjainkat, és előtte mentem ki az ajtón. A vakuk villogtak, de most nem törődtem velük, s gyorsan lépkedtem a fehér limuzin felé.
Rob gyorsan kinyitotta az ajtót, majd miután beszálltam, ő is beült.

- Menjen körbe-körbe a városban, amíg nem szólok, hogy elég lesz! – mondtam a sofőrnek, majd megnyomtam a gombot, ami felhúzta a „falat” a vezetőfülke és köztünk.

Szoknyámat felhúztam egy kicsit, hogy Robbal szembe tudjak ülni az ölében. Egy szenvedélyes csókban forrtunk össze, majd amilyen gyorsan csak tudtam lecibáltam róla a zakót, kikötöttem a nyakkendőt, és kigomboltam az ingét. Mikor ezzel megvoltam, apró csókokkal halmoztam el nyakát, és mellkasát, amire ő nyögéseivel válaszolt. Bőszen kereste a ruhámon hátul a cipzárt, de nem találta. Nem hát, mert oldalt volt. – ezen jót mosolyogtam, de nem érdekelt, én így is akartam.
A nadrágjához nyúltam, s kigomboltam, volt rajta vagy öt gomb is, és majdnem egyszerűen letéptem, de tudtam még magam annyira türtőztetni. Amint ez sikerült, a lyukon, ami a boxerén volt előhúztam kemény férfiasságát, s kézzel kezdtem kényeztetni.

- Rach! – nyögte elhalóan nevemet.

Nagyon tetszett, hogy ennyire kíván, így tovább akartam kényeztetni. Gyorsan letérdeltem elé, s nyelvemmel kezdtem izgatni. Rob nem sokáig bírta, így magára húzott, elhúzta aprócska tangámat, s egy határozott mozdulattal magára ültetett. Pár pillanatra csak egymás szemébe néztünk, majd lassan mozogni kezdtem. Egy ideig így mozogtunk, ujjaimat Rob hajába fúrtam, s fejét hátrafeszítettem az üléstámlára, míg ő a csípőm mozgatta egyre gyorsabban kezeivel. Őrjítően gyorsan mozogtunk, s szinte úgy éreztem felrobbanok, de csak ezután jött az élvezet elsöprő ereje. Hangosan sikítva éretem el a csúcsra, Robbal együtt, aki melleimbe temetkezett.

Pár percig még pihegtünk egymás karjaiba, majd nagy nehezen lekászálódtam Robról. Legszívesebben összeolvadva maradtam volna vele, de nem tehettem így, miután nagyjából összeszedtük magunkat, s előreszóltam telefonon, hogy menjünk a hotelhez.
Kézen fogva sétáltunk az épületbe, s közben egy-két fotó itt is készült rólunk. Felmentünk Rob szobájába, majd együtt zuhanyoztunk, - mondanom sem kell, hogy Robbal nem lehetett bírni, így ismét egymáséi lettünk. -, aztán Rob egyik pólójába és boxerébe bújtam, és aludtunk el, ölelkezve.

Reggel hangos dörömbölésre ébredtünk, s kómásan botorkáltunk el együtt az ajtóhoz, hogy miután szélesre tártuk Kristen paprika vörös fejével nézzünk szembe.

- Te meg mit keresel itt? – kérdeztem magamhoz térve.
- Apád visszavonta azt a dolgot! – de rendes! – Mi a franc ez a csókjelenet? – mutatott egy újságra, aminek a címlapján ott díszelegtünk. Elvettem a kezéből és jobban megnéztem. Meg kell, hogy mondjam, remekül festettünk együtt. Nem csak a csókról volt fotó, hanem arról is, mikor egymásra mosolyogtunk. Az arcom itt boldognak látszott, és tudtam, hogy az voltam, és vagyok most is. Beleszerettem Robertbe! Elismerem.
- Rachel a párom! – hangzott Rob egyszerű de mégis nagyszerű válasza, nekem pedig melegség öntötte el a szívemet, és lelkemet.
- Tudja, hogy két héttel ezelőtt még velem voltál egy ágyban? – kérdezte dühösen Kristen.
- De most velem van, fogadd el! – mondtam, majd rácsaptam az ajtót.

Szembefordultam Robbal, majd egy gyors mérlegelés után megcsókoltam. Hisz, hogy haragudnék rá, ha két héttel ezelőtt én is mással voltam. Tudtam, hogy ugyanúgy, ahogy nekem sem, úgy neki sem jelenthetett sokat.

- Szeretlek! – suttogta Rob az ajkaimnak, csukott szemmel, s nyelvét végighúzta számon.
- Én is téged! – motyogtam. Remélem nem bánom meg, hogy kimondtam. Rob bevitt a hálóba, és ledöntött az ágyra, egy újabb szeretkezés erejéig.