Egy kérdés

Sziasztok!
Megjöttem a következővel! Várom a véleményeket!
18+ van benne, mint azt tőlem megszokhattátok... :D
Puszi!
Amy


** Robert **

Rachel kétségbe esett pillantása felért számomra ezer késszúrással a szívembe. Annyira szerettem volna az örökkévalóságig vele lenni, de nem tehettem. Pont most, mikor végre rendeződtek a dolgaink, és felvállaltuk egymást a nyilvánosság előtt, a Summit kitalálja ezt a marhaságot.
- Miért pont oda? – kérdezte csendesen.
- Mert a Summitnak van ott egy bázisa, és mindenféle promós videókat és képeket akarnak ott csinálni. Lesz pár exkluzív rendezvény is, amire fejeseket hívnak meg. Támogatókat. Mivel a rajongók szeretnék, ha a Hajnalhasadást két részben forgatnánk. - Sajnálom Rach… - motyogtam a végét. Tényleg nagyon sajnáltam. Legszívesebben hagytam volna a francba az egészet, de nem tehettem.
- Én is… - mondta szomorúan. Szemeiben könny csillant, de igyekezett nem utat engedni az érzéseinek. Nekem ez nagyon jól esett, hogy így ragaszkodik hozzám, de nekem is nagyon nehéz volt belegondolni, hogy akkora az alig két hetes kapcsolatomat itthagyjam.
- A negyedik héten fut össze a bagázs Osloban. Akkor lesznek a partik. Lesz amolyan álarcos bál, meg kajával megspékelt buli is. Bár gondolom ez nem vígasztal, ahogy engem sem. – nagyot sóhajtottam. – Úgy lenne jó, ha velem lennél… - suttogtam, s bánatos arcára néztem.
- Igen…
- Rach! Mondj valamit! – kértem, miközben kezeimet folyamatosan mozgattam tökéletesen vékony és formás lábain.
- Nem tudom, mit mondjak… Töröm a fejem… - s tényleg összpontosítani látszott.
- Oké… - sóhajtottam, majd befáslizott bokájához hajoltam, s apró puszikat leheltem rá.
- Azt mondod, a Summit támogatókat gyűjt? – kérdezte a távolba meredve.
- Igen… - vártam, hogy ebből mit akar kihozni.
- Nekem rengeteg pénzem van… Vagyis apának… - mormolta, majd fény csillant szemében.
- Azt akarod mondani, hogy támogatnátok a Summitot? – kérdeztem elképedve.
- Hé, ha már negyvenezer dollárt költöttem rád, legalább maradj is meg nekem! – mosolygott hamiskásan.
- Nem tudom Rachel… - mormogtam. – Az akkor nagyon sok pénz lenne!
- Tudom, majd megbeszélem apával. – nagyot sóhajtott. – És akkor csak három hetet kell kibírnom nélküled! – mosolygott vidámabban.
- Igen… Az jó lenne! – mosolyogtam én is.

Nem tudtam mi lesz, de abban biztos voltam, hogy irtóra fog hiányozni. Ezalatt a pár nap alatt tényleg nagyon erős érzések alakultak ki bennem, s nagy birtoklási vágy.
Rachel elnyomta cigijét, s az enyémet kivette számból, egy slukkot még szívott belőle, majd azt is elnyomta. A szemembe nézett, aztán le a számra, s kéjesen megnyalta alsó ajkát. Nem is kellett több, lassan hajoltam kívánatos, pirosan telt ajkaihoz, s adtam rá picike puszikat. Rach résnyire nyitotta azokat, s ajkamba harapva szívta meg egy kicsit. Karjaimat önkéntelenül is köré fontam, s kihúztam az asztal szélére kívánatos testét. Nyelve kereste az utat az enyém felé, s mikor összetalálkoztak kéjes táncot jártak egymással. Volt hogy ajkaink össze sem értek, csak nyelveink érintették egymást. Rach nyakamba fonta karjait, s lábait lassan, óvatosan fonta körbe derekamon, mire én combjai alá nyúltam, s megemeltem. Besétáltam vele a szobába, s lefektettem az ágyra.

- Csókod gyógyír minden fájdalmamra! – suttogta fülembe, majd végigcsókolta a nyakamat.

Eme mondata még hosszan csengett elmémben, miközben ajkaink kényeztették egymást. Tehát valószínűleg ő is olyan jól érzi magát velem, mint én vele. Sosem voltam szerelmes igazán, de ez az érzés egyelőre erősebb bárminél, amit eddig éreztem.
Nem volt több időm ezen rágódni, mert megéreztem Rachel kezét a nadrágom cipzárjánál.

- Neked… Pihenned kellene! – mondtam kábán, s szemébe néztem.
- Akarlak! – lehelte alig pár milliméterre ajkaimtól.
- Én is! – válaszoltam, s újra elmerültem testének kényeztetésében.

Rachel nem vesztegette az időt, s vadul rángatta le rólam a ruháimat. Én ennél azért óvatosabb voltam, s ügyeltem sérült lábára.
Mikor már minden ruhánk valahol a szobában a földön hevert, Rach ép lábát a derekamhoz emeltem, s szemébe nézve lassan merültem el benne. Ő a szemeit tágra nyitotta, s halk nyögés hagyta el torkát. Tempóm lassú maradt még egy darabig, de Rachel nem engedte tovább, s csípőjét egyre gyorsabban ringatta alattam. Másik lábát felemelte, és mindkettőt a nyakamba tette, így én térdeltem, s próbáltam minél mélyebbre hatolni benne. Ő ezt minden próbálkozásomnál egyre hangosabb nyögésekkel, és néha már-már sikolyokkal jutalmazta. Kezei a takarót markolták, s szeme csukva volt, fejét néha leszorította a párnára.
Éreztem az egyenletes lüktetését belülről, s ez engem is a csúcsra repített. Rachel hangosan zihált, s kapkodott levegőért, rólam nem is beszélve, de egy szemhunyásnyi időt sem hagyott, mert meghallottam erőszakosan csengő ám halk hangját:

- Még! – suttogta.

Kicsit meglepődve néztem rá, s ezt ő is észrevehette, mert lábait leemelte rólam, s magára húzott. Úsztunk a verítékben, de nem számított, még mindig engem akart, nem volt neki elég belőlem, s ez újult erővel töltött fel.
Rach most erőszakosan tapadt kulcscsontomhoz, s erősen megszívta egy ponton. Felszisszentem, de nem fájt, inkább jobban feltüzelt.

- Megjelölsz? – kérdeztem, miközben kicsusszantam belőle, s jobb kezemet odaemeltem, s körözni kezdtem rajta.
- Igen, mert… Ahhh… - nyögdécselt. – Csak, hogy… Ahhh… Rob! – sikkantott fel, mikor négy ujjamat belé csúsztattam. – Hogy az enyém vagy! – bökte ki végül.
- Csak a tiéd! – suttogtam a fülébe.

Rach egy pillanatig megállt csípőjének mozgatásában, s így én is megálltam, szemembe nézett, mosolygott. Én is megeresztettem egy tipikus „Pattinson féle félmosolyt”, majd újra izgatni kezdtem.
Teste vonaglott, s hangosan sóhajtozott, majd megragadta vágytól meredező testrészem, s eszeveszettül gyorsan mozgatta rajta kezét. Ujjaimat kihúztam testéből s a feje mellett a párnába temettem arcomat, s így tompítottam nyögéseim hangosságát.

- Nyögj nekem! – kérlelt.

Füléhez hajoltam, s nyelvemmel játszadozva rajta engedtem ki minden kéjemet. Rach másik keze a hátamat cifrázta ki, s biztos voltam benne, hogy már ez előtt is tele volt piros csíkokkal, de ez után…
Rachel magához irányította kezében tartott férfiasságom, s csiklóját kezdte izgatni vele. Őrjítően lassan körözött lüktető, nedves középpontja felett, s én már majd’ megőrültem annyira akartam. Kezeit elkaptam, a feje mellé, a puha párnára szorítottam, s keményen, szinte erőszakosan tettem magamévá újra őt.
Melleit vettem célba, s szívogattam kemény mellbimbóit, míg ő a nevemet mondogatta. Imádtam az ő szájából hallani ezt.
Gyors tempóban, de mégis sok idő elteltével értük el újra a beteljesülés kapuját. Lihegve hanyatlottam testére, de igyekeztem tartani magam.

- Kielégült a kisasszony? – kérdeztem nehezen forgó nyelvvel.
- Maximálisan! Maga a megtestesült tökély, Mr. Pattinson. – kuncogott.

Nevetve feküdtem le mellé, s vontam óvatosan mellkasomra őt. Amekkora balfasz voltam fiatal koromban a csajozásban, hát most annál jobban ment. Persze nem nehéz, ha az embert a legszexisebb pasinak választják a világon, de azért nekem mégis meglepő. Nagyot fújva a hajamba túrtam, s ránéztem a mellettem fekvő vadmacskámra.
Az egyetlen nő, akit meg akarok tartani magam mellett. Ám ez nem lesz egyszerű, ha nem leszek mellette. Ki tudja hány más férfi környékezi meg, s amilyen szexuális étvágya van, ki tudja, hogy ellen tud-e majd állni.
Nagyon remélem, hogy igen, bár engem tutira megesz majd a féltékenység. Felrémlett előttem, hogy mi lenne, ha megkérdezném, hogy velem tartana-e már az elejétől fogva, s eljönne-e velem Osloba már a következő héten. Bassza meg! Az a hideg és zord erdőkkel teletűzdelt hely nem való ennek a szépségnek. Neki a csillogásra van szüksége, s a mindennapi nyüzsgésre. Nem velem egy északi országban. Bár megfordult a fejemben, hogy talán ebben is tévedek, s a rejtett oldalában erre is vágyna. Egy kicsit elhagyná a napsütötte helyet, s velem jönne. Nem… Nem tudom, talán… De lehet, hogy nem.
A rohadt életbe Pattinson! Szedd össze magad! – dorgáltam magam gondolatban.

- Rach! – suttogtam, mert nem tudtam, hogy alszik-e.
- Igen Rob, menjünk ki, és gyújtsunk rá. – mondta mosolyogva.
- Honnan tudtad? – kérdeztem elképedve, s magamra rántottam az alsógatyám. Majd karjaimba kaptam egy szál lepedőbe csavart testét, s kisétáltam a teraszra. Felültettem az asztalra, ahol pár órája volt, s meggyújtottam két cigit, majd az egyiket neki adtam. Pont mint pár órája.
- Onnan, hogy a kezed automatikusan két ujjal simogatta a combomat, s nagyokat lélegeztél. Ráálltál már gondolatban egy cigire, s én előbb tudtam talán, mint te. – világosított fel. Csodálkozva figyeltem őt, s egyre jobban biztos voltam benne, hogy nem akarok tőle elválni.
- Jó megfigyelő vagy! – mondtam.
- Köszönöm!

Úgy vigyorogtunk egymásra, mint az idióták, de nem bántam. Ha vele voltam már nem kellett egy szerepet játszanom, és saját magam lehettem. Pár perc múlva bevittem az ágyra, de ő fürdeni akart. Hát, talán egy fáslit még magam is fel tudok majd tenni, így óvatosan leszedtem duzzadt bokájáról, majd miután körbecsókoltam azt, bevittem a fürdőbe. Megengedtem egy kád vizet, s lábát a kád szélére támasztva leültettem. Addig kérlelt, míg végül megadtam magam, s bemásztam mellé. Mondjuk jól esett, hisz alaposan megizzasztott. Lassan mosdattuk meg egymást, s ügyeltem rá, mikor szárazra töröltem csodás testét, hogy ne okozzak neki fájdalmat. Visszavittem a szobába, és bekötöttem a lábát, majd megkérdeztem mihez lenne kedve. Végül a filmnézésnél maradtunk, így miután beszereztem Lisától a konyhában egy kis harapni valót és egy üveg Colát, visszasétáltam Rachelhez.

Legnagyobb bánatomra közölte, hogy Alkonyat maratont tartunk, s az első részt indította el. Nagyot sóhajtottam, s egyik kezemmel átölelve őt, számba tömtem az egyik húsos falatkát. Legnagyobb meglepetésemre Rachel nem az az olvadós fajta volt. Ha valami nem tetszett neki azt megmondta, és a csókjelentnél durcásan keresztbe fonta maga előtt a kezeit, és morcosan nézett rám.
Odahajoltam hozzá, s a csókba belevittem minden szeretetem, és talán szerelmem iránta. Elégedetten dőlt neki a mellkasomnak, s a vámpír baseball jelenetnél vidáman tapsolt és ámuldozott. Nagyon tetszett neki, s irtó aranyosan taglalta, hogy milyen aranyos vagyok, vagy milyen szexi a mosolyom. Egy kicsit zavarba is jöttem, amit jól ki is nevetett. Hát hoztam a béna formám. Gondolatban vállon veregettem magam.

Nem tehettem róla, de az Új hold felénél már majdnem bealudtam. Egyre többször hajtottam fejem Rachel vállára, s vissza. Rémesen fáradt voltam, de egyszer csak Rachel sírós hüppögésére lettem figyelmes. Azonnal felkaptam fejem, és oldalról néztem könny áztatta arcát.

- Rach! Mi baj? Mid fáj? – kérdeztem kétségbe esetten.
- Nem fáj… csak… csak ez olyan… – motyogta. A képernyőre nézve épp a Volturi jelentem ment. Ellágyult a szívem, hogy ilyen kis törékeny is tud lenni.
- Ugyan… Ez csak trükk!
- Tudom… - mormogta kicsit morcin.
- Rendben… - tétovázva feküdtem vissza, s öleltem magamhoz.
- A könyv szebb! – mondta határozottan a film végén.
- Igen, szerintem is… Nem is tudtam, hogy olvastad!
- Nem is egyszer! – mondta elpirulva. – Csak eddig nem nagyon akartam a filmet is megnézni. De szenzációsan jól nézel ki benne. Nem csoda, hogy ennyien csorgatják a nyálukat a képernyők előtt. – mondta elpirulva.
- Nem olyan nagy szám… Bár kétségtelenül ez a film hozta a sikert számomra. – mondtam. Bár néha azt kívántam, hogy bárcsak ne jelentkeztem volna Edward Cullen szerepére, de most így belegondolva, akkor nem ismerném Rachelt. Ezt pedig most el se tudnám képzelni.
- Nagyszerű színész vagy Robert! – mondta, majd keze közé vette arcomat, s lágyan nézett rám. – És egy sármos, igazán sármos férfi! Megérdemled az elismerést! – mondta.
- Köszönöm! – válaszoltam, majd megcsókoltam.

Így, ölelkezve, és csókolózva dőltünk vissza a párnák közé, és miután Rach lekapcsolta a tv-t, sokáig fészkelődött a legjobb pózt megtalálva karjaimban.
Már egy ideje fekhettünk a sötétben, de tudtam, hogy ő sem alszik. Azon rágódtam, hogy mit szólna, ha megkérném, hogy jöjjön velem. Elvileg addigra már a lába is jól lesz. Á, mégsem. Meg kellene hagyni neki a választás lehetőségét, s inkább csak feltenni egy kérdésként.
Nagy levegőt vettem, s bátortalanul arcával szembe fordultam, s megkérdeztem:

- Nem jönnél velem Osloba? – suttogtam.

Őszintén megmondom, hogy féltem tőle, hogyan fog reagálni, féltem, hogy esetleg felkapja a vizet, de ehelyett mosolyogva felém nyújtózott, s egy csókot nyomott ajkaimra.