Bonyodalom

Sziasztok!
Ariana írását olvashatjátok most! Köszönjük neki! :)
18+ figyelmeztetés
Puszi!


Mi a fene ütött belém? Meghátrálni és meghunyászkodni Kristen előtt?
Rob olyan dolgokat hozott ki belőlem, amit még jó apámnak sem sikerült soha az életben.
Én voltam az ő elkényeztetett kiscicája, akinek mindent megadott és cserébe nem várt túl sokat csak, hogy viselkedjek okosan. Gondolom sejtette, hogy ezzel mennyire megnehezíti az életemet, mert már születésemtől fogva makacs voltam és nem szerettem, ha dirigálnak nekem.
Vajon tudat alatt az a szó változtatott meg bennem valamit, amit Rob suttogott. Jobbnak láttam, ha nem hánytorgatom fel és Ő sem hozta szóba.
- Rach! – hallottam meg Rob hangját a hátam mögül és éreztem, ahogy karjai a vállamra nehezednek. Hátrafordítottam a fejem és gyors csókot nyomtam a szájára.
- Kristen?- néztem kíváncsian a háta mögé. Idegesen hajába túrt és ebből rögtön tudtam, hogy valami nincs rendben.
- Nem jön el. –bökte ki végül mire felugrottam és szikrákat szóró szemmel néztem rá.
- Mi az, hogy nem jön el?
- Hát végülis megtiltották neki, hogy ide betegye a lábát. Ha jól emlékszem éppen Te.
- Ha jól emlékszem Te voltál a veszekedés kiváltó oka. Elárulnád, miért véded most is őt?- fújtattam dühösen.
- Nem védem, de be kell látnod, hogy nem minden történik úgy, ahogy azt te az okos kis fejecskéddel kigondolod.
- Fordulj fel Pattinson! Téged is simán kidobathatnálak! –fordítottam neki hátat reszketve a dühtől. Ha azt vártam, hogy bocsánatot kér és megpróbál kiengesztelni nagyot tévedtem. Hangos nevetése betöltötte a kis szobát és erősen fenekembe markolt.
Lendületből hátrafordultam, hogy lekeverjek neki egyet, de mintha számított volna rá megragadta a csuklóm és lecsapott a számra szájával. Mérgem egy pillanat alatt elpárolgott és átadta a helyét a szenvedélynek és a vágynak. Kezemmel megmarkoltam haját így kényszerítve, hogy még lejjebb hajtsa fejét és vadul visszacsókoltam.
Keze újra fenekembe markolt én pedig csípőjére kulcsoltam lábaimat. A falnak támasztott és szájával nyakamat kényeztette miközben ujjai egy erős mozdulattal letépték rólam a vékony kis bugyit.
Meztelen fenekemet simogatta, amitől egészen libabőrös lettem ujjával belém hatolt, amitől felnyögtem. Kezemmel igyekeztem kiszabadítani őt nadrágjából és ujjaim szorosan kulcsolódtak össze férfiasságán.
Mikor már nem bírta tovább vadítóan rám mosolygott és belém hatolt. Kezemmel a falat támasztottam és szinte alig jutott el fülembe a szomszédos szoba ajtajának csapódása.
Apám hangja kijózanítóan hatott rám és hirtelen megálltam amitől Rob zavarodottan kapta fel a fejét.
- Most mi van? –nézett rám.
- Az apám. A szomszéd szobában. – suttogtam.
- Ez izgi- nevetett halkan és újra mozogni kezdett bennem.
- Rob! Ez egyáltalán.. nem..vicces – nyögtem, de csípőm lassan felvette az ő ütemét és egyszerre jutottunk el a csúcsra. Tenyerét számra tapasztotta, hogy egy hang se szűrődjön ki.
Kielégülten dőltünk egymás karjába mikor az ajtót megrázta apám kopogása.
Felugrottam és megigazítottam magam a vékony nyári ruhát és igyekeztem Robnak is elfogadható külsőt varázsolni.
- Rachel! Nyisd már ki azt a rohadt ajtót! Meddig kell még itt ácsorognom?- hallottam apa hangját, ami nem sok jót ígért.
Rob leült a fotelbe én pedig az ajtóhoz ugrottam, hogy kitárjam előtte.
- Szia, apu! Bocs csak zenét hallgattunk Robbal és nem is hallottam, hogy kopogtál. - mentegetőztem miközben apám végigmért minket.
- Leonardo!- biccentett Rob.
- Á Robert! Szia!- üdvözölte apám és körülnézett a szobában.
Édesen mosolyogtam rá, ezzel már egészen pici koromban is sikerült levenni őt a lábáról.
- Tudod mi az érdekes Rach?- húzta össze szemöldökét.
- Mi apa? – néztem rá nem túl sok jót sejtve.
- Nem hallottam zenét.
Robra néztem, aki meglengetett egy mp3 lejátszót.
- A legújabb dalom van rajta Leonardo és úgy gondoltam Rach lenne az első, akinek megmutatnám.
Apám karba tett kézzel mérlegelte a mondandóját majd mosolyra húzta a száját és az ajtó felé indult.
- Rach! A ma esti összejövetelről remélem nem feledkeztél meg!- fordult vissza.
- Hát persze, hogy nem. – jelentettem ki magabiztosan pedig fogalmam sem volt miről beszél.
Bólintott majd kisétált én pedig kifújtam a tüdőmbe rekedt összes levegőt.
Hátrafordultam és Robot néztem, akinek arcán kaján mosoly ült és engem méregetett.
Mégis mit képzel magáról? Hogy annyira ellenállhatatlan? Bár mi tagadás az ilyen mosolytól mindig remegni kezdett a térdem, de akkor is.
- Ugye most azt hiszed, hogy sikerült kiengesztelned? – álltam elé csípőre tett kézzel.
Felállt és elém lépett arcáról egy percre sem törölve le a mosolyt.
- Átvertelek. – mondta ki nemes egyszerűséggel és olyan arcot vágott, mint egy jóllakott óvodás.
- Hogy mit csináltál? –néztem rá vörösödő arccal.
- Átvertelek? –kérdezett vissza.
- Na és mondd csak mivel vertél át? –léptem hozzá közelebb.
- Kristen ma délután átjön hozzád beszélni.
- Meg tudhatnám mégis mi a fenének kellett akkor hazudnod?
- Imádom, amikor dühös vagy. Na és a szex sem utolsó mikor tombolsz. - vigyorgott rám bennem pedig egyre jobban ment fel a pumpa.
- Mekkora utolsó mocsok vagy! – emeltem fel a kezem,hogy pofon vágjam, de ismét megelőzött.
- Rach! Most mi a baj? Csak vicceltem. Hallod?- kiáltott utánam mikor kezemet kirángatva hátat fordítottam neki és kiviharzottam az ajtón.
A szobámba érve fel alá rohangáltam és dühöngtem. Miért kellett ezt csinálnia és miért vagyok ennyire ideges emiatt?
Hiszen ki ő nekem? Csak egy kedves kis játék akivel - ha úgy hozza, kedvem- játszadozhatok.
De akkor miért tölti ki szinte minden gondolatomat? Nevetséges ez az egész.
- Rachel! Tudnál jönni egy percre?- hallottam meg kintről Luke hangját.
Felrántottam az ajtót és szembetaláltam magam Kristennel. Mögötte Luke állt és kérdőn nézett rám.
- Semmi baj Luke én kértem, hogy jöjjön ide. Gyere be!- fordultam Kristenhez.
Úgy jött be a szobába, mint valami királynő és haragosan fordult felém.
Az ajtónak dőltem és gúnyosan néztem rá.
- Most meg mit akarsz tőlem? Láttad az újságokat? Láttad mit írtak rólam? Ezután még van képed idehívatni?- támadt nekem.
- Lenyugodtál? – löktem el magam az ajtótól unott arcot vágva.
Meg sem tudott szólalni csak tátott szájjal álldogált és látszott rajta mennyire ideges. Nagy levegőt vettem és hozzá léptem.
- Bocsánatot akartam kérni, de már nagyon közel állok hozzá, hogy hagyjam a fenébe. –csúszott ki a számon. Gratulálok Rach nem hazudtolod meg magad és a hülye természeted!
- Szerintem pedig igenis bocsánatot kell kérned. Ez a minimum. – rivallt rám.
- Lejjebb a hangerővel oké? Te kötöttél belém és nem fordítva.
- Te nyúltad le a pasimat! –sikította.
- Én nem nyúltam le senki pasiját! Kamu volt ez az egész köztetek, úgyhogy nem értem miért kell balhéznod.
- Honnan tudod, hogy mi volt köztünk? Én szeretem őt.
- Francokat szereted! Olyan, vagy mint egy pióca!- lovalltam én is bele magam a vitába.
- Honnan tudod, hogy nem szeretem? Te talán szereted?- bámult közvetlen közelről az arcomba.
- Ha tudni akarod igen- kiáltottam vissza rá és ekkor meghallottam a kilincs kattanását és a közeledő léptek zaját.