Az életünk színjátéka

Sziasztok!
Nem véletlenül kellett ennyit várni erre a fejezetre:) Én vagyok hármunk közül a leggonoszabb. Ha nem látom, hogy lelkesedtek a történetért akkor én se fogok lelkesedni az írásért és várni kell a fejezetekre amit én írok:) Na de megszületett szóval tessék kommentelni:)
puszi nektek:
Kesha

**Rob**

Tudtam, hogy amire készülök az kissé, na jó, nagyon gonosz Rachelel szemben. De meg akartam leckéztetni a tegnapért. Szerettem semmi kétség. És meg is bocsátottam neki, mert tudom miért tette, amit tett, de attól még fájt minden szava. Persze a seb nagy része begyógyult tegnap éjjel, mikor bevallotta, hogy belém szeretett. Na de azért ő se tehet meg mindent. Míg szerelmem zuhanyozott, addig én az erkélyen ittam a kávém, amit Lisa készített nekem. Szerettem itt lenni. Sokkal jobban éreztem magam Rachel otthonában, mint a szállodai szobában. Nem tudtam, hogy azért, mert itt él és nőtt fel a szeretett nő, aki be kell vallanom mostmár, hogy teljesen elcsavarta a fejem vagy azért, mert már herótom volt a szállodáktól. Nem is számított. A gondolataimból a derekam köré fonódó karok és a hátamra adott puszi zökkentett ki. Mosolyogva fordultam meg Rach ölelésében és gyönyörű szemeibe néztem. Ha nem tudnám, hogy nagykorú tuti azt hinném, hogy csak egy tizenöt éves kislány. Hogy lehet valaki ennyire babarcú? A tekintetem az ajkára siklott és nem tudtam ellenállni, így gyengéden csókolni kezdtem. Szeszélyes kis boszorkány- futott át az agyamon, de abszolút nem zavart, hogy nem könnyű eset. Imádtam csatázni vele, bármennyire is leszívta néha a vele vívott harc az összes energiám. De amit a nyelvével művel.... Istenem. Néha megrémített a tudat, hogy egyetlen csókjától elveszítem minden épelméjű gondolatom, és csak arra vágyom, hogy újra és újra átélhessem a csodát, amit nyújtani tud nekem. Tuti, hogy le kéne csukatni a perverz gondolataimért, ami minden érintésekor átcikázik az agyamon... Még jó, hogy senki sem tudja, miket szeretnék tenni vele, mert ha tudnák, abból nem sülne ki semmi jó. Na nem mintha ő sűrűn tiltakozna a testi gyönyörök ellen. Legszívesebben visszacitáltam volna az ágyba, de mégis erőt vettem magamon és óvatosan eltoltam magamtól, amire egy elégedetlen nyögés volt a válasz. Büszkeséggel töltött el a tudat, hogy én is hatással vagyok rá és neki is nehezére esik elszakadni tőlem. Hihetetlen, hogy mióta ismerem szinte csak az ágyban voltunk, mégse tudtunk betelni egymással. Elléptem tőle, majd a kezébe nyomtam a kávésbögrét.
-Köszönöm-mosolygott rám.
-Igazán nincs mit-viszonoztam a vigyorát.
-Hová megyünk?-Kíváncsiskodott tovább.
-Nem árulom el-vágtam rá. Na ezt most tuti nem szedi ki belőlem.
-Biztos?-Húzta huncut mosolyra a száját, ami semmi jót nem ígért számomra. Tudtam, hogy tervez valamit azért, hogy elérje, amit akar.
-Biztos-nyögtem ki, mikor már közvetlenül előttem állt. A bögréjét visszarakta az asztalra, majd a kezét a pólóm alá csúsztatta és a mellkasom kezdte cirógatni. Csak ezt ne... -Ez nem ér-sóhajtottam fel. A szívritmusom ismét felgyorsult, de próbáltam mélyeket lélegezni és higgadt maradni. Ment is, míg be nem csúsztatta a kezét a nadrágom alá és ott is simogatni kezdett. Mostmár csak zihálni tudtam és kikerekedett szemekkel bámultam az elégedett arcát.-Rach-nyögtem fel, mikor az apró keze már az alsónadrágom alatt kutakodott.
-Biztos?-Kérdezte kacéran, mire lefogtam a csuklóját. Tudtam, hogy ha tovább folytatja azt is be fogom vallani neki, amit még el sem követtem.
-Biztos-húztam ki a kezét a nadrágom alól, mire nevetni kezdett. Mire sikerült lehiggadnom megitta a kávéját. Hihetetlen egy nőszemély. Ha nem lenne, ki kéne találni. A reggeli kávé után visszamentünk a szobájába.
-Mit vegyek fel?-Fordult felém, miután vagy tíz percre eltűnt a gardróbban. Az ágyról figyeltem, hogy egy-egy ruhadarab kirepül a szobából, néha pár sóhaj és elégedetlen nyögés is kihallatszódott, amin jót kuncogtam magamban.
-Semmi extra nem kell-mondtam, miközben felálltam és Rachelt félretolva a gardróbszoba ajtajából besétáltam. Azt hiszem nem kellett volna... Az állam a padlót súrolta a sok több ezer dollárt érő ruha, cipő, és táska láttán. Erőt véve magamon körbenéztem és valami programhoz illó darab után kutattam, míg meg nem találtam a szerintem tökéletes ruhát. A fogasról levéve Rach kezébe nyomtam.
-Ezt?-Nézett rám értetlenül, majd a ruhára. Nem volt benne semmi extra. Egy sima fehér pánt nélküli maxiruha volt.
-Szerintem jól fog állni-vontam meg a vállam.
-Hát jó-bólintott, majd magára kapta az anyagot. Tényleg tökéletesen állt rajta. Túl tökéletesen... Mintha ráöntötték volna.
-Mehetünk?-Kérdeztem tőle, mikor úgy gondoltam elkészült.
-Persze, még felveszem a cipőm- mosolygott rám izgatottan, majd ismét eltűnt a gardróbban, majd vagy 10 centis sarkakon egyensúlyozva ismét előbújt.
-Biztos jó ötlet ez?-Néztem a cipőre.
-Ez egy Manolo Blahnik, ami mindig jó ötletnek minősül-vigyorgott rám. Ő biztosan tudja.... Kézen fogva indultunk ki a házból, ahol már a terv szerint kint állt a fekete bérelt Audi. Nem engedtem, hogy bármit is hozzon magával. Még a végén nem sikerül a tervem.
-A te kocsid?-Nézett rám kérdőn.
-Per pillanat igen-vigyorogtam, mint a vadalma, miközben kinyitottam neki az ajtót és besegítettem. Los Angelestől egy órára mentünk a tengerpartra. Még régen mutatta nekem ezt a helyet Kellan. Csendes és szinte teljesen kihalt az egész környék.
-Ez csodálatos-ugrott ki vigyorogva Rach a kocsiból, majd becsukta a szemét és csak mélyeket lélegzett a levegőből. Sose láttam még ilyen szépnek, ahogy a napfény megvilágította az arcát. Gyönyörű volt és ismét nem bírtam neki ellenállni. A dereka köré fontam a karjaim és megcsókoltam. Készségesen viszonozta minden apró mozdulatom.
-Gyere-kulcsoltam össze az ujjaink, amint el bírtam válni a puha ajkaitól. Rachel értetlenkedve pislogott rám. Gondolom azt hitte, azért hoztam erre a kihalt partra, hogy nyugodtan együtt lehessünk, amiben igaza is volt csak épp most nem szexre vágytam. Na jó ez hazugság. Arra mindig vágytam, de ezt most elnyomtam magamban. Újabb meglepetést okozott, mikor bólintott és a cipőjét levéve elindult velem sétálni. Nem ellenkezett, nem akart irányítani. Legalább arra számítottam tőle, hogy az irányt ő akarja meghatározni, de nem. Hagyta, hogy vezessem. Közben rengeteget beszélgettünk. Ő főleg a mamájáról és a festészetről mesélt, én meg a munkámról meg a zene iránti szeretetemről. Azt hiszem most végre sikerült lebontanunk a falakat, amik eddig elválasztottak minket és rengeteget nevettünk együtt. Rég éreztem magam ilyen jól bárkivel is. Rach olyan humorérzékkel lett megáldva, amit álmomban sem gondoltam volna róla. A testén kívül mostmár a személyisége is félelmetes hatást gyakorolt rám. Órákig ültünk a homokba néztük a vizet és beszélgettünk. Semmi több. Már délután öt volt, mikor még mindig csacsogva elindultunk vissza az autóhoz. Pár percig csendben andalogtunk, majd megszólaltam.
-Tudod nagyon fájt, amit tegnap tettél és mondtál-mondtam, mire rémülten felkapta a fejét és a szemembe nézett.
-Tudom és sajnálom, ne haragudj, kérlek!
-Nem haragszom, de ezt nem teheted többé-mondtam a kocsinak támaszkodva.-Meg kell tanulnod Rach, hogy nem játszhatsz. Velem nem, mert annak mindig következménye van-magyaráztam, majd beszálltam az autóba. Rach értetlenkedve pislogott rám.-Kicsim este találkozunk. Jó sétálgatást-mondtam, majd dobtam felé egy puszit és beindítottam a motort.
-Nem hagyhatsz itt-kiabált rám.-Azt se tudom, hol vagyunk-dühödött fel.
-Sajnálom édes. Szeretlek-mosolyogtam rá, majd elindultam. Hallottam még, ahogy utánam üvölt.
-Gyűlöllek Pattinson. Ezért még tuti megöllek!
A visszapillantóból láttam, hogy utánamvágja a cipőjét és a feje tiszta vörös az idegtől, de csak kuncogni tudtam rajta. Persze tudtam, hogy most kihúztam nála a gyufát és minden bizonnyal kapni is fogok valami büntit ezért, de remélem az éjszakára kitalált programom enyhít majd a kis vadmacskám haragján. Los Angelesbe visszaérve azonnal a hotelba mentem. A szobámba felcsattogva gyorsan lezuhanyoztam. Úgy számoltam, hogy ha még Rach lassan is sétál, akkor is maximum 1,5 óra alatt talál egy olyan helyet ahonnan lehet taxit fogni. Valószínű, hogy utána azonnal a fejemért fog indulni, szóval nem volt sok időm. Gyors törölközés után belebújtam egy farmerbe meg egy világoskék ingbe, amit most nem volt türelmem végiggombolni. Azonnal rohantam a telefonhoz és kiköveteltem mindent, amihez a tervemhez szükségem volt. Fél órába se telt máris elkezdhettem rendezkedni. A hálószobában teleszórtam az ágyat rózsaszirmokkal és az egész szobát teleraktam mécsesekkel. A pezsgőt behűtöttem, az epret tálkába rakosgattam. Gondoltam a hosszú séta után jól fog esni neki, ha megmasszírozom, így a masszázsolajat is bekészítettem, majd a fürdőt is telepakoltam rózsaszirmokkal és mécsesekkel. Mikor mindent késznek ítéltem leültem az erkélyre és vártam. Kezdtem megbánni, amit tettem. És mi van, ha valami baja történik? Azt sose bocsátanám meg magamnak. Elüthetik vagy elrabolhatják, vagy a fene se tudja. Egyre idegesebb lettem és már fél percenként lestem az órám, hogy vajon mikor ér már ide. Szóltam Lisanak is, hogy ha hazaér mondja meg neki, hogy itt várom, és ha nem akar látni, hívjon fel. De nem hívott... Szóval még otthon sincs. A fenébe. Már két órája ültem ott egyik cigit szívva a másik után, mikor elfogyott a türelmem és felhívtam Lisát, hogy Rach hazaért-e már. Persze nem... Na jó megkeresem. Nem gondolkoztam, csak kocsiba vágtam magam és elindultam oda, ahol hagytam. A szememmel végig pásztáztam az utat, hátha megpillantom valahol. És egyszer csak igen. A sötétben feltűnt a gyönyörű hosszú női ruhás alak. Lehajtott fejjel kullogott. Gyorsan lefékeztem mellette, de fel se nézett csak ment tovább. Azt hiszem elvetettem a sulykot. Kipattantam az autóból és rájöttem, hogy nálam nagyobb barmot még a Föld nem hordott a hátán. Futólépésben mentem utána.
-Rach várj! Ne haragudj, kérlek! Tudom, hogy hülye voltam...
-Nem haragszom-mondta határozottan, de nem állt meg csak ment tovább.
-Állj már meg-szóltam rá, mire megtorpant, de nem fordult felém.-Sajnálom jó? Tudom, hogy hülye voltam...-kezdtem bele a mentegetőzésbe. Igen mikor kitaláltam jó ötletnek tűnt... Viccesnek és hasonlók, de nem volt az. Nagyon nem. Persze Rachel nem hagyta, hogy végigmondjam, amit akarok. Még mindig nekem háttal állva félbeszakított.
-Rob ne aggódj, értem a lényeget. Vezekelnem kell, mert azt tettem amit. Az én hibám. Csúnya dolog volt, igazad van. És most menj. Lesétálom, amit le kell és ennyi-mondta, majd ismét elindult. Ledöbbenve álltam. Nem ugrott a torkomnak? Nem értettem semmit. Mindenre számítottam, gyerekes hisztire, kiabálásra, a macijai bevetésére, sőt akár még FBI-ra is, de erre nem. Már messze járt, mikor újból kapcsoltam. A kocsiba visszaülve gyorsan utolértem.
-Rachel szállj be-mondtam a lehúzott ablakon keresztül.
-Nem-vágta rá. Lépésben haladtam mellette és most tűnt fel, hogy mezítláb sétálgat, a cipője pedig a kezében van.
-Rach szállj már be, kérlek. Még a végén belelépsz valamibe-aggodalmaskodtam.
-Vigyázok, ne aggódj-nézett végre rám, és megeresztett egy halvány mosolyt. Na most vagy tényleg nem haragszik, vagy tervez valamit. Basszus nem érdekel. Kínoztasson meg a medvéivel, ahogy akar, csak vihessem biztonságba.
-Kérlek szépen-kértem újra.
-Nem Rob. Akkor mi értelme lett volna az egésznek? Semmi. Ez tudod olyan zarándokút vagy mifene. Ha majd beérek a célba, akkor oké minden. Letudtuk a bűnöm, és tiszta lappal indulok.
-Rach ez sületlenség. Nem haragszom rád, csak meg akartalak picit leckéztetni, de hülye ötlet volt. Szeretlek. Szállj be kérlek az autóba.
-Nem-felelte egyből, mire elveszettem a türelmem.
-A francba Rach. Megbántam érted? Most én is sétáljak veled büntetés gyanánt?
-Oh nem a te büntetésed, hogy veszel nekem egy új Manolo Blahnikot, mert ez miattad ment tönkre-mutatta fel vigyorogva a kezében tartott cipellőt.
-Rach annyi cipőt veszek neked, amennyit csak akarsz, csak szállj be az autóba-ígértem mosolyogva.
-Nem-makacskodott tovább, mire felsóhajtottam. Hihetetlen egy nőszemély. Úgyse bírok vele. Kivettem egy szál cigit a kocsiban elhajított dobozból, majd gyorsan a mellettem sétáló makacs öszvérre gondolva még egyet. Meggyújtottam őket majd az egyiket az ablakon át felé nyújtottam, amit mosolyogva vett el.
-Köszi-szívott bele mélyen, miközben tovább haladtunk.-Ezt bedobhatom hozzád?-Lengette meg a kezében tartott cipőt.
-Egy feltétellel-mosolyogtam rá, mire kikerekedtek a szemei.-Ha beszállsz a kocsiba, és velem töltöd az éjszakát.
-Meggyőztél, azt teszem, amit akarsz-vonta meg a vállát. Basszus...
-Rachel a fenébe. Én nem azt akarom, hogy azért töltsd velem az éjszakát, mert tegnap szórakoztunk ezzel, hanem azért, mert velem akarsz lenni-mondtam dühösen. Megijedtem, hogy nem akar már. Hirtelen észre se vettem, hogy megállt.
-Robert Thomas Pattinson, hogy a fenébe jut az eszedbe olyasmi, hogy csak a hülye játékunk miatt akarok veled lenni, és ha az nem lenne, akkor nem tenném?-Emelte fel a hangját. Ezzel a mondatával megint összezavart.
-Hát én... Szóval én... A lényeg, hogy én azt hittem, hogy dühös vagy rám és többé látni se akarsz-dadogtam, miközben ő csípőre tett kézzel állt összeszűkült szemekkel. De a mondat végére leengedte a karjait és elmosolyodott, majd megcsóválta a fejét.
-Olyan bolond vagy. Mondtam, hogy nem haragszom és szeretlek. Amúgy is elutazol. Szerinted nem akarom kihasználni az időt, amit veled tölthetek?-Kérdezte.
-Nem tudom-hajtottam le a fejem.-Sajnálom-suttogtam. Tényleg egy idióta vagyok.
-Nincs mit sajnálnod-mondta, majd bedobta a cipőt a kocsiba és továbbindult. Lépésben haladtam mellette. Egy idő után újra megszólalt.-Tudod, mikor otthagytál nem indultam el egyből. Azt hittem visszajössz és a kihalt tengerpart tökéletes terepnek tűnt arra, hogy elássalak élve-mosolyodott el ismét, mire nekem is megjelent egy halvány vigyor az arcomon. Szóval először tényleg ki akartalak nyírni.-De ahogy ültem a homokban és néztem a vizet rád várva volt időm gondolkodni. És értem a lényeget, ezért sétálok. Tudod, hozzászoktam, hogy akármit megtehetek akárkivel büntetés és mindenfajta következmények nélkül. De ez rossz, hisz én is ugyan olyan ember vagyok, mint bárki más. Csak talán kissé el lettem kényeztetve. Én sose voltam megbüntetve vagy leszidva semmilyen csínyért. Mindig megkaptam, amit akartam vagy így vagy úgy. Ha valami rossz fát tettem a tűzre bevetettem a legszebb mosolyom és levettem aput a lábáról, aki azonnal megvédett és elfelejtett mindent, mert az ő pici lánya voltam. Még jutalmat is kaptam, ha rossz voltam. Babák és játékok tömkelegét, mikor kicsi voltam, mikor meg nagyobb lettem, akkor ruhák, ékszerek, autók, pénz, bármi... Még csak ki se kellett nyitni soha a szám semmiért, máris az enyém volt. Ebből állt apu gondoskodása. Pénz… Semmi mást nem tudott adni soha. Anyu halála után még inkább elkerült. Lisa szerint azért, mert hasonlítok a mamára, és ha rám néz, őt látja. Nekem nincs senkim Rob-nézett rám és láttam a szemében a fájdalmat.
-Én itt vagyok neked és szeretlek-mondtam. Értettem mostmár én is mindent. Ő az apja miatt ilyen. Egy örökké magányos kislány, akire senkise figyelt a mamáján kívül. El nem bírtam képzelni, milyen lehet így felnőni. Hogy az apád csak arra kíváncsi veled kapcsolatban, hogy van-e elég pénz a bankszámládon, de hogy milyen jegyet hozol haza a suliból vagy mi történt veled, na arra magasról tesz. Sosincs veled, sose visz el fagyizni vagy egy moziba. Ismét csak áldottam az eget, hogy a családom nem ilyen. Hogy az apám az apám. És most még annak is örültem, mikor kicsinek jól kikaptunk, ha valami rosszat csináltunk a nővéreimmel. Ő semmilyen figyelmet nem kapott. Soha. A gondolataimból Rachel hangja térített magamhoz.
-Én is szeretlek Pattinson, és nem akarlak elveszíteni-mondta. A kocsit leállítottam és kipattantam, hogy szorosan magamhoz ölelhessem. Mint egy elveszett kisgyerek úgy bújt a karjaimban. Azt akartam, hogy tudja, itt vagyok neki. Figyelek rá és foglalkozom vele. Szorosan fűztem a karjaim a karcsú dereka köré és csak öleltem.
-Nem fogsz elveszíteni. Itt vagyok, és nem megyek el-suttogtam a hajába.
-De igen, el fogsz menni-suttogta. Ezzel a mondatával szíven szúrt kicsit. Igaza van, el fogok menni de...
-Visszajövök-suttogtam.-Visszajövök, mert szeretlek. Soha többé nem leszel egyedül-jelentettem ki határozottan. Igazából nagyon hasonlóak voltunk. Én is magányos voltam mióta "híresség" lettem. Nem lehettem a családommal se a barátaimmal. Neki meg, ha azt vesszük sose volt senkije. Nekem is szükségem volt rá, ugyanúgy ahogy neki rám. Mostmár ő is az életem része. És vigyázni fogok rá- fogadtam meg magamnak. Egy puszit nyomtam a homlokára.-Menjünk vissza-mosolyogtam rá, miután kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Én még sétálok kicsit-vigyorgott rám, majd kibontakozott az ölelésemből és elindult. Nevetve csóváltam meg a fejem, majd visszaszálltam az autóba és Los Angeles széléig lépésben haladtam mellette.
-Na mostmár igazán szállj be. Nem sétálgathatsz mezítláb a koszos utcán-szóltam rá. Egy bólintással megadta magát, majd beszállt mellém. Azonnal a hotelhez hajtottam. A portás elég furán nézett ránk, mikor Rachel mezítláb mászott végig a hallon, de egy szót se szólt. A szoba előtt megtorpantam.
-Kicsit maradj itt. Mindjárt jövök-kértem sejtelmesen vigyorogva.
-De miért?-Kíváncsiskodott.
-Csak tedd meg, kérlek-adtam ki az utasítást, amire vonakodva ugyan, de rábólintott. Gyorsan berohantam a szobába megeresztettem a vizet a kádba és meggyújtottam a gyertyákat, aztán kirohantam a folyosóra.
-Csukd be a szemed-kértem mosolyogva.
-Rob mire készülsz?-Kérdezte türelmetlenül.
-Csukd be és megtudod-mondtam még mindig egy idióta vigyorral a fejemen. Becsukta a szemét, de nem voltam benne biztos, hogy nem fog lesni így a tenyerem rátapasztottam a szemére.
-Rob-nyögött fel elégedetlenkedve, miközben betuszkoltam az ajtón.
-Mindjárt. Ne légy türelmetlen-kuncogtam. A fürdőig meg se álltam vele, majd ott levettem a kezem róla.-Kinyithatod-suttogtam a fülébe. Hirtelen megdermedt, ezáltal engem átjárt a kétségbeesés. Basszus, ez tuti túl romantikus és nem tetszik neki. Rach pillanatokon belül eloszlatta a kétségeim, amint megfordult. Édesen mosolygott, a szemeiben pedig megcsillantak a visszatartott könnyek. Aztán a nyakamba vetette magát, és olyan csókot kaptam, hogy azt hittem meghalok. Muszáj volt eltolnom magamtól hisz kényeztetni akartam még mielőtt mást is csinálnánk. Óvatosan kibújtattam a ruháiból és áhítattal néztem végig rajta. Gyönyörű volt. Percekig legeltettem rajta a szemem, majd elzártam a vízcsapot és a karjaimba kaptam a karcsú testet, hogy berakhassam az illatos, habos vízbe.
-Te nem szállsz be?-Kérdzte mosolyogva. Szerettem volna. Nagyon szerettem volna, de ha megérzem a puha testét hozzámdörgölőzni, nem tudok majd uralkodni magamon, így mosolyogva nemet intettem a fejemmel. Óvatosan mosdattam végig minden apró porcikáját a kád szélén ülve, majd kisegítettem és egy puha törölközővel leitattam róla a vizet, aztán egy másik törülközőbe csavartam és a hálóba vittem, ahol szintén csodálkozva nézett körbe.
-Ez..-kezdett bele, de a mutatóujjam a szájára tettem ezzel elhallgattatva. A puha ágyra raktam.
-Fordulj hasra-kértem, mire szó nélkül tette, amit kértem. A törölközőt a derekáig lehúztam, majd a tenyerembe öntöttem némi masszázsolajat és elkezdtem masszírozni, amire egy elégedett hümmögéssel felelt. Óvatosan gyúrtam végig a hátát, a vállait, a lábát, ő pedig teljesen ellazult. Mikor abbahagytam nem mozdult meg. Elaludt... Ugyan nem ezt terveztem, de nem bántam, hogy így alakult. Csendben figyeltem az arcát, amit halványan megvilágítottak a mécsesek és csak néztem, ahogy békésen szuszog mellettem.
-Szeretlek-suttogtam, majd óvatosan betakartam és miután ledobáltam magamról a ruháim melléfeküdtem. Amint letetettem a fejem a párnára közelebb kúszott hozzám, a fejét a mellkasomra hajtotta és átölelte a derekam.
-Rob-motyogta álmában, mire egy ezer wattos vigyor jelent meg az arcomon. Szóval rólam álmodik... Végtelenül elégedett voltam magammal. Átkaroltam a derekát és még közelebb húztam magamhoz és néztem, ahogy alszik. Aztán engem is elnyomott az álom....