2010. május 28., péntek

Vadóc

Sziasztok!
Ezt a fejit Vyvy írta és én nagyon büszke vagyok rá:) Ahhoz képest mennyit tiltakozott ellene szerintem zseniális lett főleg, hogy ilyen téren ő is szűz volt még akárcsak Ancsa pár résszel ezelőttig, hisz sose írt még fanficit:) De szerencsére megrontottam és némi segítséggel ugyan de megszülte ezt a fejezetet. Tessék ezt sok-sok kommenttel értékelni, mert megérdemli.
Rob szemszögét olvashatjátok ismét. A 18+ megint érvényben van szóval kiskorúaknak ejnye bejnye ha végigolvassák:)
puszi:
Kesha
*****

Körülbelül egy órát aludtam mégis kipihentem keltem. Rachel még mindig csendesen szuszogott mellettem. Én meg csak bámultam őt. Alaposan tanulmányoztam az arca minden egyes négyzetcentiméterét és meg kellett állapítanom, hogy varázslatos. Tényleg olyan, mint valami baba. Csak néztem és gondolkodtam. Ki ez a lány? Nem tudom válaszoltam meg magamnak a kérdést. Ugyan már két napja szinte ki se mozdultam vele az ágyból de a nevén és azon kívül, hogy apuci pénzén él nem tudok róla semmit. Vajon ő tényleg ilyen beképzelt picsa? És tényleg olyan buta ahogy hiszem? Egyáltalán jár iskolába? Mi érdekli? Mit szeret? Tényleg az akinek mutatja magát, vagy ő is olyan, mint én és csak eljátssza a szerepet amit rákényszerítenek? Magam elé képzeltem a szemét mikor az ajtóhoz vágtam. Nem félt mégis mintha valami mást mutatott volna meg magából. Abban a pillanatban tényleg olyan volt, mint egy porcelánbaba egy törékeny lány akit egyetlen mozdulattal darabokra tudnék zúzni. Nem volt benne semmi gőgösség, semmi fellengzősség, semmi nagyképűség. És talán tévedek vele kapcsolatban. És amit Kristennek mondott... Az emléken elmosolyogtam magam. Meg kell valljam felvágták a nyelvét a kicsikének. Kristennek nem mernek sokan ilyet mondani de ő mégis megtette úgy, hogy még csak közönséges se volt, de egy mondatával földbe döngölte és megszégyenítette ráadásul előttünk a "barátai" előtt. Igazából egész sok következtetést le tudok róla vonni. Bár lehet, hogy mind téves.... De amit az ágyban képes velem művelni, na az őrület. Gőzöm nincs honnan tanulta, de minden elismerésem. Soha nem volt még senkivel ilyen jó a szex. Még Sarahval sem pedig ott érzelmek is játszottak. Úgy döntöttem ideje kimennem rágyújtani. Nem akartam felébreszteni így csendben lopóztam ki a teraszra. El kéne vinnem vacsorázni fogalmazódott meg a gondolat a fejemben mikor rágyújtottam. Ennyit talán megérdemel és talán egy vacsora alkalmával minden kétségem eloszlana. Talán kiderülne ki is ő. Gyorsan elszívtam a cigim és bementem a nappaliba valami harapnivalót rendelni. Most vágytam egy kis nasira. De még mielőtt a telefonhoz léphettem volna Rachel is előkerült. Teljesen fel volt öltözve és olyan volt mintha dühös lenne de amint meglátott a szemei inkább meglepődöttséget tükröztek. Kicsit kómásan nézett rám így elmosolyogtam magam.
- Jó reggelt, vagyis inkább délutánt csipkerózsika.
- Neked is. Hány óra van? - Kérdezte.
- Öt körül-válaszoltam majd összeszedtem magam és felvetettem az ötletem, ami az erkélyen fogalmazódott meg bennem. - Figyelj arra gondoltam, hogy mi lenne, ha elvinnélek vacsorázni? De nem itt a szállodában, hanem valahová máshová. Van kedved?- Kérdeztem. Nem véletlenül nem akartam, hogy a szállodában legyünk. Ez neki hazai terep. Szerettem volna, ha annak mutatja magát aki valójában ha tényleg csak szerepet játszik. Itt viszont mindenki ismeri, aki él és mozog.
- Rendben! Hova megyünk? – próbált elég lazán válaszolni, hangjában mégis érzékeltem egy kis bizonytalanságot.
- Foglalok asztalt a Starsban, ha neked is jó, és akkor nyolckor lent találkozunk a halban?- kérdeztem, és bármennyire furcsa, de nagyon reménykedtem, hogy elfogadja az ajánlatom!
- Jó lesz, most viszont akkor megyek átöltözni. – zavarban volt, ami annyira jól állt neki, és ezzel nem kicsit fényezte az egómat, hogy ezt azért mégis csak én váltottam ki belőle, de végül a búcsúzkodást megoldottam egy kis csókkal. Istenem milyen édes a csókja, de jó lenne minden percben egy ilyen csókot lopni tőle! Rob, neked elment az eszed, még csak nem is ismered igazán, lehet hogy tényleg egy buta liba, aki apuci pénzét nagy előszeretettel költi! Higgadj le ember! Miután elment, úgy gondoltam jobb lesz, ha veszek egy hideg zuhanyt, majd elmentem keresni valami göncöt, ami ideális egy ilyen „ismerkedős” vacsihoz! Nem akartam túlzásba vinni, és igazából nagyon nem is szeretem a puccparádét így egy fekete nadrágot, egy sötétkék zakót na meg egy szürke inget vettem fel. Megnéztem az órám és már fél nyolc volt. Gyorsan leszaladtam a halba, de még nem volt itt. Vajon meggondolta magát, és felültetett? Persze hisz neki mindent szabad mi? Rob, már megint hülye vagy még csak fél nyolc, és egy nőre várni kell, hisz általában mindig késnek! Oké, nyugi! Nem kellett sok idő, hallottam, hogy nyílik az ajtó, és miután felnéztem, egy csodát pillantottam meg. A szemeim azonnal tágra nyíltak, hogy e látványt magukba fogadhassák, és miután láttam közeledni, még egy féloldalas mosolyt is megejtettem!
- Gyönyörű vagy!- mondtam neki, majd minden szerényesség nélkül megcsókoltam. – Akkor indulhatunk?- kérdeztem miután elváltam ajkaitól. Ő csak bólintott majd kézen fogtam és elvittem a kocsimhoz! Az út csendesen telt, egyikünk se szólalt meg, de a szememet muszáj volt félig mindig rajta tartanom, hisz megkövetelte a látványa. Ezt ő is észrevette, és tudomásul véve csodálatomat kinézete iránt, felnevetett.
- Rob az utat figyeld, különben elütünk valakit - mondta még mindíg mosolyogva – Ígérem, ha épségben túlélem melletted ezt az estét, akkor lesz még részed a látványomban, akár egy kicsit kevesebbet takarva is! – súgta fülembe, majd végigsimított combomon. Ezek után tényleg csak előre figyeltem, és teljesen a gázra tapostam, hisz minél hamarabb érünk oda, annál hamarabb végzünk a vacsival, és még annál is hamarabb vehetem újra birtokba gyönyörű testét. Már a gondolat is észvesztő! Miután odaértünk a Starshoz, míg én kiszálltam a kocsiból, addig Rachelnek kinyitotta az ajtót a parkolós srác. Miközben Rachel kiszállt, a pasas szeme kidülledve figyelte a mozdulatát. De mégis ezt hogy képzeli? Rachelt egyedül én bámulhatom meg senki más! Megkocogtatva a srác vállát rögtön rám figyelt, odaadtam neki a kocsikulcsot, és Rachel derekát szorosan magamhoz ölelve mentünk be.
- Jó estét! Miben segíthetek önöknek? – kérdezte a recepciós.
- Jó estét! Foglaltam egy kétszemélyes asztalt Pattinson névre.
- Áh, megvan, kérem fáradjanak utánam! – miután asztalunkhoz kísértek, kihúztam Rachelnek a széket, majd miután leült, én is helyet foglaltam.
- Mit szeretnél enni? – kérdeztem miközben már egy jó minőségű bor rendelését már le is adtam.
- Egy adag grillezett csirkemellett kérnék, burgonyával, és egy kis salátával! – majd miután leadtam még Rachel és az én rendelésemet is, hozzá fordultam.
- Mesélj magadról valamit! Eddig nem igazán tudtam meg rólad semmit! – kérdeztem, és reméltem nem kezd majd el nekem beszélni a legújabb divatról.
- Mit szeretnél tudni? Nem is gondoltam volna, hogy ilyen kíváncsi Mr. Pattinson! – mosolygott.
- Például jársz suliba? Mi az ami igazáén érdekel? – tettem fel neki pár kérdést, és reménykedtem ez majd ad neki egy kis löketet, és a választ nem nekem kell szájába rágnom.
- Művészeti egyetemre járok, rajz szakon. Igazából ez ami lefoglalja minden időmet, ha nem kell megjelennem mindenféle eseményen apa jóvoltából – na csak van valami esze a csajnak, ha egyetemre jár.
- Miért pont a rajz?
- Igazából már kiskorom óta nagyon szeretek rajzolni. Annak idején anyukám rengeteg festő képeit mutatta meg nekem, és együtt rajzolgattunk. – mosolyodott el az emléken - Anyukámhoz sokkal jobban kötődtem, mint apuhoz, hisz aput szinte soha nem láttam, csak mikor valami ajándékot adott át, mindegyik utazása után. Azt hitte ezzel meg tudja venni a szeretetemet. – fintorgott – Aztán miután anya meghalt, apa felkarolt, és mindenféle rendezvényen csillogott velem, hogy én vagyok a pici lánya, de bezzeg azt senki nem tudja, hogy addig szart rám magas ívből!
- Huh, hát igazad van ez a külvilágnak teljesen másképp jön át! – tehát neki sem lehet könnyű, legalább nekem a gazdagság mellett, megmaradt a családom szeretet is. – És aztán úgy gondoltad, elég annyi hogy anyukáddal foglalkoztatok a rajzzal és megbirkózol vele, vagy van kedvenced aki motivál? Tudod olyan példaképszerűség akinek a stílusa a legjobban bejön. – tettem fel az újabb kérdést, mert láttam rajta, hogy azért mert elmondta a családi sztorit, még nem igazán akar róla beszélni. Reméltem, hogy a festészet iránti szenvedélyéről szívesebben oszt meg velem információkat. Közben megérkezett a vacsoránk is, majd miután megköszöntük, elkezdtük fogyasztani, de válaszát nem tartogatta későbbre.
- Igazából rengeteg festőtől nézegettem képeket, anyuval különböző múzeumokba meg kiállításokon ez volt a hétvégi program, és lett egy kedvencem is, méghozzá Salvador Dali. – na ez jól kezdődik, vajon tudja, hogy én már játszottam egy filmben Daliként? – Úgy vettem észre, hogy Dali minden érzését le tudta festeni, és igazából minden tiszteletem az övé, hogy ezáltal szinte teljesen kitárulkozott a világban, mégis megmaradt egy titokzatos embernek. Végül is csak a festményei által tudunk róla bármit is. Így gondoltam, hogy ha már nem tudok senkivel sem beszélni az érzéseimről, mivel apámat egyáltalán nem érdekli, a barátnőim, már akiket lehet annak nevezni, meg csak a csillogás, és apám milliárdjai miatt érdeklőnek utánam, megpróbálkozom azzal, mint Dali, és vászonra vetem érzéseimet. Eddig úgy néz ki egész jól megy, hisz még mindig nem rúgtak ki az egyetemről! – nevetett fel, bár azért láttam némi keserűséget a szemében. Ettől függetlenül úgy beszélt a dologról, mint egy kislány. Szóval a festészet az élete. Olyan rajongással beszél róla, mint én annó a színészetről. Legalább van egy közös vonásunk... Mind a ketten művészlelkek vagyunk.
- Salvador Dalit én is kedvelem, hisz mint mondtad minden festménye tükrözi a saját érzéseit, énjét, ami igazán elragadó! Készült vele kapcsolatban egy film is, nem láttad még? – na most ugrik a majom a vízbe.
- Nem, de jó hogy mondod, utána nézek, furcsa hogy még nem hallottam róla! – mondta, miközben elgondolkodott. Hát ezek szerint nem is hülye ez a lány. Én meg teljesen félreismertem!
- Talán azért, mert nem igazán lett jó a szereplő beosztás. Aki Dalit játssza, szerintem nem igazán érett még meg a szerepre, úgyhogy nem ajánlom a filmet. – lehet, teljesen lelombozódna velem kapcsolatban, ha látná milyen szörnyű lett az alakításom abban a filmben. És valószínű ha végignézni megutálna végleg, mert rosszul alakítottam a kedvencét.
- Nem baj azért én megnézem. Igazából minden érdekel vele kapcsolatban, legyen az jó vagy rossz. – Hát ez menthetetlen ügy. Kellet nekem felhozni.... – De most mesélj te magadról! Milyen a hollywoodi szépfiúk élete? – na tessék, amint kezd megváltozni a véleményem róla, rögtön visszaveszi a flegma stílust.
- Nem tudom milyen a hollywoodi szépfiúk élete, mivel én nem tartozom közéjük!
- Na ne viccelj már, minden lány a lábaid előtt hever, hogy legalább egy fecnit alá írj nekik, ódákat zengenek rólad, mosolyogva csillogsz a vörös szőnyeges díjátadókon, romantikus tini horrorokban szívod mások vérét, amiért még fizetnek is, ráadásul előszeretettel csinálod. Azon sem csodálkoznék, ha kihasználnád a rajongóid lelkesedését, és némelyik csinosabb darabot olyan sorsa juttatnád mint engem, bár nem tagadom, jól végzed a dolgod, nem panaszkodhatok. És legalább kiderült, hogy pénz nélkül is feláll, aminek kell. Hát nem ilyen egy felszínes szépfiú élete? – hát ezt nem hiszem el, ilyen pofátlan azok után, hogy még ő vásárolt meg, persze nem tagadom, hogy az én fejemben is megfordult egy egyéjszakás kaland, de csak elhívtam vacsizni nem? Azt hittem lehet vele normálisan beszélgetni, de úgy látom tévedtem.
- Azt hiszed élvezem ezt az egész felhajtást? Egyáltalán tudod, hogy mit jelent ez? Rosszul vagyok, amikor lányok ezrei futnak utánam az utcán, vagy minden lépésemet a paparazzik figyelik, még enni sem tudok úgy, hogy valaki ne tudjon róla! – mondtam neki idegesen. – Nem csodálkoznék, ha már most fenn lenne a neten a mostani vacsoránk összes pillanata. És mindez azzal jár, hogy dolgozom, mert nem mindenki apja vezet egy egész szállodaláncot, és hullik az ölébe a lé. Nagyon fenn hordod az orrod, és nem tudom, hogy ez egy álca, hogy távolt tartsd magad annak a kockázatától, hogy becsapjanak, de biztos vagyok benne, hogy pofára fogsz esni. És ha most nem haragszol ki kell mennem a mosdóba még mielőtt olyat teszek amit megbánok – majd felálltam válaszra lehetőséget sem adva neki, és elindultam a mosdóba. Miután beértem a helyiségbe, odamentem a kézmosóhoz, hogy lehűtsem az arcom egy kicsit. Mit képzel ez magáról, hogy mindenkivel úgy beszél, akár egy kapcaronggyal, mert az apja milliárdos? És mi az, hogy egy felszínes hollywoodi szépfiú? Nem ismer engem egyáltalán, és ahogy a beszédstílusából kivettem nem is akar! Miért hittem, hogy a szexnél többet akar tőlem? Hát úgy tűnik nem igazán. Miközben hűtöttem magam, ajtónyitódást hallottam, mire felnéztem és Rachelt láttam ott, amint éppen bezárja.
- Mit csinálsz itt Rachel? Ez a férfimosdó. És minek csuktad be az ajtót? – kérdeztem, de ő csak mosolyogva, és kihívóan közeledett felém.
- Nyugi, ne húzd fel még jobban magad. Ne haragudj amiért úgy letámadtalak, csak kicsit nyűgős vagyok mostanság, és sajnos pont nálad ürült ki a bili. De van egy ötletem hogyan engeszteljelek ki! Ígértem neked valamit a kocsiban, de szerintem teljesíthetem most is, nem igazán kell várni míg visszamegyünk a szállóba! – suttogta a fülembe az utolsó két mondatot. Hát persze, megint csak a szex, de rendben, tőlem megkapja amit akar. Hirtelen megcsókoltam, majd rögtön nyelvemmel is bebocsátást kértem a szájába, amit készségesen engedélyezett is. Olyan vadul csókoltam, amennyire csak tudtam. Semmi óvatosság nem vezérelt, csak a vágy fűtött, és ahogy éreztem Rachel is ugyanezen az állásponton volt. Megragadtam fenekénél fogva , míg ő csípőm köré fonta kecses lábaid, majd rögtön rá is ültettem a mosdó peremére, hogy könnyebben tudjam tartani, de lábaival még mindig nem engedett el, sőt egyre közelebb húzott magához. Eközben ő harapdálta alsó ajkamat, ami által nálam elszabadult a pokol. Rögtön lejjebb csúsztattam ruhájának felső részét, még szerencse, hogy nem volt pántja, különben ma anélkül kellene haza mennie. Kezeim közé vettem melleit, míg szájától haladva, a nyakán keresztül a kulcscsontjáig végig csókoltam. Ennek hatására nyögdécselni kezdett, amivel csak még jobban felkorbácsolta vágyaimat. Az ő keze sem tétlenkedett, letolta zakómat vállamon, majd ingem gombjaival kezdett foglalatoskodni. Miután végzett a kigombolással lesimogatta az ingem, végigsimítva vállamon, majd továbbhúzva ujjait a gerincemen belecsókolt a vállamba. Én tovább csókoltam kulcscsontját, majd lejjebb haladva megízleltem melleit is, és fogaim közé véve megkeményedett mellbimbóit kezdtem harapdálni. Kezemmel feljebb toltam ruháját, és míg szám a mellein időzött el, addig kezem combját simogatta. Egyre gyorsabban vette a levegőt, majd övemhez nyúlt, és pillanatok alatt megszabadított nadrágomtól. Kezemmel a lába közé csúszva kényeztettem tovább, amíg ő végigsimítva már igencsak készenlétben álló férfiasságomon feszítette határaimat. Lehúztam bugyiját, amin szerintem hevességem miatt egy pár csipke elszakadt, de ezzel nem igazán foglalatoskodva elkezdtem egy ujjal izgatni, amire hangosabb nyögéssel reagál. Miközben már két ujjal kényesztettem, vadul megcsókoltam, hogy sikolyait tompítsam. Kezeivel hátamba karmolt, amin azt hiszem eléggé sok vörös csík ékeskedik már, majd már három ujjal biztosítottam nedvességét, hogy kellőképpen befogadó állapotba kerüljön, miközben hüvelykujjammal legérzekényebb pontját simogattam. Egyszer csak megremegett karjaimban. Hangos sikolyát egy csókkal tompítottam miközben elélvezett. Két gyorsabb levegővétel után máris kezelésbe vett, és gyorsan letolva bokszeremet kézbevette férfiaságom, majd eszeveszett tempóban kezdett keze fel-le mozogni rajta. Azt hittem ott a vég, hisz olyan profi mozdulatokkal kezdett dolgozni rajtam, ami következtében medvéket megszégyenítő morgás szakadt fel torkomból, amit vállába temetkezve próbáltam halkítani. Nem akartam, hogy a csúcsig vezessen, ezért kezét a háta mögé kulcsolva, lábait teljesen szétfeszítve csípőmmel beléhatoltam, majd először lassan mozogni kezdtem benne. Nem igazán bírta ezt a lassú tempót, mivel csípője mozgatásával egyre gyorsabb iramot követelt, amit én készségesen biztosítottam is neki. Miután már az egész mosdó az ő kiáltásaitól, és az én morgásomtól volt hangos, egy utolsót lökve repítettem mindkettőnket a csúcsra. Lihegve bújtunk egymás nyakába, majd miután kicsusszantam belőle, adtam egy szenvedélyes csókot neki, és nekiálltam öltözködni. Ő is ugyanígy tett, de mindketten inkább a másik mozdulatait, mintsem sajátjainkat figyeltük. Miután mindketten elfogadható kinézetet öltöttünk, visszamentünk a helyünkre, kifizettem a számlát, és elindultunk a kocsi kulcsaiért. Várakozásunk során sem szóltunk egymáshoz, de szemem sarkából újra és újra végignéztem rajta, hisz még mindig hihetetlen volt, hogy az előbb egy férfi mosdóban vitte el az eszünket a vágy. Bár gondolhattam volna, hogy egy vadóc, de hogy ennyire bevállalós legyen!? Én meg persze nem bírtam nemet mondani neki. Hogy is lenne képes akárki visszautasítani egy ilyen nőt? Szerintem még a melegek is meggondolnák magukat miatta. Miután kihozták a kocsit, kinyitottam neki az ajtót, majd miután beült én is beszálltam a vezető oldali ülésre beindítottam a motort. A visszafelé vezető út is csöndben telt, bár észrevettem, hogy Rachel folyamatosan az ablakon bámul ki, és valószínűleg gondolkodik. Tehát neki is jár az agya, mint az enyém, és valamiért úgy érzem ezzel a felszabadító akciódús szex-szel nem igazán oldottuk meg a problémákat, és egy elég hosszú beszélgetés vár még ránk. Meg akartam mutatni neki, hogy téved velem kapcsolatban. Tudatni vele, hogy nem csak egy átlagos színészecske vagyok aki bárkivel lefekszik és akit már csak a pénz érdekel és nem a színészet iránti szeretet. Titkon bíztam benne, hogy ő sem az akinek mutatja magát de ehhez beszélgetnünk kell. Ki akartam deríteni, hogy tényleg csak hülyék vagyunk-e és megjátszunk a másik előtt valami olyat ami nem is hozzánk tartozik vagy csak én vagyok-e ezzel így és ő olyan amilyen. Amint megérkeztünk a szállodához, leállítottam a motort. Miután kiszálltam, kisegítettem őt, majd beérve a hallba hozzáfordultam.
- Nincs kedved feljönni hozzám? Beszélgethetnénk még egy kicsit! – kérdeztem annak reményében, hogy sikerül tisztáznunk a dolgokat. Elmosolyogta magát, majd kacéran válaszolt.
- Miért ne? Beszélgessünk! – mondta huncutul, bár második mondatát inkább kérdésnek véltem, mint ténymegállapításnak. Beszálltunk a liftbe, majd csendben végig várva a „néhány” emeletet kémleltük továbbra is a másikat. Beérve a szobámba viszont azonnal letámadott és olyan szenvedéllyel csókolt meg, hogy azt hittem azonnal a padlón kötünk ki, és úgy éreztem megadom magam. Mindent elfeledtetett velem egyetlen csókja még azt is, hogy mi volt az eredeti célom mikor magamhoz invitáltam. Hülyeség az egész. Utána is dumálhatunk majd... De mielőtt még komolyabban is elmerültünk volna egymásban, torokköszörülésre lettünk figyelmesek, amire hirtelen elváltunk egymástól és a hang irányába fordultunk. Azt se tudtam mit kezdjek magammal, hisz Kellan, Kristen és Ashley fogadott minket. Valószínűleg ugyanolyan meglepett arcot vághattunk, mint a hármas, de miután kezdték felismerni a helyzet valóságát, Kristen füstös fejet míg Kellan kaján vigyort ragasztott a képére. Ebben a pillanatban úgy éreztem nem fogjuk tudni megbeszélni a dolgokat, sőt „izgatottan” vártam Kellan milyen oltári poénnal lep meg minket, Kristen dühkitörése mellett.

6 megjegyzés:

Betsy írta...

Szia Vyvy nagyon tetszett amit írtál ügyes vagy,többször is írhatnál mert tényleg nagyon jó lett:-)
Hihetetlenek ezek ketten hogy mindig képesek neki támadni a másiknak valami hülyeséggel ahelyett hogy hagynák hogy elmondja a másik hogy milyen is ő igazából,bár ha jó belegondolok akkor épp ezért érdekes ez a történet mert nem minden a tündérmesék szerint alakul.
Azért én várom hogy mikor kezdenek nyitni egymás felé úgy rendesen.
Puszi és gratulálok tényleg nagyon jó lett:-)

Névtelen írta...

már kezdtem azt hinni h megtört a jég mikor Rachel mesélt magáról, de utána megint bezárkózott és a szex mögé bújt... szegény lány, sztem már nem is tudja milyen érzés ha szeretik, remélem Rob-nál felenged és megnyilik neki:))

suzy írta...

Vyvy! nagyon jó lett és a mosdós jelenet áhhh teljesen cekcuális hogy Ancsa szavaival éljek!!:) :) És mikor beérnek a szobába és ott vannak a haverok és még Kristen is na hogy ebből mi lesz?? Lesz itt feszkó rendesen! :) pusszancs és Gratula!!!

Névtelen írta...

Wow!
Csak így tovább!!!:D:D:D
puszi
Cristy

Jonsy írta...

Ez is nagyon jó,frankón összedolgozik a team!!:)

Liz írta...

Rossz kislány voltam: elolvastam a fejezetet,pedig még kiskorú vagyok :D De azért nekem nagyon tetszett! *ártatlanul pislog* Szerintem is nagyon klasszul összedolgoztok,és a történet egyre izgalmasabb. A fejezet vége nagyon király lett. Kíváncsi vagyok a folytatásra. ;D
Puszi,Liz

Megjegyzés küldése