Rachel vs. Kristen

Sziasztok!
Megígértem, hogy ma frissítek így hát tessék itt is van az új rész. Remélem tetszeni fog és nagyon örülnék neki ha ismét előtörne a lelkesedésetek megjegyzések terén hisz mikor belekezdtünk jó sokan írtatok most meg pangás van, aminek nem nagyon örülünk... Tudjátok itt is kell a motiváció, hogy gyorsan hozzunk új részt és ez ennél a történetnél is csak rajtatok múlik szóval hajrá. Na nem szaporítom tovább a szőt. Jó szórakozást.
puszi:
Kesha
****

*Rachel*

Persze, én is hülye vagyok és beveszem, hogy beszélgetni akar velem a szobájába. Ha beszélgetni akarna, akkor a bárba vinne, nem a szobájába. Na nem mintha ellenemre lenne egy újabb menet. A mosdós eset ellenére se tudtam betelni vele és kívántam őt újra. Amint kinyílt a szoba ajtaja azonnal nekiestem. Hisz az illata minden érzékem elvarázsolta. Forró csókban egyesültünk, de amint Rob az ajtónak döntött hangos torokköszörülésre lettünk figyelmesek. Még mindig Robhoz simulva váltam el az ajkaitól. Kellannel, Ashleyvel és Kristennel találtam szembe magam. Ash csak döbbenten nézett ránk, ahogy egymásba gabalyodva pislogunk rájuk. Kellan perverz vigyort villantott, Kristen viszont úgy nézett ki, hogy azt hittem mindjárt felrobban. Láttam, ahogy vörösödik a méregtől, majd elképzeltem, hogy a fülén fog kijönni némi gőz perceken belül, aztán szétrobban az a buta feje az idegtől. Elkuncogtam magam a gondolataimon, majd elengedtem Robot egy arcára adott puszi után és végigsimítottam a ruhámon.

-Sziasztok! - köszöntem, hogy végre megszüntessem a kissé kínossá váló csendet.
-Hello! - köszönt Kellan és Ashley egyszerre, majd Ash közelebb táncolt és megölelgetett két puszi kíséretében. Kicsit meghökkentem, hogy úgy üdvözölt, mintha évek óta ismernénk egymást, de mosolyogva viszonoztam a gesztust.
-Csinibaba! - vigyorgott rám Kellan, majd ő is adott két puszit. - Jól nézel ki. Nincs kedved átjönni hozzám is? Ott nincs ekkora tumultus. - kacsintott rám, mire elvigyorogtam magam.
-Kösz de kihagyom.
Robra néztem, aki sóbálvány módjára állt mellettem és Kristennel nézett farkasszemet. Aztán Kristen rám kapta a tekintetét és undorodva nézett végig rajtam.
-Miért is nem mész át Kellenhez? Legalább ő is megdugna.
-Rob most jobban izgatja a fantáziám. - vontam meg a vállam, majd lehuppantam a kanapéra. - És tapasztalatból mondom, hogy nem véletlenül! - villantottam egy gonosz vigyort felé.
-Menj innen! - sziszegte.
-Te nem mondod meg nekem, hogy mit csináljak! Majd ha akarok, elmegyek. Amúgy nem vetted észre, hogy zavarsz? - Kérdeztem gúnyosan, miközben előhalásztam egy cigit a táskámból és rágyújtottam.
-Itt te vagy felesleges. - mondta.
-Hmmm... Ez Rob szobája tudtommal. És engem ő invitált meg. Te viszont… -mutattam rá a cigimmel-
csak bejöttél hívatlanul.
-Nekem nem kell az engedélye, hogy bejöhessek! - szinte köpte a szavakat, én pedig már beteges módon élveztem a vele vívott csatát.
-Ha ilyen szempontból nézzük, akkor mivel ez az apám szállodája nekem se kell engedély, hogy bejöhessek ide, hisz ez az egész kóceráj az én tulajdonomban is áll. Akár a te szobád is birtokba vehetem, ha olyanom van! - mosolyogtam tovább.
-Rob, küldd ki innen! - visította Kristen. Rob persze csak állt némán, majd mosolyra húzta az ajkait és beletúrt a hajába. Szinte lélegzetvisszafojtva vártam a válaszát.
-Azt hiszem jobb lenne, ha inkább te mennél el Kris! - mondta.
-Hogy mi van??? - Kerekedtek ki a szemei a csajnak. - Ezt a kis ribancot választod helyettem? - Kiabálta. Erre a mondatra felment bennem a pumpa.
-Ne merj még egyszer lekurvázni! - sziszegtem fenyegetően, mire gúnyosan felnevetett.
-Miért is ne? Hisz nem vagy több, csak egy olcsó kis kurva. Aki mindenkivel összefekszik. Egy senki vagy! - kiabálta. - Egy ostoba kis ribanc, aki egyedül még a fenekét se tudja kitörölni.
Itt szakadt el nálam a cérna. Hirtelen pattantam fel.
-Fogalmad sincs, ki vagyok! – mondtam, majd a telefonhoz sétáltam, és tárcsáztam apám irodáját. Amint felvette a titkárnője azonnal kértem aput. - Szia! Lenne egy kis problémám, fel tudnál jönni Rob szobájába?
-Persze. - válaszolta apu.
-Köszönöm! - vigyorodtam el, majd leraktam a telefont. - Én a helyedben aranyom, visszamennék a szobámba és elkezdenék csomagolni. - vigyorogtam Kristenre.
-Hogy mi van? - Nézett rám értetlenül.
-Tudod, apu nem szereti, ha lekurvázzák az egyetlen lányát.
-És? - Kérdezte tovább.
-És akármit megad nekem. Most pedig egyetlen kívánságom lesz. Méghozzá, hogy téged tegyen ki a szállodából.
-Ezt úgyse fogja megtenni, hisz rontana az üzletén, ha nem nála szállnák meg. Te meg nem vagy olyan bátor, hogy ezt kérd! - vonta meg a vállát.
-Ne fogadj erre! - vigyorogtam rá, majd hallottam ahogy kopognak az ajtón.
-Ne merészeld, mert kitekerem a nyakad! - sziszegte Kristen fenyegetően összeszűkült szemekkel. Persze nem bírt rámijeszteni. Rob is megpróbálta már és még mindig élek és virulok. Gonosz vigyort villantottam felé, majd rendeztem az arcvonásaim, hisz Rob lassan kinyitotta az ajtót. Apu két biztonsági emberrel csörtetett be, majd végignézett mindenkin egyesével.
-Mi a baj Rach? - Lépett mellém, mire belekezdtem a hattyú halálába. A szám legörbítettem, majd sírós hangon szólaltam meg.
-Lekurvázott és megfenyegetett… - mutattam Kristenre és szipogni kezdtem, miközben apu mellkasához bújtam, mint egy ártatlan kislány. Minden színészi tehetségem összeszedtem, hogy az előadásom a lehető leghitelesebb legyen. Persze semmi bajom nem volt, de muszáj volt bevetnem a titkos fegyverem, hogy elérjem amit akarok. Apu nem bírta elviselni, ha szomorú vagyok. Így tudtam, hogy ha előadok egy kis műsírást, azonnal kivágja Kristent, sőt megkockáztatom, hogy többé be se teheti egyik szállodánkba se a lábát.
-Miért? - Kérdezte.
-Mert Robbal feljöttünk és csókolóztunk. Ő meg féltékeny és nem bírja elviselni, hogy nem őt választotta. - tettem tovább a sírást. - Azt mondta, kitekeri a nyakam. - szipogtam tovább.
-Ez nem igaz! - tiltakozott Kristen kiabálva, de apu nem is foglakozott vele, hanem engem próbált nyugtatni. A nevetésem alig bírtam visszafogni, de muszáj volt. Most nem bukhattam le. Szerencsémre tényleg kibuggyantak a könnyeim, de nem azért, mert Kris a lelkembe gázolt hanem, mert annyira jól mulattam a helyzeten. Apu is megérezte a könnycseppjeim az ingjén, így kissé eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Ash, tényleg lekurvázta Kristen a lányom? - Kérdezte apu.
-Hát öhmmm… - dadogta Ashley. - Végülis igen. - bökte ki.
-Kellan te is hallottad, hogy megfenyegette Kristen Rachelt?
-Igen. – suttogta, mire majdnem győzelemittasan felkacagtam. Hisz tényleg nem hazudtam. Ezt mind Kristen mondta, ők pedig tudtam, hogy nem fognak hazudni. Apu feje elvörösödött.
-Kristen, szeretném, ha most azonnal elhagynád a szállodám és soha többé nem tennéd be a lábad ide. Világos?
-Na de Leonardo! Ez nem is igaz! - hebegte.
-Szóval Kellan és Ashley hazudnak? – Kérdezte, miközben szúrós pillantást vetett a lány felé.
-Nem de... - kezdett bele, de apu leintette. Kristen szemei kikerekedtek és láttam, hogy mindjárt megint felrobban a méregtől.
-Semmi de. Nem mondom el még egyszer! Csomagolj össze. Kitiltalak a szállodából. Soha többé nem teheted be semelyik hotelembe a lábad. Remélem világosan fogalmaztam.
-De csak színészkedik! - mutogatott rám, miközben kiabált. - Csak megjátssza magát. Eltervezte az egészet.
-David, Sam! Kísérjétek a kisasszonyt a szobájába és amint végzett a csomagolással, tegyétek ki a hotelből. Senkinek nem tűröm el, hogy megfenyegesse vagy lekurvázza Rachelt, legyen akármekkora sztár. Rob, Kellan, Ashley ti természetesen maradhattok.
-Ezt nem teheted Leonardo! - kiabált Kristen.
-Én itt bármit megtehetek, hisz a szálloda az enyém. Fél órád van eltűnni innen, mert ha nem, kidobatlak és nem fog érdekelni hány újságíró látja majd. Kicsim! - fordult felém. - Ha bármi baj van, csak szólj! - adott egy puszit a homlokomra, majd végigsimított az arcomon. - Most vissza kell mennem dolgozni. Szeretlek! – suttogta, majd a kijárat felé vette az irányt. Amint a döbbent Kristen mellé ért megtorpant és undorodva nézett végig rajta. - Még mindig itt vagy? Én a helyedben már rég a szobámban csomagolnék vagy nem mondtam még, hogy az óra elindult? Még 28 perced van. A soha viszont nem látásra Ms. Stewart! – mondta, majd kisietett a szobából. Az egyik biztonsági ember megszólalt:
-Indulhatunk kisasszony? - Kérdezte Kristentől. A hangjában semmi tisztelet nem volt, jéghideg hangot ütött meg, mire Kristen még jobban lesápadt. Végre nem volt itt apu, így elnevettem magam. Alig kaptam levegőt, annyira kacagtam mire Kristen gyilkos pillantással nézett végig rajtam.
-Ezt még nagyon megbánod!
-Hiszem, ha látom! - hahotáztam tovább az arcát látva.
-Gyűlöllek! – rikácsolta, majd Daviddel és Sammel a sarkában kicsörtetett a szobából. Nevetve vettem a bárszekrény felé az irányt, majd töltöttem egy pohár konyakot magamnak.
-Kértek ti is? - Kérdeztem levegő után kapkodva Robtól, Kellantól és Ahleytől. Mindegyikük döbbenten pislogott rám.
-Nem lennék az ellenséged! - motyogta Kellan, majd ő is elkezdett nevetni. - Ez isteni volt. Sose tett még ilyet vele senki. Tuti, hogy felrobbant már! - röhögött a hasát fogva. - Láttátok az arcát? Azt hittem, hogy összeesik az idegtől. – hahotázott, mire én megint nevetni kezdtem. Végül Ashley is elmosolyogta magát. Rob viszont továbbra is csak döbbenten meredt rám. Lehúztam az italom majd az órára néztem.
-Megbocsátotok egy percre? Mindjárt jövök, ígérem. Csak el kell intéznem valamit.
-Menj csak. - kacagott Kellan továbbra is. Mosolyogva léptem ki a szobából majd tárcsáztam a két mackómat.
-Luke lennél olyan kedves és feljönnél Georggal az 1232-es szobához? - Kérdeztem.
-Egy perc és ott vagyunk. – válaszolta, majd le is rakta a telefont. És egy percen belül tényleg ott is voltak.
-Baj van kislány? - Kérdezte George.
-Még nincs, de ha végigviszem, amit elterveztem lehet, hogy szükségem lesz rátok. - vigyorogtam majd egy ajtóval arrébb mentem. Oda, ahol Kristen lakott. - Mennyi az idő? - Kérdeztem a fiúktól. Amint megkaptam a választ, elvigyorogtam magam és benyitottam Kristen szobájába. David és Sam álltak a nappaliban és figyelték, ahogy Kristen csomagol. 5 perce volt még hátra.
-Szia! - táncoltam be a szobába miközben olyan angyalian mosolyogtam, ahogy csak tudtam. - Még 5 perc! - néztem rá.
-Takarodj innen! – rikácsolta, majd fújtatva megindult felém, de Luke és George útját állták még mielőtt túl közel jött volna.
-Ejnye bejnye! - vigyorogtam. - Ugye eszedbe se jutott bántani? Én megmondtam, hogy mindig elérem, amit akarok! - somolyogtam. A hangom maró gúny volt és magamban iszonyatosan jót mulattam Kristenen.
-Rob sosem lesz a tiéd! - mosolyodott el. Kiléptem a két medvém mögül, majd elé sétáltam és mélyen a szemébe néztem.
-Kristen, fogalmad sincs, mire vagyok képes. Ez csak egy kis ízelítő volt. És Rob már az enyém. Vesztettél! – suttogtam, majd az órára néztem. - Lejárt az időd. Sam, David, azt hiszem a kisasszonynak távoznia kell apám utasítása szerint! - fordultam a biztonsági őrök felé, mire Sam összehúzta Kris bőröndjén a cipzárt és megemelte a csomagot.
-De még nem végeztem! - mondta elhűlve.
-Sajnálom! - rántotta meg a vállát David, majd az ajtót szélesre tárta Kristen előtt. – Induljon! - szólt rá határozottan. - A maradék cuccát majd maga után küldjük, ha telefonon közli, hova is vigyük a csomagjait.
-Addig nem megyek el, míg össze nem pakoltam rendesen! - kiabálta Kristen, majd a karjait összefonta a mellkasa előtt és lecövekelt.
-Kérem, ne kényszerítsen! - szólalt meg David.
-Miért mit tesz? Kiráncigál? - Nevetett gúnyosan. David nagyot sóhajtott, majd megszólalt.
-Pontosan. – mondta, majd Kristen mellé lépett és a karjánál fogva kicibálta a szobából. Hangosan nevettem rajta, ahogy tajtékzik a dühtől. A szabad kezével az ajtófélfába kapaszkodott és úgy kiabált. David hirtelen kapta a vállára, majd a lift felé indult Sammel a sarkában, aki a csaj cuccait vitte. Lukekal és Georggal én is követtem őket. Semmi pénzért nem hagytam volna ki ezt a műsort, és pokolian élveztem, ami Kristennel történik. A hallban mindenki minket bámult. Tényleg vicces látvány lehetett, ahogy Kristen az egyik biztonsági ember vállán lógva kiabál és püföli a hátát. Persze David meg se érezte az egészet, és egyenesen kifelé vitte. Sam szorosan a sarkában ment, majd én masíroztam utánuk hahotázva a medvéimmel. Amint kiléptünk az üvegajtón egy rakás fotós kezdte kattogtatni a gépét. David lerakta Kristent, majd Sam mellétette a bőröndjét. Nevetve álltam mellé.
-Viszlát Kristen! – mondtam, majd intettem egyet fotósoknak és visszamentem a hotelba. Megköszöntem Davidnek és Samnek a segítséget, és némi pénzt csúsztattam mindkettejük kezébe egy-egy puszi és ölelés kíséretében. Visszamentem Rob szobájába, ahol teljes csend honolt. Nem értettem hová tűnhetett mindenki. Aztán megláttam Robot a teraszon cigizni így kimentem hozzá.

-Hová lettek a többiek? – Kérdeztem, mire szembefordult velem. Tetőtől talpig végigmért majd elpöckölte a cigijét és elém sétált.
-Elmentek vacsorázni. – suttogta, majd magához ölelt. - Nem tudtam, hogy ilyen bestia vagy és azt se, hogy ilyen jó színésznő. De ez már túlzás volt. Kristen nem érdemelte meg ezt a megaláztatást!
Kiszakítottam magam a karjai közül és döbbenten meredtem rá. Nem bírtam elhinni, hogy most tényleg őt védi, miközben még a vita elején ő kérte Kristentől, hogy menjen el. Azt hittem, velem akar lenni, és nem érdekli mi lesz azzal a kis cafkával. Erre tessék.