Macska egér

Sziasztok!
Először is szeretném megköszönni a 10 rendszeres olvasót, és a sok kommentet, amit írtatok! :)
Az én fejezetemben ismét Rachel szemszög lesz, és gondolom nem lepődtök meg, ha egy számot írok ki mellé:
18-as korhatár!!
Olvassátok és továbbra is várjuk a véleményeteket :)
Köszönöm mindenkinek(!!!) a bátorító szavakat, nagyon jól estek! Külön köszönet Amynek hogy bátázott nekem, Keshának pedig itt is kívánok Bolodog névnapot :P
Nah elég belőlem ennyi, hajrá!
sok pussz : Ancsa




-Hová-hová? -kérdezte miközben elkapta a csuklómat.
-Cigizni megyek. Na meg egy kávé sem ártana. - közben kiszabadítottam fogságba ejtett kezem. Tudod kit fogdoss Robert Pattinson, adok én neked olyan bilincsbe verést – gondoltam, közben elfordítottam az értetlen fejéről a tekintetemet.
Egyszerűen felhúzott azzal, hogy nem néz rám, ezek szerint tényleg csak a szexre kellettem neki. Nagyszerű - gondoltam magamban, ha ő is így, akkor én is! Majd meglátja, hogy kivel szórakozhat, tudtam, hogy a rendelkezésemre áll, még nem telt le az időm vele. Az agyam kattogott, miközben a takarót magamra köré csavarva, lehajoltam az ágy mellé lehajított nadrágjához és kivettem a zsebéből egy szál cigit. Persze ezt úgy, hogy ő ne vegye észre. Nem érdekelt hogy az övé, szinte úgy trappoltam ki az erkélyre.

Gyorsan felhívtam a recepciót és rendeltem két kávét. Igen neki is, mert amit tőlem fog kapni, azt nem teszi majd zsebre. Miután leadtam a rendelést, és a vonal túlsó végén biztosítottak, hogy percek múlva megérkezik a hőn áhított italom, gyújtómat gyorsan megkeresve és mezítláb mentem ki a friss levegőre.
Rágyújtottam, majd pillanatokkal később felfigyeltem a mögöttem zajt csapó egyénre. Halkan mozogni azt nem tud, ha azt hitte, nem veszem észre, hogy mögöttem ólálkodik, akkor téved. Közben mellém lépett, a szemem sarkából láttam, hogy mondani valója van, végül nagy levegőt vett és megszólalt:

-Mik a terveid mára?-Kérdezte nagy nehezen. Rob…Rob, basszus lehet légzési problémái vannak, egy évet kell rá várni hogy valamit kinyögjön …sokat gondolkozol ember...lenyűgöző!
-Hmmm... - Rákaptam tekintetem, és minden színészi tehetségem elővéve látványosan végignéztem rajta és küldtem felé egy kacér mosolyt.
- Még nem döntötem el. Majd meglátom. - mondtam neki, közben próbáltam visszafelé számolni, hogy vajon hol késhet már a kávénk, mert nem biztos, hogy tervemet végre tudom hajtani, ha egy szál alsónadrágban mutatkozik előttem. Jelen pillanatban nagyobb esélyt adtam annak, hogy egyszerűen leteperem itt az erkélyen. Közben elmorgott egy ’Értem’ szót, és már nem is volt kint.

Közben próbáltam teljes nyugalomban elszívni a cigimet, valahogy le kell nyugodnom, nem láthatja rajtam, hogy mennyire felhúzott ezzel a ’leszarlak, mert csak egy ribanc vagy’ stílusával, tipikus hollywoodi seggfej – gondoltam.
Mindig ez van, ha megtudják hogy ki az apám, vagy egy partyn megjelenek, rögtön egy eszetlen ribancnak néznek. Éppen ezért nem is próbálnak meg közeledni felém. Kevés embert engedek magamhoz közel, tulajdonképpen csak Cara és a 2 nagyra nőtt macim az, akikkel megosztok majdnem mindent.
Apával sajnos nagyon kevés időt töltök. Ha ők nem lennének minden bizonnyal beleőrülnék a magányba.

Halk kopogtatás repített vissza a valóságba, és indultam el a kávékért. Nem néztem rá, tudtam, hogy megint itt van, és figyel, de nem szólt hozzám. Miután átvettem a rendelésünket, visszamentem, odaadtam neki az italt és ugyanazt a technikát bevetve, úgy csináltam mintha nem érdekelne. A napozószékben kényelmesen elhelyezkedtem és ismét rágyújtottam. Csukott szemmel élveztem a kínzó csendet.


Egyszercsak éreztem hogy kezei a hátamon, majd a térdhajlatomnál érintenek. Időm sem volt reagálni mivel, durván, szinte dühvel csókolt meg, s mire észbe kaptam már az ágyon voltunk. Gyors tempóban próbálta kiszabadítani a takaróba rejtett testem. Én addig egyik kezemmel a hajába markoltam, míg a másikkal simogattam, ahol értem. Miután leküzdötte rólam a zavaró anyagot, nyelvét végigszántotta nyakamtól egészen fedetlen mellemig. Kezeimmel ügyeskedtem én is lerángatni az alsónadrágját, de nem hagyta. A csuklómat fejem fölé helyezte, és szorosan bilincsbe zárta.

Kellett nekem azt mondogatni, hogy majd én megleckéztetem, hát tessék. – gondoltam.
Melleimen éreztem körözni nyelvét, és kezei hol az oldalamat, hol pedig a hasamat simogatták. Elszakadt a felsőtestemtől és egy pillanatig a szemembe nézett, majd megint ajkaimra hajolt.
Nem tudtam mozogni, vergődtem alatta, majd lábaimat széttártam, mikor megéreztem kezeit a köldököm felé haladni. Belenyögtem csókunkba, mikor combom belső felénél tartott. Levegő után kapkodva váltam el érzéki szájától és néztem szemébe, de rájöttem ez hiba volt, mert a mocsokja pofátlanul rámvigyorgott.

Próbáltam kiszabadulni de mind hiába. Akkor hagytam fel szabadulási akciómmal, mikor ujját megéreztem lassan mozogni bennem, és közben combjaim közé térdelt. Játékos harapásokkal borította el az oldalam és a hasam alját. Azt hittem itt a vég és rögtön felrobbanok. De folytatta idegtépő játékát. Akkor veszítettem el véglegesen az öntudatomat mikor nem csak az ujjai kényeztettek, hanem megéreztem a nyelvét is bekapcsolódni a személyes "kínzásomba". Érzetem combomra tapadni száját és fogát, tudtam, hogy ez bizony meg fog látszódni.

Idő közben észre sem vettem, hogy egy ideje szabad a kezem és csak a saját kezeimbe kapaszkodok görcsösen, szóval ezért vigyorgott ilyen lelkesen. Ezt nem hiszem el. Egész testemben remegtem, nem bírtam tovább, erőszakosan rángattam fel fejét és húztam magamhoz szorosan, közben lábaimat köré kulcsoltam. Egy csókot akartam, hogy tompítsa hangos sikolyaimat, mert igaz hogy nyelve már nem szorgoskodott, de a kezét még mindig érzetem, nagy örömömre.
Készséggel csókolt meg és én eközben megpróbáltam megszabadítani az átkozott alsónadrágjától. Észrevehette, hogy mit tervezek, mert megint elvigyorgott a piszok, és megnyalta alsó ajkam, közben lefogta kezem.

-Úgy látom… vagyis inkább érzem, a kisasszony nagyon türelmetlen! - suttogta a fülembe, ezzel elérte azt, hogy megint felment bennem a pumpa, megint dirigál nekem… ”kisasszony” ... Ahh!
-Baszd meg. -vágtam hozzá az első gondolatot, ami eszembe jutott, így utólag visszagondolva a lehető legrosszabbkor szólaltam meg. Rám nézett, miközben melleimre tévedt csodákra képes keze, majd megszólalt:
- Azon vagyok -felelte rekedtes hangján és egy pillanatig egymás szemébe néztünk, majd rögtön egymásnak estünk.

Átfordultunk és végre enyém volt az irányítás. Pillanatok alatt megszabadítottam pokolra kívánt, feleslegessé vált alsójától, majd én kezdtem el a teste birtokba vételét. Bele markoltam hajába, miközben másik kezemmel mellkasán támaszkodtam. Most rajta volt a sor, hogy szenvedjen. Egy apró puszit adtam neki majd fogaim közé vettem alsó ajkát ezzel elérve, hogy egy mély morgást hallatott, hiba volt. Ez a hang tetőzte így is szétcincált idegeimet. Édes Istenem, ezt a hangot lekéne védetni, vagy magnóra felvenni és csak hallgatni és hallgatni…Még a legerősebb idegrendszer is seperc alatt összeomlana.

Lassan hajoltam mellkasára és borítottam be csókjaimmal, érzetem, hogy türelmetlen és most ő siettetné a dolgokat, de még váratom egy kicsit. Egyre erősebben markolta combjaimat miközben szüntelenül ostromoltam. Hirtelen elvette egyik kezét a kapaszkodójáról, és mellemet masszírozta tovább, hol az egyiket, hol a másikat, hol úgy helyezkedett, hogy ajkaival is elérje őket.
Ezt már én sem bírtam ki, így hátranyúltam és megérintettem lüktető férfiasságát, majd lejjebb csúsztam és félig ráfeküdve nyelvemmel is rásegítettem.
Ezt a játékot viszont nem sokáig folytathattam, mert meglepetésszerűen utánam kapott és megcsókolt, közben magamba vezettem, és egyszerre nyögtünk fel a gyönyörtől. Gyors tempót diktálva hajszoltuk magunkat a beteljesedéshez.

Hirtelen felült, és lábaimat köré kulcsolva még mélyebbre hatolt. Vállába harapva felfedezetem a körmeim nyomát amit nem sokkal ezelőtt véstem bele.
Rob fenekembe markolva nyakamhoz hajolt és éreztem, hogy neki sincs sok hátra. Egyre nagyobbakat és gyorsabban lökött, nem volt kifogásom ellene, most én is ezt akartam, ez után sóvárogtam, mikor a napozószékben felkapott, és itt kötöttünk ki. Pillanatokkal később csókunkban nyomtuk el felszínre törő kiáltásunkat, és zuhantunk egymás mellé az ágyban. Pár percig figyeltem az arcát, a szeme csukva volt, szája elnyílva, gondoltam ő is próbálta valahogy a légzését helyreállítani. Nem csodálkozom jelen pillanatban nekem is nehezemre eset, a mindennapi rutin felidézése. Miután úgy érzetem, hogy lenyugodtam, gondoltam megbeszélem vele, amit a fejemhez vágott, vagyis felvilágosítom, hogy nem vagyok egy "apuci kicsi lánya" mint ahogy ő azt gondolja.

Nagy levegőt vettem és felé fordultam, de lám-lám, Robert elaludt. Pazar, akkor ez elnapolva, vagyis ezt már biztos nem beszéljük meg, lassan letelik az idő amit vele tölthettem. Miért is beszélnék vele, ő csak egy öntelt barom, aki azt hiszi mindenkinek parancsolgathat, ebből aztán nem eszik. Lehet, hogy mindenkit kénye kedvére megdughat, de hogy velem nem szórakozik tovább az már biztos. Szép volt jó volt elmúlt, ennyi.

Kimentem a nappaliban és bekapcsoltam a tv-t. Ezer meg ezer csatorna közül nem találtam olyat, ami megragadott volna. Vagyis csak azt hittem! Az egyik csatornán éppen sztárhírek mentek: „Végezetül csemegézzünk legfrissebb híreinkből! Lady Gaga megint kicsapta a biztosítékot rajongóinál, amikor extravagáns szerelésben lépett színpadra! Mellét egy rózsaszín, plüss anyaggal takarta, mely csak elől volt hozzá rögzítve. Az alsója is ehhez illő, szintén plüss rózsaszín tanga tartozott. Lady elárulta, hogy ezzel nincsen semmi baj, és természetes szőrméből készült ruhája, és biztosította hogy nyuszija is megfogja kedvelni új ruciját”
Szegény nyuszi, nem lennék a helyében! - fűzte hozzá a bemondó csaj.

Ezen felnevettem, micsoda emberek vannak a világon, egy nyúlnak a bundájából fellépő ruhát csinálni… Fasza… Közben még végighallgattam Chris Brown legújabb bocsánatkérését Rihannának címezve, illetve, hogy Zac Efron nem vállalta el a High School Musical 12. részét, mert összeveszett kedvesével Vanessával.

Itt már csak fogtam a fejemet és áldottam a sorsot, hogy csak néha kerültem bele az ilyen semmit érő műsorba. Villámcsapásként ért a következő néhány perc, amikor azt a nevet ejtette ki a szőke leányzó hogy: Robert Pattinson.
Még lélegezni is elfelejtettem, amikor azt ecsetelték, hogy Rob egy ismeretlen hölgy társaságában távozott Los Angeles egyik legelőkelőbb étterméből. Gyorsan átkapcsoltam egy csatornára, ahol szerencsémre éjjel nappal csak meséket adnak, mivel mocorgást hallottam a szoba felől. Szélsebesen rohantam az asztalhoz a gyümölcskosárért, szaladás vissza, lábaimat gyorsan magam alá húztam, és olyan ábrázattal ültem ott, mint akit érdekel Tom és Jerry legújabb kalandja. Imádom ezt a mesét, de most még ezt sem tudott megnyugtatni. Közben a nappaliba ért, nem messze megállt és töretlenül figyelt.

-Szia - nyögte be megint nagy stílusosan, mire rákaptam tekintetem és ezer wattos mosollyal néztem rajta végig. Elhatároztam, hogy nem szólok hozzá, mert még a végén olyanokat vágnék a fejéhez, amit később biztos megbánnék. Így feszület figyelemmel követtem, ahogy Jerry egy hatalmas sonkát próbál elcipelni a hűtőből egészen az otthonáig, vagyis az egérlyukig.
-Te mindig ilyen vagy? - nagyon bőbeszédű egy ember, és meg kell hogy valljam van ám bátorsága, ne akarja hogy ideges legyek, mert nem lesz benne köszönet. De ahogy érzékeltem kis királyfi is ideges. Lehet, hogy rossz ötlet volt az a kávé? Lássa milyen kedves vagyok, felé nyújtottam a gyümölcsöstálat:
-Kérsz? - angyali mosolyomat magamra erőltettem és közben gondolatban elküldtem melegebb éghajlatra. Felőlem végül is, azt csinál, amit akar, annyi nővel lehet együtt amennyivel szeretne, de hogy engem nem fog megszívatni az biztos.
Mint aki otthon van, ledobta magát a fotelbe és hanyagul vállát rángatva Nem-mel válaszolt előbbi kérdésemre.

Közben Tom egy pohárral a kezében eszeveszett gyorsasággal vette üldözőbe Jerryt, aki puszta erőből diadalittasan vitte zsákmányát, vagyis a sonkát, Tom pedig egy jól célzott dobással azt hitte, fogságba ejtheti mindig leleményes áldozatát. Ám Jerry már a lyukba próbálta valahogy begyömöszölni nyereményét, amit lássunk be, nehéznek bizonyult.
De mint most is szerencséje volt, Tom elvétette a dobást, a pohár a falnak csapódott, Ő pedig követte a pohár útját, így felkenődött a falra, eközben belökte a sonkát Jerryhez teljesen véletlenül. Végeredményben Tom fején landolt a hajdani pohár, és kis barátja pedig egy kiadós lakomába kezdett
Felkuncogtam a végén, tényleg ez a kedvenc rajzfilmem, mindig meg tud nevettetni.
Órámra néztem, és elhatároztam, hogy végre megszólalok:

-Mehetsz! - intettem a kezemmel, mert már nagyon idegesített a puszta jelenléte is, így visszafordultam a tv-hez, mert elkezdődött egy újabb rész imádott figuráimmal.
-Nem értelek! - jött az értetlen válasz. Hát persze, nehogy már még ő legyen megsértődve, hogy is ne...
-Most van éjfél, így elmehetsz. Nem tartok igényt már rád. Megkaptam, amit akartam, te teljesítetted a 24 órád, így ennyi. Az üzletnek vége. -mondtam neki, miközben nem néztem rá, csak menjen innen a szobából, az életemből, jó messze, és soha többé ne is lássam. Menjen a barátnőjéhez vagy olyanhoz, akivel kedvére szórakozhat, én ebből nem kérek.
-Miről beszélsz? Üzlet? Én nem vagyok egy játékszer amit kibéreltél magadnak, most meg elküldheted! - idegesen pattant fel a fotelből és elém állt. Nem néztem rá, nem akartam, nagyon bántott az a hang, amit használt velem szemben, minden erőmre szükség volt, hogy ne kezdjek el vele kiabálni. Így is csak remélni mertem, hogy nem hallatszódik ki a szobából. Ha apa fülébe jutna, ami most itt történik, abból oltári balhé lenne. Kihasználva, hogy nem kiabál velem, magam elé kapva csemegézgettem látszólagos nyugodtsággal a szőlőt.
-Te normális vagy? Nem teheted ezt senkivel! Az emberek nem bábok, akiket megvehetsz majd ha letelt a kölcsönzési idejük visszaadod őket, mintha filmek lennének! - kiabált tovább.
-Megtettem- ismét a jól bevált módszerrel küldtem felé egy mosolyt, és mint ő az imént, lazán megrántottam hozzá a vállam. Vajon rájön, hogy a saját mozdulatait utánzom direkt?
-Nem. - Ó dehogyis nem Robert Pattinson, jusson csak eszedbe hogy megvásároltalak. Na mi van, akasszák a hóhért? Bele se merek gondolni abba, kit hozott már össze a kegyetlen sors ezzel a barommal. Nekem ennyi bőven elég volt, puszta szex és nincs tovább. Isten mentsen, hogy esetleg összefussak vele a jövőben.
-De igen! -töretlenül mosolyogtam a képébe, és a kegyelemdöfést még csak most tartogattam:
- Megvettelek magamnak erre a napra. Persze te is akartad a testem de én fizettem is érted. Ha jobban tetszik, te voltál a mai este a kiválasztotott. Tudod mint egy prostituált. -kis drámai szünetet tartottam, majd folytattam: - Egy elég drága prostituált ugyan, de csak ennyi voltál. Kielégítetted az igényeim és hidd el, megérted az árad. Vagy szeretnél borravalót is? - Felálltam a kényelmes fotelből, és színpadiasan elővettem táskámból egy kis aprót, majd úgy gondoltam zárásként az asztalra rakom. - Remélem ennyi elég lesz. - és visszaültem a fotelbe, nem akartam hogy lássa egész testemben remegek, reméltem hogy az iménti akcióm után rájön, hogy ne szórakozzon senkivel sem.

Úgy láttam sokként érte a kis műsorom, de miért is lepődök meg rajta? Ebből is látszik, hogy még a segge is ki van nyalva. Egy röpke percig nem néztem rá, és most rajtam volt a sokk ideje, nyakamon érzetem kezeit. Ez teljesen megőrült? Meg akar ölni? Bassza meg…Tényleg nem normális…

-Engedj el! – nyögtem, majd körmeimet ma már sokadszorra nem kímélve, próbáltam kiszabadítani magam. Ezt nem hiszem el, idegbeteg balfasz. Megijedtem, most már bármit eltudtam volna képzelni róla, nem csak hogy minden szembe lévő személyt megdug, dehogy agresszív, erre is fény derült. Kezei lehullottak nyakamról, és az első gondolatot. ami eszembe jutott azt ismételtem folyamatosan:
-Takarodj! Kifelé! Ki innen! - nem tudom, meddig kiabálhattam ezt, de hallottam, hogy az ajtó kicsapódik és két biztonsági őröm szalad be hozzám. Még apa vette fel a védelmemre, eleinte nem akartam, szeretek egyedül mászkálni. És így hogy nyakamba kaptam két túlméretezett bébicsőszt, ismét gyereknek érzetem magam. Luke és George. Most nem tudtam azzal foglalkozni hogy kerültek ide, csak azt akartam, hogy ezt a mocskot dobják ki, bármi áron.
Luke váratlan kérdése, olyan volt nekem, mint egy mentőöv:

-Mi a baj Rachel? - gondolkodás nélkül rohantam hozzá, és bújtam el ölelésében
Nem néztem rá, közben kérdezték az én személyes angyalaim, hogy bántott-e? Egy percig gondolkoztam majd feleltem.
-Nem, de dobd ki! - mondtam George-nak, mivel nem volt szándékomban elengedni Luke-ot, csak szorosan hozzábújtam, mint ha egy plüss maci lenne, tudtam hogy kivitték.

Csend telepedett a szobára, és nyugalom, alig akartam elhinni, hogy egy nap alatt mi minden történt velem. Egy fergeteges, és szenvedélyes éjszakától, hogy jutottunk el odáig, hogy a nyakamat szorongatta?

-Rach, jól vagy? Jó lenne szólni a főnöknek, erről tudnia kell! - Hidegzuhanyként értek Luke szavai. Nem, nem ezt nem szabad megtudnia apunak! Nem csak magamat védeném meg, de Robert is élve maradna, akármennyire is most azt kívántam, bárcsak sosem találkoztunk volna, apáról tudni kell hogy a család nála az első. Igaz, hogy nagyon kevés időt töltünk együtt, de anya halála után megesküdött nekem, bármit megad, és bármikor megvéd, ha úgy hozza a sors. Puszta kézzel esne Rob fejének, ha ez a dolog kiderülne.
- Nem. Majd én szólók neki! – láttam, hogy közbe akar vágni, de nem hagytam. - Nincsen semmi baj, nagyon sok dolga van a szálloda körül, nem akarom, hogy még így is idegesebb legyen, ha ezt a kis botlást- itt nyeltem egy nagyot, reméltem, hogy nem szól közbe. - nem szeretném, ha megtudná.
-Különben is, tudom, hogy nem szép dolog, amit mondani fogok, de kérlek, felejtsd el, amit itt láttál, és szólj a másik macinak is, az ÉN szolgálataimban álltok te is meg George is. -Szavaimat után nem szólt egy árva mukkot sem, tudtam, hogy legszívesebben most azonnal indulna és kocsi alá lökné Robertet, vagy puszta kezeivel tépné darabokra.
- Ha kell, külön fizetek nektek, vagy akármit megteszek, csak ne derüljön ki! - hangom ismét elkezdett remegni, és halk zokogás rázta testemet. Percekig csak nyugtatóan simogatta hátamat, és figyeltem ahogy George visszajön majd dühösen Lukenak veti a szavakat:
-Az a kis gennyláda! Miért vannak ilyen sokan ebben az átkozott szarban? Pedig nagyon kicsi választott el attól, hogy közelebbről megismerhesse az öklömet! De most rendezzek jelenetet, ahogy annak a ficsúrnak behúzok egy nagyot? -sosem hallottam még így beszélni, és nem is akartam, kezeimet fülemre raktam, és kizártam a külvilág zaját. Nem akartam semmi mást, csak egy zuhanyt és egy nyugodt éjszakát. Összeszedtem magam annyira, hogy meg tudjak szólalni, és kibontakoztam védelmezőm karjai közül:
-Kérlek menjetek el, és ne mondjatok senkinek semmit! Tekintsük úgy, hogy nem történt semmi! Ne beszéljünk róla tovább! Nagyon hálás vagyok mindenért, nem tudom, hogyan köszönhetném meg azt, amit értem tettetek. De apának nem szabad megtudnia, sem Carának, ha egy helységben leszünk, viselkedjünk úgy, ahogy szoktunk! - rájuk néztem és csak az értetlenséget láttam mind a kettő arcán. Gyorsan odamentem, és nyomtam egy-egy puszit arcukra, majd kikísértem őket.

Nem tudom, hogyan kerültek egyáltalán ide, de nem akartam most ezzel foglalkozni. Az sem érdekelt, hogy hiányos öltözetben láttak. Ők olyanok voltak nekem mintha a bátyáim lennének, óriás bátyáim, és Cara pedig az egy személybe gyúrt barátnő, testvérem és pótanyám. Idősebb volt nálam sokkal, de ez sosem volt köztünk akadály, bármiről eltudtam vele beszélgetni, tanácsokkal látott el, ápolta a lelkem, ha úgy adódott, és apának is besegített a munkában, ha szükség volt.

Gyorsan ledobtam magamról a takarót, és rögtön a fürdő felé vettem az irányt. Nem tudom, meddig állhattam a zuhany alatt, de mire kijöttem, annyi erőm volt, hogy elkáromkodtam magam a szoba látványán és inkább a nappaliban terveztem lefeküdni. A táskámból elővettem a rejtett toppomat, és felvettem. Ilyenkor áldottam a tervezőket, hogy milyen zseniális ötlet, hogy sok titkos zsebet varázsolnak a táskákba.

A kanapé nem látszott éppenséggel kényelmesnek, de nem számított, csak hogy végre alhassak. Az asztalon hagyott aprókat látva ismét görcsbe rándult a gyomrom, és eszembe jutott a mai napom. Gyorsan megráztam a fejem, és lefeküdtem, magamra húztam a jól ismert takarót, és percek alatt elaludtam.

Hangos kopogást halottam, azt sem tudtam, hogy mi van, alszok még?
Az álmomban kopogtatnak?
Félig nyitottam ki a szemem és az első, amit megláttam, az a vakító fény volt. Szemeimet dörzsölve tápászkodtam fel, és mentem el az ajtóig, ugyanis rájöttem, hogy valaki esze veszettül küzd, hogy bejuthasson. Elnyomva egy ásítást, egy szál toppban és bugyi összeállításban nyitottam ajtót, és azt hittem ott kapok infarktust. Egy dühös, ismerős, kék szempár nézett rám, majd végig rajtam, és a fagyos hangon megszólalt:
-Elmondanád mégis mi a fene történt itt tegnap ebben a szobában?