Gondolatok

Sziasztok!
Ez Robert szemszög! Mint majd olvashatjátok! Kicsit haladtam előrébb a töriben...
Meglátjuk kinek hogy fog tetszeni!
Van benne egy kis 18+ rész! :)
Köszönjük a 17 rendszeres olvasót, és mindenkinek akik olvasnak és komiznak!
Élvezzétek!
Puszi!
Amy


**Robert**

Beszálltam a liftbe, s farkasszemet nézve Rachel testőrével megnyomtam a huszonötös gombot. Nem is tudja szerintem, hogy ebben a szállodában lakom.
Bár ez a csaj a szexen kívül nem nagyon tudhat semmit, de ahhoz nagyon ért.
Már az első pillanatban kinéztem magamnak, de erre az éjszakára nem számítottam. Eszembe sem jutott, hogy megpróbál majd megvásárolni. Bár nem kellett volna elmondanom neki, hogy Victoria fog megvenni. Akkor talán nem jutott volna eszébe ez a terv.

Kiszálltam a liftből, mikor meghallottam a csengőt, mely jelezte, hogy megérkeztem. Lassan sétáltam a szobám felé. 1230, 1231, 1232 ez az! Végighúztam a kártyát a biztonsági záron, s belöktem az ajtót. A szoba gyönyörű volt, tágas, külön nappali, és háló, hatalmas fürdő és terasz. Világos színű falak, és bútorok.
Minden szálloda, ahol elszállásolnak hasonlóan elegáns, de most valahogy kifejezetten undorodtam ettől a helytől.

Amit emiatt a kis liba miatt műveltem, az valószínűleg anyukám halálát okozná, és rögvest szívinfarktust kapna. Nem is tudom mi ütött belém. Annyira tetszik nekem, és olyan jó lenne, ha nem egy üresfejű cicababa lenne, de hát apuci kicsi lánya nem hiszem, hogy IQ zseni.
A teste kifogástalan, amire nem csak én figyeltem fel, és az ágyban eszméletlen jó, de hogy nézne már ki, ha hazavinném, mint a barátnőmet, és csak a ruhákról, és rúzsokról tudna fecsegni?

Elindultam zuhanyozni, mert habár férfi vagyok egész mocskosnak érzem magam. Ahogy mondta, mint a prostituáltak. Magamban felhorkantottam, hogy azt hiszi elbánt velem, pedig nem így van. Pontosan úgy van, ahogy mondta, csak mindketten megkaptuk, amit akartunk.
A forró víz érintése a bőrömön üdítőleg hatott rám, habár még éjszaka van, de akkor is. Hajnali három körül úgy döntöttem befekszem az ágyba, miután megnéztem valami gyenge horror filmet.

Ki a franc akar ide betörni? – Suhant át a kérdés az agyamon. Ránéztem a telefonom kijelzőjére, és reggel nyolcat mutatott. Ahh…Bárki vagy, húzz a picsába! – gondoltam.
De az illető nem akarta abbahagyni az ajtómon való dörömbölést, így egy szál alsónadrágban lépkedtem el odáig, majd kinyitottam.

- Hű, haver! – ámuldozott Kellan. – Úgy nézel ki, mint aki nem sokat aludt. Megdolgoztatott a kicsike? – kérdezte, miközben belépett a szobába, s levágta magát egy fotelbe.
- Ha tudnád! – vigyorogtam rá.
- Részletek?
- Nem mondok semmit… Na jó talán annyit, hogy mivel rettentően gazdag, azt hiszi övé a világ. – mondtam, s leültem mellé.
- Ó, akkor biztos jól elláttad a baját! Tudom, hogy utálod az ilyen nőket!
- De még mennyire rühellem.

Nem beszélgettünk tovább, mert Kellan csak szólni jött, hogy délben le kell mennünk az étterembe, és megbeszélni, hogy mekkora összeget sikerült összeszednünk.
Nem volt kedvem visszafeküdni, s miközben öltözködtem, hálát adtam az Istennek, hogy Kellan nem kérdezősködött tovább. Bár ő pontosan tudja, hogy az olyan nőkkel, mint Rach hogy szoktam bánni. Teljesen levetem magamról azt a fiút, akit neveltek belőlem, és felveszem azt a férfit, aki megadja ezeknek, ami jár.

Nem tiszteletlen akarok lenni, egyszerűen csak nem tudom megállni, hogy az ilyen nőket ne skatulyázzam be. És talán ha Rachel, nem egyből a szexre tért volna, hanem mondjuk megejt egy vacsorát, és beszélgetünk… Nem hiszem, hogy az derült volna ki, hogy hű de okos, de mégis…
Ha valakit szeretek, azt nagyon tudom szeretni, és mindent megadok neki. Persze ilyen utoljára tizenhat éves koromban volt, azóta sem találtam Sarahoz hasonlót.
Kristen sem az, akinek hiszi magát. Ő úgy van vele, hogy én nem tudok nélküle élni. Persze azért mert ezt mutatom neki. De hát mit tegyek, ha ő mindig ugrik, mikor unatkozom.
De néha úgy tesz, mintha birtokolni akarna, pedig ő volt az, aki azt mondta, hogy csak szex, mert ’milyen jó vagyok benne’…

A lifthez lassan sétáltam, s szálltam be, majd az étteremig, ami az elsőn volt, meg sem álltam. Valami jó kis reggelire vágytam, tekintve, hogy napok óta nem ettem. Beültem az egyik kisebb boxba, s rendeltem egy bögre kakaót, bár biztosra veszem, hogy anyunál jobban senki sem készíti, rántottát, és zöldségeket.
A reggeli nagyon fimon volt, s már csak a kakaómat szürcsölgettem, mikor valaki rám köszönt:

- Jó reggelt Robert! – ahogy felemeltem a fejem megpillantottam Rachel apját.
- Jó reggelt Leonardo! – mosolyogtam, pedig belül semmi érdeklődést nem éreztem iránta.
- Leülhetek?
- Természetesen! – válaszoltam, mégis mit mondhattam volna a szálloda tulajának.
- Remélem jól érzed magad nálunk – még tegnap éjjel maradtunk a tegeződésnél, tekintve, hogy vagyok aki… Szánalmas. Tudom, honnan tanult a lánya…
- Nagyon jól, köszönöm!
- Remélem Rachellel jól érezted magad! – mondta, s kicsit zavarban volt.
- Igen, Rach eléggé… jó… lány. – nem is tudtam, mit nyögjek ki. Belül már röhögtem ezen a képtelen helyzeten.
- És mi jót csináltatok? – érdeklődött, én pedig elgondolkoztam, hogy mi a fenét mondjak, aztán úgy gondoltam nem hazudok.
- Ki sem mozdultunk a szobájából. – mosolyogtam.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy Rachel és te…
- Hát, Rachel konkrétan ezzel a céllal vett meg, és utasított! – mondtam komolyan, s néztem a szemébe.
- Ezt nem hiszem el… - motyogta.
- Már megbocsáss, hogy ilyesmit kérdezek, de ez az első alkalom, hogy megtudod, hogy Rachel… hmm… Lefekszik… idegenekkel? – kérdeztem, és reméltem, hogy nem mos be egyet.
- Eddig nem szereztem tudomást ilyesmiről… bár a lányom már felnőtt nő, de azért ez mégis csak sok…

Majd felpattant az asztaltól, és miután elmormolta, hogy találkozunk az ebédnél elviharzott.
Én csak pislogtam nagyokat, és miután megittam a maradék kakaóm, felmentem a szobámba.
Délelőtt mind összegyűltünk nálam, és kibeszéltük, hogy kinek milyen estéje volt. Persze engem nem is faggattak nagyon, mind tudták, amit Kellan is. A lányok persze nem feküdtek le senkivel, de nagyon jól érezték magukat.

Lassan sétáltunk le az ebédhez, s közben Ashley karolt belém, és beszélgettünk. Ash olyan, mint a kishúgom, és nagyon szeretem őt. Egyszer olyan is előfordult, hogy összeverekedtem egy fickóval, mert csak lefektette, aztán meg nem kereste. Szegénykém eléggé kibukott, így Jay meg én megkerestük, és adtunk neki.
Leérve az étterembe, egyből megpillantottam Rachelt az apja mellett álldogálni, és nagyon úgy nézett ki, mint akit rendesen leszidtak. Félszegen nézett rám, majd ahogy tudatosult benne, hogy Ashley van az oldalamon düh lobbant a szemében. Csak tudnám miért?

Az ebédet szerencsére jó társaságban, és jókedvűen fogyasztottuk. Rachel nem szólt egy szót sem, csak ült Leo mellett, és evett. Néha elkaptam a pillantását, és abból azt vettem ki, hogy szégyelli magát. Na de, ez engem nem érdekel. Most már szégyellheti is. Ahogy elnéztem az apját, nem mondta meg neki, hogy elkaptam a kecses nyakát, és szerencsére nem is látszott, és mindezt azért, mert én meg nem számoltam be részletesen, milyen kis vadmacska a lánya.

Tudtuk mindketten, hogy hülyék vagyunk, de ez van. Sikerült jól megaláznunk a másikat.
Kellan végig poénkodta az egész ebédet, és mi csak dőltünk a röhögéstől. Párszor egymásra néztük Rachel, de a mosolya nem szédített meg annyira, hogy elfelejtsem, ki is ő, és mit művelt.
Legtöbbször, mikor összenéztük én visszavettem a rideg maszkomat, s gorombán néztem rá. Ilyenkor ő is bevágta a gazdag picsa képet, de azt hiszem, mindketten nevettünk saját magunkon. Olyan gyerekesen viselkedtünk.

Miután a desszertet is elfogyasztottuk, Jay, Kris és én elnézést kértünk, s kimentünk a teraszra elszívni egy-két cigit. Kris természetesen szóval tartott, s én csak unottan néztem össze Jacksonnal, miközben nagyokat szívtam a nikotinból. Nem akartam most vele foglalkozni, inkább a holnap esti bulira gondoltam, amire mind megyünk, már Nikki is ott lesz.
De jó is neki, valahol a Bahamákon nyaral éppen. Őt nem köti annyira az ilyesmi, mint minket.

Cipőkopogást hallottunk, és Jacksonnal együtt az ajtó irányába fordultunk. Egy balerina cipő volt rajta, gondolom fém sarokkal, ha már így kopog, egy feszülős kék farmer és egy fehér mélyen dekoltált felső.
Gyönyörű volt a kék szemeivel, amik szinte világítottak, és a hosszú mélybarna hajával, ezzel a ruhával… Felsejlettek előttem az elmúlt nap képei, s kaján vigyor jelent meg arcomon, ahogy tekintetem megállt a dekoltázsán.

- Hogy tetszik a kilátás? – kérdezte Jayre nézve, s a korláthoz állt. Egy kisebb dombon volt a szálloda, így csodás látvány nyílt a városra. Meggyújtott egy szál cigit, s szembefordult velünk.
- Gyönyörű! Gondolom sokat vagy itt! – elegyedett beszélgetésbe Jackson.
- Nem… Van házunk a „kertvárosban”. – macskakörmözött. Na igen, Los Angelesben az a legdrágább környék. Nem mintha én nem tudnék ott házat venni, de minek?
- Jah, ahol mindened megvan mi? – szólt közbe Kristen.
- Meg. De nem értem ezeket a Twilightos emberkéket. Mi a fasz bajotok van azzal, hogy valakinek van pénze? Neked is van.
- Van de én keresem meg. Míg te… - na igen, Kris imád hencegni azzal, hogy a kaszkadőröket is néha arrább löki és leveti magát a padlóra, vagy rángatják így meg úgy… Felvágós.
- Na igen. – mondta Rach és egy nagyot nevetett, de olyan igazi szívből jövően. – De legalább apu felfogadott nekem egy saját nőcit, aki majdhogynem öltöztet, hogy ne úgy nézzek ki, mint te! – mutatott végig rajta, majd egy puszit dobva felém visszament.

Na ja, Kris nem az az öltözködős típus. Fel is van háborodva most rendesen. De most komolyan. Csak a bemutatókra, és az interjúkra öltözik fel viszonylag normálisan. De engem nem nagyon érdekel, bár bírom ha egy nő ad magára.
Jay majdnem elröhögte magát, így fogtuk magunkat és mi is visszamentünk. Kris fújtatva ment a szobája felé, ami az enyém mellett kettővel volt, s hangosan becsapta az ajtót.

Ahogy a kezem a kilincsre helyeztem, hogy belépjek a szobámba, valaki mellém állt. Rachel. Ahogy végignéztem rajta ismét elfogott a vágy, hogy a magamévá tegyem, és alig bírtam a szemem az arcára irányítani.

- Beárultál apámnak! – mondta nyugodtan
- Kérdezte, hogy mit csináltunk, én meg nem hazudtam. Nem mondtad, hogy ne mondjam neki! – mosolyogtam.
- Mondjuk úgy, hogy azt hittem van annyi eszed. De nincs.
- Vagy… Csak leszarom, hogy apuci lecseszett. – válaszoltam, na nehogy már a nyúl vigye a puskát!
- Kedves…
- Mit akarsz Rach? – kérdeztem. Bár nekem lett volna egy-két ötletem.
- Kielégülésre vágyom… Fizessek, vagy anélkül is menni fog? – kérdezte kacéran.
- Ezért ma már egyszer majdnem kitekertem a nyakad! – mondtam cseppet sem dühösen, inkább figyelmeztetően.
- Így visszagondolva, inkább felizgat, mint megrémít! – mosolygott.

Annyit szexeltünk már vadul, hogy egész megszoktam, de most megkapja amit szeretne.
Megfogtam csuklóját, és miután benyitottam a szobába berántottam magammal. Az ajtót hangosan rúgtam be, és nyomtam neki Rachel testét. Szorosan nyomtam az enyémet az övének, és kezeit az ajtóra szorítva figyeltem mellkasának mozgását, ahogy kapkodta a levegőt, és mellei fel-le jártak. Ajkaimmal óvatosan érintettem a puha halmokat, s nyelvemmel is játszottam rajtuk.

Rachel hangosan nyögött, mikor elengedtem egyik kezét, és a pólójával együtt a melltartóját is lejjebb húztam, s mellbimbóját szívtam a számba. Egy kicsit meg is haraptam, s áttértem a másikra. Rach a pólóm alját kereste, s elkezdte felhúzni, hagytam neki, hogy megtegye. Apró kezeit végighúzta mellkasomon, s elködösült tekintettel nézett rám.
S akkor megláttam a szemében őt magát. Nem erre vágyott igazán, nem a vad, és semmit mondó együttlétre, hanem egy olyanra, ahol úgy bánnak vele, mint egy porcelánbabával.

Pár percig csak zihálva néztünk egymás szemébe, majd lassan hajoltam ajkaira. Óvatosan kóstolgattam először az alsó, majd a felső ajkát, aztán nyelvemmel kerestem az övét. Lassan csókolóztunk, s simogattuk egymást. Felkaptam ölembe, s átsétáltam vele a hálóba, majd letettem az ágyra, és fölé helyezkedtem.
Színész vagyok, tehát ez a szerep is menni fog.
Lassan csókoltam végig nyakát, s vettem le róla a pólóját, és a melltartót. Nyelvemmel fedeztem fel az ismerős, ismeretlen dombokat, s haladtam lejjebb.

Kigomboltam a farmerját, s lehúztam róla, majd az apró alsójától is megszabadítottam. Ott feküdt előttem csukott szemekkel, s teste olyannyira kívánatos volt, hogy arra nincsenek szavak. Kezeimmel nagyobb terpeszre késztettem, s ő készséggel engedett utat legérzékenyebb pontjához. Először csak ajkaimmal kényeztettem, majd két ujjammal elvesztem benne.
Rach hangosan sóhajtozott, és aprókat nyögdécselt. Nem álltam meg, s tovább űztem a gyönyör felé. Ahogy teltek a másodpercek, egyre jobban kívánt, s én egyre többet nyújtottam neki. Mikor már négy ujjammal játszottam benne, Rach a nevemet mondogatta, s kérlelt, hogy legyünk végre egymáséi. Visszafelé is végigcsókoltam testét, majd mikor felértem ajkaihoz, lassan csókoltam, hiába akart gyorsítani, vissza tudtam tartani egy kicsit.

Remegő kezekkel nyúlt nadrágomhoz, és közös erővel sikerült levennünk rólam is mindent. Rach nem várakozott sokáig, mert apró tenyerét meredező férfiasságomra fonta, s lassan mozgatta. Nagyon jól csinálta, s egyre gyorsabban.
Egy idő után már nem bírtam, és jobb lábának térdhajlatába akasztva kezem, felhúztam az oldalamhoz, és lassan merültem el benne. Pár pillanatig csak a hosszú nyögésünket lehetett hallani, de nem mozdultam. Aztán elkezdtem mozogni benne.

Lassan, de minden mozdulatnál még mélyebbre akartam hatolni, ami szinte már lehetetlen volt. Rachel hangosan nyögve küzdött fel lábait nyakamba, s én térdelve kezdtem gyorsabb iramot diktálni.
Egy idő után magára rántott, s szorosan tartott ölelésében, s nyögdécselt a fülembe. Tudtam, hogy már nincs messze, és én sem, így még gyorsabb tempóra váltva pár perc múlva együtt értük el a csúcsot.
Rachel szorítása nem gyengült, így én is átöleltem, majd oldalra fordultam, s mélyen a szemébe néztem.

Rájöttem, hogy nem tudom, ki ő, és nem ismerem. Lehet, hogy olyan, mint amilyennek gondolom, de lehet, hogy nem. Rach egy arasznyival közelebb hajolt, és várta reakcióm, majd egy apró mosoly kíséretében megcsókoltam. Most nem úgy, ahogy eddig, nem vadul, és szenvedélyesen, hanem gyengéden.
Szorosan hozzám bújt, s együtt aludtunk el.
Utolsó gondolatom az volt, hogy mi is ez az egész pontosan? Az amire számítottam, vagy egészen más?